Magyar idõ szerint 17 óra 25 perckor kezdte meg a leszálló manõvereket az Endeavour ûrsikló, ami 12 napot töltött a világûrben, a Nemzetközi Űrállomáshhoz kapcsolódva. A fékezõ hajtómûvek 3 és fél perc alatt csökkentették az ûrsikló sebességét 28000 km/h alá, majd a jármû 40 fokos szögben lépett be a Föld légkörébe, háton, farokkal elõre, ahogy a NASA animációja is mutatja.

Miközben a súrlódástól a hõvédõ pajzs ezer Celsius-fok fölé hevült, az Endeavour nagy ívû S-fordulókkal csökkentette tovább a sebességét. 60-70 kilométeres magasságban, még mindig 20000 km/h sebesség felett kezdett el jelentõsen lassulni az ûrsikló, és az egyre sûrûbb légkör miatt itt izzott a legnagyobb hõfokon az ûrsikló burkolata - de a felszállásnál megsérült pajzs bírta a terhelést.

További lassító manûverek, és a leszállópálya megközelítése után 350 km/h sebességnél engedte ki az ûrsikló a futómûveit és a fékezõernyõit a leszállás utolsó szakaszában. Az Endeavour magyar idõ szerint 18 óra 34 perckor ért földet a floridai Kennedy Űrközpontban.

Halasztott start

Az Endeavour öt év után elõször járt az ûrben, az STS-118 kódjelû küldetés pedig a huszonkettedik misszió volt a Nemzetközi Űrállomáshoz. A startot eredetileg augusztus 7-re tervezték, de az ûrkabin levegõszivárgása miatt két nap halasztást szenvedett a start. Plusz kellemetlenséget okozott, hogy a NASA egyik alvállalkozója által szándékosan megrongált számítógép híre nyomán újra kellett ellenõrizni és tesztelni azt a több tonnányi felszerelést és alkatrészt, amit az ûrsikló az ISS fedélzetére szállított.

A héttagú legénység az ûrséták alkalmával folytatta az ûrállomás szerelési munkáit; felszerelték többek között azt a vázelemet, ami a 2008-ben felszerelendõ új napelemek összeköttetését biztosítja majd az ûrállomással.

A megsérült csempe

Az elsõ hírek szerint a fellövés problémamentesen zajlott, ám az ûrben végzett ellenõrzõ vizsgálatok során kiderült, hogy az indulást követõ 58. másodpercben az ûrsikló külsõ üzemanyagtartályáról leváló 100 grammos hõszigetelõhab-darab nekicsapódott a jármû hõvédõ pajzsának, és egy kilencszer öt centiméteres repedést okozott azon. Az eset azért is vert fel nagy port a világsajtóban, mert a Columbia ûrrepülõ 2003-as katasztrófáját egy kísértetiesen hasonló baleset okozta - igaz, ott hétszer ekkora volt a sérülést okozó habdarab.

A NASA mérnökei több napig tartó modellezés, laboratóriumi szimulációk, hõtani és aerodinamikai vizsgálatok után úgy döntöttek, bár megoldható lenne a megrongálódott hõvédõ csempe javítása az ûrben, az nem jelent akkora kockázatot a leszállásnál, hogy a bonyolult javítást az ûrhajósok végezzék el. (A mûvelet egyébként újabb kockázatokat rejtett volna: a 15 méteres robotkar végére rögzített asztronautának úgy kellett volna a sérült felületet megközelítenie és hõelnyelõ festékréteggel bevonni, hogy közben ne érjen hozzá az ûrsikló külsõ burkához, esetleges újabb sérüléseket okozva.)

Késleltetett-siettetett leszállás

A leszállás idõpontját többször módosították a NASA vezetõi a Karib-tengeren pusztító Dean hurrikán miatt. Az ûrsiklók hazatérését egyébként gyakran halasztják el a kedvezõtlen idõjárás miatt: ez a tizenkettedik ilyen eset az ûrsiklóprogram történetében (az Endeavour a legutóbbi útján, 2002-ben négy napot vesztegelt az ûrben, mielõtt megkapta a leszállási engedélyt). A mai leszállás az eredeti ütemezéshez képest egy nappal korábban, a legutóbbi tervekhez képest viszont egy nappal késõbb zajlik.

A NASA protokollja igen szigorú a leszállás idõjárási körülményeit illetõen: a floridai Kennedy Űrközpont felett gyakori sûrûbb felhõtakaró, vagy erõsebb szél könnyen megzavarhatja a leszállás közbeni manõverezést, vagy a földi irányítóközpont és az ûrsikló közötti kommunikációt. Elvileg a légierõ kaliforniai bázisán is landolhatna az Endeavour a Mojave sivatagban, de ez többmillió dolláros pluszköltséggel járna, így a NASA általában inkább kivár egy kicsit a leszállással.