Index Vakbarát Hírportál

Most már tényleg lesz Hold-bázis

2007. október 5., péntek 18:10

Nincs Hold-bázis, nem jártunk a Marson, pedig ha teljesülnek a jóslatok, már fotonhajtóművel kéne elhagynunk a Galaxist. A szakemberek most mégis abban bíznak, hipp-hopp lakhatóvá varázsolják a Marsot.

Ötven évvel ezelőtt még úgy gondolták, az emberiség sokkal gyorsabban hódítja majd meg a világűrt, mint ahogy az végül történt. Négy évvel az első Szputnyik után kilőtték Gagarint, nyolc évvel később meg ember járt a Holdon. Senki sem gondolta, hogy az emberiség legalább ötven évig nem tudja majd meghaladni ezt a teljesítményt.

Egykor volt pénz

Amikor az űrverseny az Egyesült Államok és a Szovjetunió harcának egyik legfontosabb terepe volt, ömlött a pénz, és a kutatók abban bíztak, hogy a hetvenes években már stabil Hold-bázis lesz, a nyolcvanas évekre meg elérik a Marsot. Nixon elnök még Amstrongék holdra szállása előtt utasítást adott a túlságosan drága Apollo utódjának a kifejlesztésére. Egy olyan eszközt akart az amerikai kormányzat, amivel gazdaságosan lehet majd elérni a Marsot. Aztán egy 1970. januárjában készült felmérésből kiderült: az amerikaiak 56 százaléka túlságosan drágának tartja a holdutazásokat. Az érdeklődés folyamatosan csökkent az Apollo-program iránt, végül kevesebb űrhajó ment a Holdra, mint azt tervezték, a Mars-missziót meg lefújták: nem volt rá se pénz, se érdeklődés.

A nagy tervek helyett végül az űrsikló valósult meg, aminek viszonylag olcsón kellett volna biztosítania az ingázást a Föld és a világűr között, de végül ennek a feltételnek sem tudott megfelelni az eszköz, a Mars-utazás lehetősége meg végképp elszállt: az űrrepülő nem alkalmas bolygóközi utazásra.

A Space Shuttle véget vetett a nagyszabású projekteknek, pedig a korabeli sajtóanyagokból kiderül: 1971-ben a megoldandó problémák közé tartozott a szomszédos galaxisok elérése. A tudományos világ fotonhajtóművek megépítésén gondolkozott. A legnagyobb nehézséget úgy tűnt, maga az ember jelenti: még egy kellően gyors rakétával is 2-300 évbe telhet majd az út a szomszédos csillagig, az Alfa Centauriig, mondták. Erről azonban szó sincs: az 1977-ben kilőtt Voyager máig a leggyorsabban távolodó ember alkotta szerkezet, és ennek is 60 ezer évre lenne szüksége, amíg megteszi a 4,37 fényéves távolságot.

Felmerült, hogy családokat küldenek el az utazásra, akik gyermekeket, azok unokákat nemzenek, és az ükunokák majd elmesélik a földieknek, hogy mit láttak. Aztán gyorsan felismerték, hogy nem lenne szerencsés elzavarni egy rakás embert, azzal, hogy egy távoli leszármazottjuk majd visszatérhet a Földre. Ennél sokkal elfogadhatóbban tűnt kiemelni az agyat az embrióból, azt felnevelni, kitaníttatni, megfelelő folyadékba tenni, aztán útnak indítani. Úgy gondolták, az emberi agy ilyen állapotban 2-300 éven keresztül üzembiztosan működne, és megbízhatóbb lenne, mint a spontán döntések meghozatalára képtelen számítógépek.

Más utakon

Az űrrepülő képességei és a Nemzetközi Űrállomás építése miatt az utóbbi évtizedekben nem ért el látványos, a hétköznapi embernek is emészthető áttöréseket a NASA, de az emberekkel végrehajtott küldetések manapság újra beszédtémává váltak, és most már nem tűnik elképzelhetetlennek a Mars elérése sem. Az amerikai űrkutatási hivatal az űrrepülő utódjával, az Orionnal tervezi az utat, és abban bízik, hogy az 5,9 négyzetméteres kapszulával elérheti a bolygót. A 2014-ben szolgálatba álló Orion már 2020-ra alkalmas lehet a Hold visszahódítására.


Klikk a galériára!

A tervek szerint a holdutazáshoz több rakétát használnak majd fel, az egyik az Oriont juttatja az űrbe, a másik a szervizmodult, amiben a munkához szükséges eszközök zötykölődnek majd. Úgy képzelik, hogy a két részegység földkörüli pályán egyesül, aztán együtt indulnak el a Holdra.

Az első Orionnak legkésőbb 2014-ben kell felszállnia hatfős legénységével. Az űrhajó a tervek szerint 2020-ban négy asztronautát szállít majd a Holdra, de szó van Mars-utazásról is: ezt másfél évtizeddel későbbre, 2037-re tervezik.

