A Star Trek filmekben látott hiperhajtómű sokáig csak a sci-fi regényírók fantáziájában létezett. A térugrás elméletileg lehetséges, a NASA kutatói azonban tudni szeretnék, hogy az elképzelés a gyakorlatban is megvalósítható-e.
A NASA mérnöke, dr. Harold White szerint elképzelhető, hogy a Star Trekben látott hiperhajtómű valósággá válhat. A professzor szerint a térugrás elmélete a gyakorlatban is megvalósítható: munkatársaival már elkezdtek dolgozni az első, a tér-idő kontinuumot felborító hiperhajtóművön.
A modern kori űrhajózás nagyon sok szempontból kezdetleges: bár már jártunk a Holdon, és a Marsra is sikerült távvezérlésű robotot juttatni, a csillagközi utazástól és a bolygóközi kolonizációtól még nagyon messze vagyunk. A jelenleg használt hajtóművekkel ez a helyzet a jövőben sem fog megváltozni: még a kísérleti technológiák, például az ionhajtómű vagy a nukleáris meghajtású atomturbina felhasználásával is tetemes mennyiségű energiát igényelne, hogy eljuthassunk a legközelebbi csillagrendszerbe.
További problémát jelent, hogy ha el is indulna egy ilyen expedíció, az utazás évtizedekig, ha nem évszázadokig tartana. A hátramaradók már nem élvezhetnék az erőfeszítés gyümölcsét, csak azok, akik útra keltek, ez pedig semmilyen szempontból nem lenne praktikus.
Az extrém sebességű űrutazáshoz más módszerekre van szükség, de az általunk ismert fizikai törvények ezt lehetetlenné teszik. White azonban úgy fogalmazott, hogy meg kell szegni a tizenegyedik parancsolatot, ami így szól: semmi sem mozoghat gyorsabban a fénynél. Ehhez viszont épp a jelenlegi korlátokat felállító fizikai törvényszerűségek kínálhatják a megoldást.
White és más fizikusok olyan matematikai egyenleteket tanulmányoztak, amelyekből a tér-idő kontinuum felboríthatóságára lehet következtetni. A NASA Eagleworksnél dolgozó csapat egy White-Juday Warp Field Interferometer nevű eszközzel dolgozva próbálja meg gyakorlatba ültetni az elméletet: az a szándékuk, hogy az interferométerrel végzett tesztek során egy mikroszkopikus tér-idő buborékot hozzanak létre.
A kutatók célja, hogy az elméletet sikerrel ültessék át a gyakorlatba; ha ez sikerül, csak idő kérdése, hogy mikor kerülhet sor az első hipertérugrásra. Egyelőre a legapróbb buborék előállítása is megfelelő lenne a kutatóknak: White arra hivatkozott, hogy az első kontrollált nukleáris erőművek fél wattnyi energiát állítottak elő, egy évvel később azonban elkészült a négy megawattos erőmű is, így csak idő kérdése, hogy mikorra készül el a kifinomultabb technológia.
Sikeres térugrás esetén az űrhajó hajtóműve a hajó előtt tömörítené, mögötte pedig kibővítené a teret – ezzel a módszerrel gyakorlatilag mozgás nélkül lehetne haladni, és semlegesíthető lenne az egyéb utazási módszerekkel járó kellemetlenség is. Maga White úgy véli, hogy ha az elmélet helyesnek bizonyul, egy hiperhajtóművel felszerel űrhajó két hét alatt érhetné el az Alpha Centaurit.
Kérdéses, hogy mindehhez honnan vennék az energiát. Azok a fizikusok, akik szerint a térhajlítás megvalósítható, úgy vélik, hogy ehhez annyi energiára lenne szükség, amennyit csak egy Jupiter méretű bolygó lenne képes tárolni. White azonban erre is megoldást talált: az Eagleworks csapatával számításokat végeztek, és megállapították, hogy az energiaszükségletek a vártnál jóval alacsonyabbak lennének. Ha sikerül megfelelően optimalizálni a tér-idő buborék vastagságát, és sikerül kordában tartani a tér-idő merevségét befolyásoló rezonanciát, mindössze 500 kilogramm üzemanyaggal lehetne egy tízméteres buborékot 10c sebességre, vagyis a fénysebesség tízszeresére gyorsítani.