Jól ismert galaxisok is új fényben tűnnek fel az elektromágneses spektrum röntgentől az infravörösig terjedő tartományában készült képek összegzésével. A Chandra mellett a GALEX az ultraibolya, a HST az optikai, a Spitzer pedig az infravörös adatokat szolgáltatta, melyek mindegyike a galaxis más-más komponensét hangsúlyozza ki.
Az Örvény-köd, a Canes Venatici (Vadászebek) csillagkép látványos galaxisa, tőlünk 30 millió fényév távolságra van, kedvelt távcsöves célpont amatőrcsillagász észlelések számára is. A klasszikus spirálszerkezet mintapéldájaként tekintett objektum közeli kísérőgalaxisa az NGC 5195, melynek gravitációs kölcsönhatása feltehetően jelentős szerepet játszott a spirálkarok kialakításában.
A Chandra röntgenmérései számtalan pontforrást mutatnak meg, melyek fekete lyukakat és neutroncsillagokat jeleznek kölcsönható szoros kettőscsillagokban. Emellett a csillagközi térben jelen lévő forró gázra utaló diffúz röntgenfénylés is látható. A HST és Spitzer felvételei a spirálkarokat, illetve a köztül levő porfelhőket emelik ki, míg a GALEX a csillagkeletkezési régiók forró fiatal csillagaira érzékeny.