A Szaturnusz körül tavaly nyár óta keringő Cassini idén február 17-én és március 9-én közelítette meg az Enceladust, miközben fényképezte az égitestet és magnetométerével méréseket végzett. A Földre küldött adatok alapján a szakértők arra következtettek, hogy a holdnak sűrű atmoszférája van. Ez tudományos szempontból azért érdekes, mert a mindössze 500 kilométeres átmérőjű Enceladusnak elvileg nem lehet akkora gravitációs ereje, hogy ilyen vastagságú légkört meg tudjon tartani. A kérdés tehát az, hogy minek köszönheti az Enceladus, hogy nem tud róla megszökni atmoszférája.

Jelenleg két olyan Naprendszerben lévő holdat ismerünk, amely jelentős sűrűségű légkörrel veszi magát körül. A másik ugyancsak Szaturnusz-hold, a Titán, amely 5150 kilométeres átmérőjével a gyűrűs bolygó legnagyobb holdja. Erre az égitestre szállt le az európai fejlesztésű Huygens szonda, amely karácsonykor vált le a Cassiniről, majd január 14-én épségben elérte a Titán felszínét.

A jéggel borított Enceladus egyébként rendkívül fényes égitest: a felszínét ért napsugarak 90 százalékát veri vissza.