A méréseket az tette lehetővé, hogy a Hold tengelye éppen optimális szögben állt ahhoz, hogy a Mojave sivatagban levő 70 méteres Goldstone radarernyő rálásson holdunk déli sarkának körzetére (ilyen tengelyállás 17 évente fordul elő).

A Holdról visszaverődő radarjelet kilencven percen keresztül két 34 méteres antenna fogta. A feldolgozott adatokból a déli sark 650*400 kilométeres részéről sikerült olyan térképet készíteni, ahol egy képpont húsz méternek felel meg, a szintkülönbségeket pedig ötméteres pontossággal lehet meghatározni a terepen.

"Korábban is tudtuk már, hogy a sarkvidéken akkora hegyek vannak, mint a Mount McKinley, és a Grand Canyonnál négyszer mélyebb szakadékok" - mondta a New York Timesnak Doug Cooke, a NASA munkatársa, de az új térkép még durvább terepet mutat, mint az eddigi kutatások alapján sejtették a csillagászok.

A déli sark közelében 4000 méter mély kráterek és 7000 méteres hegységek szabdalják a terepet, ami azért kellemetlen, mert a NASA ide (pontosabban a sarkon levő, 20 kilométer átmérőjű Shackleton-kráterbe) tervezte a leendő Hold-bázis helyét. A hely azért lenne ideális, mert a sarkvidék hegyein állandó nappal van, és a Lunar Prospector szonda 1999-ben vízjég nyomait fedezte fel a kráterek mélyén. A jég a holdbázis lakóinak felbecsülhetetlen értékű nyersanyagforrást jelentene ivóvízként, illetve oxigénre és hidrogénre bontva a levegő- és üzemanyag-utánpótlásban segítene.