Az Orion egyben szakítás a zsákutcának bizonyuló űrrepülőgép koncepciójával is: az új eszköz ugyanolyan kapszula lesz, mint amilyenek három-négy évtizeddel korábban a NASA szolgálatában álltak, vagy mint a még mindig aktív orosz Szojuz, persze csak ami a felépítést illeti. Bár a kapszula emlékeztet az Apollóra, az öt méter magas, két és fél tonnás Orion a legmodernebb számítógépes technológiával, elektronikával és életvédelmi szerkezetekkel lesz felszerelve.

Bush elnök reményei szerint a kapszula rendszeresen jár majd a környező égitestekre, de lehet, hogy az űrkutatás legjelentősebb szereplői már nem az amerikaiak lesznek, hanem a kínaiak. A NASA is azzal számol, hogy az ázsiai ország előbb éri el a Holdat, akár már egy évtizeden belül, 2017-ben meghódíthatja azt. Kína mellett szól, hogy űrprogramján 200 ezren dolgoznak, az amerikain viszont csak 75 ezren. De embert akar küldeni a Holdra az ESA is: az európai űrkutatási hivatal 2030 és 2035 között tervezi kilőni az űrhajót.

Terraformálás

Az amerikai tervek azonban nemcsak a Hold és Mars felderítésére, hanem utóbbi meghódítására is vonatkoznak. Az utóbbi időkben végzett kísérletek a bolygó terraformálását, lakhatóvá tételét készítik elő. A NASA specialistái mexikói egyetemek kutatóinak segítségével kezdték meg az első földi teszteket a Mars fenyőerdőkkel való betelepítéséhez. A Pico de Orizaba vulkán oldalában, 4200 méteres magasságban szimulálják a marsi körülményeket földi fák számára, és próbálják kideríteni, mivel lehet elérni, hogy azok nagy magasságban, ritka levegőben és alacsony nyomás mellett is nőjenek és fotoszintetizáljanak.

A NASA tervei szerint ötven év múlva kezdenék el a Mars a terraformálást a hőmérséklet mesterséges növelésével. Ezt üvegházhatást előidéző gázok (metán, illetve a kéjgáz néven ismert dinitrogén-oxid) légkörbe juttatásával tervezik elérni, ami a bolygó jelenlegi mínusz 55 Celsius-fokos átlagos felszíni hőmérsékletét plusz öt fokra emelné. Ezáltal a Mars felszínén található jég egy része elolvadna, és tengerek jönnének létre, ami a földi élet meghonosításához elengedhetetlenül szükséges.

A második lépés a légkör oxigénnel való feltöltése lenne, ebben segítenének a Pico de Orizabán tesztelt fenyők. A fák feladata a marsi légkörben található szén-dioxid oxigénné alakítása lenne. A fenyők fotoszintézise nagyságrendekkel több oxigént termelne, mint az első körben betelepítendő baktériumok, algák és zuzmók, azonban az erdők ültetését csak akkor lehet elkezdeni, ha sikerül a felszínt érő gyilkos ultraibolya sugárzás mértékét leszorítani – ehhez számítások szerint nagyjából ötven évre lesz szükség.

A NASA vezető kutatója, Chris McKay szerint bő száz év múlva erdők boríthatják be a vörös bolygót, ami az emberi életre is alkalmassá teheti a Marsot. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha nem találnak életet a Marson – ez ugyanis a projekt azonnali leállítását jelentené. "Ha valamiféle életet találunk, nincsen jogunk elpusztítani azt, hogy földi kolóniák számára lakhatóvá tegyük a bolygót" – fogalmazott a Reutersnak McKay, aki arra is figyelmeztetett, hogy a Mars jellegzetességei (a kozmikus sugárzás, az alacsony gravitáció) előre nem látható mutációkat és betegségeket okozhatnak a földi életformák számára.

Fantázia

A NASA projektre elég meglepő, annál is inkább, hogy komoly szakértők szerint egy rakás fúziós erőműre, és az ezekről táplált gigantikus elektromágnesekre lenne szükség csak ahhoz, hogy ötszáz év alatt kialakuljon a földihez hasonló mágneses védelem az űrből érkező sugárzás ellen. Kutatók szerint legalább százezer év kellene a bolygó terraformálásához, ami valóban sokkal kevesebb, mint amennyire természetes úton szükség lenne, de sokkal több, mint amennyire a politikusok hajlandók költségvetési forrásokat áldozni.

A Mars lakhatóvá tételéhez képest már valóban elérhető közelségbe került a polgári űrrepülés. A Space Adventuresnek hála 20 millió dollárból már eddig is fel lehetett jutni a világűrbe, de ez a módszer csak kevesek játékszere lehetett. Az első magánpénzből épült űrhajó, a SpaceShipOne sikerén felbuzdulva a Virgin Galactic azt tervezi, hogy 2009-től évente 500 utast juttat el a súlytalanságba, fejenként 200 ezer dollárért, kevesebb, mint 40 millió forintért. Ez Magyarországon sok, de az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában a felső-középosztály számára már elérhető, és az utasok számának emelkedésével az utazások költsége is csökkenhet.

A Virgin Galactic azt tervezi, hogy a közeljövőben hotelt létesít a világűrben, amit a SpaceShip valamelyik utódjával lehet majd elérni. Minden csak azon múlik, hogy mennyire kapkodják majd el a jegyeket, mennyire lesz sikeres a vállalkozás.

Rovatok