Lajka egy három év körüli, kóbor, szuka kutya volt, még csak nem is fajtatiszta, hanem egy lajka valamint egy spitz ésvagy egy terrier keveréke. Az ötvenes évek második felében Moszkva utcáin kóborolt, amikor egy sintér elkapta, majd a sintértelepről az orosz űrügynökség munkatársai két társával kiválasztották a hős, ám halálos feladatra. A lajka egy orosz vadászkutyafaj, ami az apró vadtól a nagy vadig mindenféle állat vadászatakor hasznos társ, ugyanis némán és kitartóan keresi a zsákmányt, és csak akkor üvölt – hangosan és kitartóan – ha elkapta és beszorította a vadat. Medvére is támad, ha kell, a lágyékánál harapja.

Bodri aka Citromka aka Lajka

Az űrutazó Lajka - ősei miatt – vonult a Lajka névvel a történelembe, ám az űrtörténeti legenda szerint kiképzői nemes egyszerűséggel vagy Bodrinak (Kudrjavkának), vagy Bogárkának (Zsucskának) vagy Citromkának (Limoncsiknak) szólították. Két másik kutyával, Muszkával és Albinával tréningezték húsz napig. Egyrészt, hogy hozzászoktassák a szűk utastérhez: egyre kisebb ketrecekbe zárták őket, másrészt centrifugatesztekkel a start túlterhelésére készítették fel. A feljegyzések szerint az állatok rosszul viselték a teszteket, főként a szűk ketreceket, nem tudtak üríteni, állapotuk romlott, ezért egy idő után a kiképzők lassítottak a felkészítés ütemén.

Lajkát három nappal a kilövés előtt, már 1957 október 31.-én elhelyezték űrkabinjában, de csak november 3.-án a Szputnyik 2 fedélzetén indult Bajkonurból a világűrbe. A küldetés mindenképpen halálos kimenetelű volt az állat számára, a szputnyikba ugyanis nem terveztek visszatérő egységet.

Lajka halálának pontos körülményei csak a második ezredforduló után lettek nyilvánosak. Korábban az orosz űrügynökség azt állította, hogy a kutya zselészerű tápjába adagolt méreg, vagyis eutanázia következtében, fájdalommentesen pusztult el. Az állatvédők és konkurens országok űrtudósai azonban ezt a verziót folyamatosan kétségbe vonták. Az igazsággal kapcsolatos áttörést Oleg Gazenko, Lajka egyik szovjet kiképzőjének nyilatkozata hozta. Egy 1998-as moszkvai sajtótájékoztatón azt mondta: „Minél több idő telik el, annál jobban sajnálom. Nem tanultunk annyit ebből a küldetésből, ami felmentene bennünket a kutya haláláért.”

2002-ben aztán Dimitrij Malasenkov moszkvai űrorvos a Houstonban rendezett Világűr Kongresszuson az egész világgal tudatta, Lajka valójában szörnyű halált halt: pánikrohamot kapott és megsült a felmelegedett kabinban. Miután a rakéta az ellipszis pályára gyorsította a szputnyikot, és az orrkúp rendben levált, egy hiba folytán a hőmérsékletérzékelő rendszer nem lépett megfelelően működésbe. A hőmérsékletet elvileg folyamatosan 15 celsius fokon tartották volna, de ez nem történt meg, ráadásul a műhold hőszigeteléséből is levált néhány helyen a szigetelőanyag. A belső hőmérséklet rövid idő alatt 40 fokra emelkedett.

A tudomány szolgálatában

Lajka tudományos érdeme, hogy bizonyította, egy élő, emlős szervezet kibírja a start, a Föld körüli pályára állás és a súlytalanság körülményeit. A felbocsátás során, a legnagyobb gyorsulás és túlterhelés idején a kutya légzésszáma megháromszorozódott, szívverése a start előtti 103-ról 240-re gyorsult. Nagyjából 3 órányi repülés után – hozzávetőleg háromszor olyan lassan, mint a földi tesztek során – állt vissza a 100-as számra a szívverése. Ebből az adatból származnak Lajka küldetésének fő tudományos eredményei, vagyis hogy az élő szervezet képes túlélni egy űrstartot és a súlytalanság sem öli meg, viszont légzésének lassú megnyugvása arról tanúskodik, hogy az élőlény jelentős stresszként éli meg az utazást.

Az adatok arra utaltak, hogy ezután Lajka evett is az ételéből, aztán - nagyjából a repülés hetedik órájától - nem adott több életjelet, a túlmelegedés miatt elpusztult. A Lajka koporsójává vált Szputnyik 2 1958. április 14-én, 162 napnyi keringés után tért vissza a légkörünkbe, ahol elégett.

Miért történt így?

Lajkának közvetve Hruscsov miatt kellett meghalnia. A Szputnyik 2-t tervező mérnököknek mindössze négy hetük volt a munkára, október közepén, az első műhold felbocsátását ünneplő fogadáson ugyanis Hruscsov bejelentette, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alkalmából újabb műholdat lőnek fel.

Sietni kellett

Az akkoriban készülő új műholdat semmiképpen sem tudták volna december előtt felbocsátani, ezért rohammunkában új terveket készítettek a Szputnyik 2 számára. A műhold kabinja a kísérleti ballisztikus rakéták orr-részére hasonlított, melyekben szintén kutyákat lőttek fel, és melyek ejtőernyővel landoltak. Az elődjéhez képest óriási Szputnyik 2 közel 510 kilogramm volt, négy méter magas, két méter átmérőjű kúp. Belsejében egy gömbalakú utastérben méltatlan helyzetben üldögélt Lajka, mást ugyanis nem nagyon tudott csinálni. Testét ugyanis hámmal rögzítették, amit láncokkal a tartályhoz erősítettek és így arra korlátozták az állat mozgását, hogy csak felállni, leülni, vagy lefeküdni tudott. Hely híján megfordulni már nem volt lehetősége, fenekére pedig egy zsák volt erősítve, ami a vizelet és széklet összegyűjtésére szolgált.

Mivel alig volt idő a tervezésre, a Szputnyik 2 legtöbb alkatrészét vázlatrajzok alapján készítették, a korabeli leírások szerint munkásoknak a gyártósor mellett álló mérnökök magyarázták a részleteket. Landolóegységet vagy komolyabb életben tartó berendezést az idő rövidsége miatt nem építettek a műholdba. Az akkoriban fejlesztés alatt álló másik műhold decemberben Szputnyik 3 néven startolt.

Emlékül íme a Trentmoller együttes Moan című száma a Last Resort albumról. Lajkáról szól.