Bush elnök 2004-ben jelentette be, hogy Amerika újra embert juttat a Holdra legkésőbb 2020-ig, a hosszú távú cél pedig a Mars. A NASA most elárulta az első részleteket az utazásról.
A vörös bolygóra készülő űrhajót Föld körüli pályán szerelik össze; a 400 tonnás jármű alkatrészeit három vagy négy Ares V rakétával hordják fel majd az űrbe. Az utazás a jelenlegi tervek szerint (bár ez bevallottan kicsit hasraütésszerű) 2031 februárjában indul, hat-hét hónap alatt ér a legénység a Marsra (a tervezett létszámról csak annyit árul el a NASA, hogy "minimális"), majd 16 hónapot töltenek a bolygó felszínén, és újabb fél évig tart a hazaút. A Marson felépítendő átmeneti bázis alkatrészeit és a közel másfél évre elegendő rakományt két külön teherűrhajó szállítja majd, ezeket 2028 decemberében és 2029 januárjában indítják útnak.
Az expedíció létfenntartása ilyen hosszú távon az egyik legnagyobb kihívás, főleg úgy, hogy többszörös túlbiztosítással kell dolgozni, hiszen arra is fel kell készülni, ha esetleg a teherűrhajók rakománya valami hiba miatt nem elérhető. A cél az, hogy a legénység minél inkább önellátó legyen: az energiát a magukkal vitt mini atomreaktor szolgáltatja majd, az ételellátást a maguk termelte zöldségekkel és gyümölcsökkel segítik, az elhasznált levegőt és a vizet pedig újrahasznosítják. Valóságos logisztikai rémálmot jelentenek viszont a helyszínen elő nem állítható, mégis létfontosságú dolgok (gyógyszerek és egészségügyi felszerelés, tartalék alkatrészek, műszerek).
Szerencsére az előre látható problémák kezelését majd a 2020-as években a Holdon felépülő bázison tudják gyakorolni a leendő Mars-hódítók. Ez jó alkalom lesz arra is, hogy megoldást találjanak az erős kozmikus sugárzás problémájára, amitől az utazás alatt, és a Mars felszínén is meg kell majd védeni az űrhajósokat.
Az expedíció teljes költségét 20 és 450 milliárd dollár közé becsülik - ez is jól mutatja, mennyire képlékeny állapotban van még az egész terv.