1947-ben valami lezuhant az amerikai Roswellben. Az eset azóta a történelem leghíresebb ufóészlelésévé vált, ám az amerikai hadsereg tagadta, hogy egy földönkívüli hajó zuhant volna le. A légierő nyugalmazott ezredese, Richard French azonban azt állítja, hogy az eset nemcsak megtörtént, de néhány nap múlva egy másik jármű is lezuhant, néhány mérföldnyire az első jármű becsapódási helyszínétől.
Az 1947-es roswelli eset talán a történelem leghíresebb, a földönkívüliek létezésével kapcsolatba hozható balesete. Bár az eset valóságalapját sosem sikerült bizonyítani, a környékbelieknek nagy segítséget jelentett, hogy az ufóturizmus fellendítette a helyi gazdaságot, a konspiratológusoknak pedig remek alapanyagot adott a tanakodáshoz, hogy mi lehetett az a furcsa, lezuhant objektum, amiről még az Egyesült Államok légiereje is egy ellentmondásos sajtóközleményt adott ki.
Sokan abban is kételkedtek, hogy egyáltalán lezuhant valami Rosswellben, de az amerikai légierő nyugalomba vonult ezredese, Richard French egy interjúban azt állította, hogy a rosswelli eset nemcsak megtörtént, hanem valójában két becsapódásra is sor került. A Huffington Postnak nyilatkozó French szerint a második lezuhant objektumról szinte senki nem tud. Az első becsapódás azután történt, hogy a légierő lelőtt egy kísérleti repülőgépet a nevadai sivatagban, az ehhez használt EMP pedig annyira hatékony volt, hogy elvesztették az irányítást az ufó fölött, ami lezuhant.
Más nyugalmazott tisztek kételkednek abban, hogy French igazat mondana. „Ennek semmi esélye” – próbálta eloszlatni a kételyeket John Alexander ezredes, aki a nyolcvanas években a titokvédelmi egyezményének köszönhetően magas biztonsági szintű katonai dokumentumokhoz, köztük az azonosítatlan repülő tárgyakról szóló iratokhoz is hozzáférhetett. Alexander a nyolcvanas években központi szerephez jutott az impulzusfegyverek fejlesztésében, de elmondása szerint egy ehhez hasonló eszköz bevetése korábban elképzelhetetlen lett volna. A hatvanas években is csupán korlátozott hatótávolságú lézerekkel kísérletezhettek.
Az első újságcikkek még arról szóltak, hogy a légvédelemnek sikerült lelőnie egy repülő csészealjat Roswell határában, de a légierő később azt állította, hogy a lezuhant objektum egy nagy magasságban haladó megfigyelő léggömb, a Mogul volt. A hivatalos magyarázat szerint ez egy nagyméretű, különleges műszereket hordozó, nagy magasságba emelkedő ballon volt, feladata pedig az, hogy a szovjet nukleáris tevékenységre utaló jeleket keressen a sztratoszférában. A roswelli tiszteket nem avatták be, ezért azonosították repülő csészealjként a maradványokat.
French arról számolt be, hogy a repülő csészealj kilövéséről szóló híreket egy másik tiszttől szerezte. Az informátor a White Sands Proving Grounds körzetében dolgozott az Új-Mexikói sivatagban, ahol az amerikai hadsereg a kísérleti fegyvereit tesztelte. A forrás elmondta Frenchnek, hogy az első ufóészlelés után egy második becsapódásra is sor került Rosswell közelében. French erre hivatkozva állítja, hogy a második jármű néhány mérfölddel arrébb zuhant le, mint az első, és úgy véli, hogy a második űrhajó földönkívüli legénysége a lezuhant jármű technológiáját vagy személyzetét próbálta megmenteni.
French a második ufóról nem mondott további részleteket, de szóba hozta, hogy látta a hadsereg felvételeit a lezuhant járműről, amelyen olyan feliratok voltak, amik leginkább az arab nyelvre emlékeztetnek. French története érdekes párhuzamot mutat egy egykori CIA ügynök, Chase Brandon beszámolójával, aki a kilencvenes években a központi hírszerzés főhadiszállásán talált egy Roswell feliratú dobozt, amiben szöveges dokumentumok és fényképek voltak. Brandon az anyag áttanulmányozása után megállapította, hogy a Roswellnél lezuhant űrhajóról van szó, a fényképeken látható jármű pedig nyilvánvalóan nem a Földről származott.
French huszonhét évig szolgált az amerikai légierőnél, és részt vett az 1947-től írt kék könyv, a Project Blue Book szerkesztésében; ebben az ufókutatással kapcsolatos eseteket gyűjtötték össze. 1952-től French az ufóészlelések vizsgálatával kezdett foglalkozni. Ha valaki azonosítatlan repülő tárgyat látott, French egy másik ügynökkel együtt megvizsgálta a jelenséget, és próbált logikus magyarázatot találni az észlelésre. Ezek az észlelések többnyire civilek, nem katonák nevéhez fűződtek. Az analízis során a legtöbb esetben azt a logikusnak tűnő magyarázatot adták, hogy a mocsári köd tévesztette meg őket, vagy hogy a repülőnek hitt tárgy valójában egy vezetéken lóg. Ezek a jelentések a hivatalos csatornákon át egészen az elnökig jutottak.
French maga sem tudja, hogy pontosan mi szükség volt a munkájára. Elképzelése szerint ha elfogadnánk azt a tényt, hogy a Földre időnként más univerzumokból származó látogatók érkeznek, az alapjaiban rengetné meg a vallásokat, valamint a hadsereg hírnevét is megtépázná az, ha kiderülne, hogy tehetetlenek vagyunk velük szemben.
Az ezredesnek még ma is meggyőződése, hogy a kormány és a hadsereg eltitkol valamit. „Ez még manapság is zajlik, ehhez nem férhet kétség. Sokszor hallottam a cáfolataikat, és már akkoriban is szembehelyezkedtem a véleményükkel. Számomra sosem volt kérdéses, hogy az az ufó valódi volt.”