Hatvan éve történt a roswelli eset: valami leesett. Az 1947-es új-mexikói incidens az ufófolklór mérföldköve, 9/11-e lett. Ennek nyomán kezd kialakulni a ma már hagyományos "szürke" idegen képe, illetve kanonizálódik a repülő csészealj, mint az ő járművük. A legenda valóságmagva körül ma is vita folyik, és nemcsak szkeptikusok és hívők között: Roswell megítélése az ufológusok közt is törésvonal.
1947 júliusának első hetében az egyesült államokbeli Új-Mexikóban, Roswell városka külterületén lezuhant valami. A maradványokat a területet művelő farmer találta meg, majd jelentette a fennforgást a seriffnek, az meg a Roswell mellett működő légibázisnak, a RAAF-nek. Akkoriban, két évvel a világháború után nem volt épp példa nélküli, ha a katonai repterek környékén furcsa repülőgépek és rakéták tűnnek fel.
Nem ufó, lufi
Hivatalosan azonban 1947 július 8-ig semmilyen hatóság nem erősítette meg a földönkívüliek létét. Ekkor adta ki a RAAF parancsnoksága a sajtóközleményt, amelyben nem mást állított, mint hogy repülő csészealj, tehát földönkívüli űrhajó roncsait találták meg. Még aznap helyreigazították magukat: nincs csészealj, valójában egy meteorológiai léggömb maradványait találták meg, sorry.
A roswelli esetet sokáig nem bolygatták, 1978-ban azonban Jesse Marcel őrnagy, aki jelen volt a roncsok begyűjtésénél, interjút adott Stanton T. Friedman ufókutatónak. Marcel azt állította, Roswellben valóban idegen jármű zuhant le, a ballonról szóló jelentés pedig a kormány hazugsága volt. A tiszt közölte, a baleset után az összegyűjtött roncsokat kicserélték, és a sajtónak egy valódi ballont mutattak be. Az elfeledett incidens visszatért a lapokba, és minden idők leghíresebb ufóesetévé lett.
Hüllőelnök
Tanúk kerültek elő, akik váltig állították, hogy nincs az a pilóta, aki összekeverne egy meteorológiai léggömböt akármi mással. Mások a roncsok mellett talált emberszabású holttestekről számoltak be. A nyolcvanas években könyvek tucatjai jelentek meg, ezek többsége az ufóhívők szája íze szerint szőtte tovább a legendát. Civil szervezetek követelték a titkos akták megnyitását, filmek készültek, és egyre vadabb összeesküvés-elméletek terjedtek el. Philip J. Corso alezredes A roswelli titok című könyvében azt állítja, ő maga őrizte a RAAF raktárában a csészealj maradványait és az idegenek holttesteit, és hogy a huszadik század második felének technológiai újításai - mikrohullám, nyomtatott áramkör, lézer, hologram - mind-mind a földönkívüli kincsek lemásolásából ered. Az igazán merész elképzelések szerint az Egyesült Államok kormánya (esetleg más kormányok is) hivatalos és alárendelt kapcsolatban áll egy vagy több idegen fajjal, bolygónk gyakorlatilag megszállás alatt áll. Sőt vannak emberek, akik abban hisznek, hogy maga George W. Bush - többek közt az angol királynővel együtt - reptoid, azaz hüllőféle idegen, legalább félig. A tanácstalanul fantáziáló szerzők némelyike eljutott odáig, hogy a kormány nem is akarja eltussolni az ufóügyet: az ufóügy maga az eltussolás. Mert van valami még borzasztóbb.
1994-ben aztán a légierő engedett a kétkedőknek, és beismerte: valóban hazudtak, meteorológiai léggömbről szó sem volt. Majd 1997-ben közölték, hogy igen, voltak ott testek is.
Az új hivatalos magyarázat szerint Roswellben egy speciális, és akkor szigorúan titkos amerikai repülőeszköz zuhant le, amelyet Mogulnak neveztek. Ez egy nagyméretű, különleges műszereket hordozó, nagy magasságba emelkedő ballon volt, feladata pedig az, hogy a szovjet nukleáris tevékenységre utaló jeleket keressen a sztratoszférában. A roswelli tiszteket nem avatták be, ezért azonosították repülő csészealjként a maradványokat - állítja a jelentés. A helyszínen talált emberszabású testek pedig valamelyik másik projektben elvesztett kísérleti bábuk voltak, az autók NCAP-töréstesztjéhez használtakhoz hasonlóak. A légierő ennek a dokumentumnak azt a címet adta, hogy "A Roswell-jelentés: ügy lezárva", vagyis többet ezzel nem szeretnének foglalkozni.
Az ötven év hallgatás, és a többi, gyakran Roswellnél jobban dokumentált ufóészlelés azonban már beágyazódott a folklórba. A megrögzött hívők természetesen nem fogadták el a magyarázatot. Az ufómítosz roppant gazdag, szerteágazó kulturális jelenség, amely némelyeknél vallásként működik. Sokan saját gyógyulásukat vagy a Föld megmentését várják a nálunk fejlettebb, vagyis bölcsebb, nagy hatalmú civilizációtól. Az ufók utasai az isteni gondviselés helyét vették át, és gondviselve lenni, az jó érzés. Ebben a vallásban Roswell olyan szerepet játszik, mint a keresztényeknél Krisztus megfeszítése. Nem vitatéma.
Hibbantak és hazugok
Az egészségesen szkeptikus civil, ha az ufók iránt kezd érdeklődni - és mi sem természetesebb, mint hogy érdekelje az embert, repkednek-e körülötte idegen lények - ma elkerülhetetlenül a roswelli kánonnal találja szemben magát. Az idegenek lencse alakú űrhajóval érkeznek a Naprendszeren kívülről - általában a Zeta Reticuliról -, fejük és szemük nagy, termetük apró, színük szürke. A huszadik században és előtte feljegyzett más típusú anomáliák eltűntek a köztudatból, ma már a Szűzanyát se hinnék el, ha nem csészealjon jönne. A Roswellből szárba szökkenő ufológia mágnesként vonzza a különféle bolondokat. A kívülálló tehát választhat a monomániás hibbantak és az amerikai kormány - a Pentagon és a CIA - világmagyarázatai közül.
Jelenleg az ufótéma elült, lecsengett, téli álmát alussza. Ma százmilliók mászkálnak fényképezőgéppel, kamerával a nyakukban, a huszadik században még nyüzsgő látogatók hamar lencsevégen találnák magukat. De úgy tűnik, megneszelték a veszélyt, és óvatosabbá váltak. Néhány fiatal kutató most azt szorgalmazza, hogy - John Keel és Jacques Vallée óvatosabb, alternatív elméleteihez visszanyúlva - félre kellene tenni a Roswellben megcsontosodott legendáriumot, és újragondolni az egész problémakört onnan, hogy egyes emberek időnként furcsa dolgokról számolnak be. Hátha nem is az űrből jönnek, hanem mondjuk az agyunkból. Vagy itt élnek velünk, és ügyesen elbújtak. Csakhogy ez egyelőre senkinek sem érdeke. A szürkék mondaköre kényelmesen betagozódott az üzleti és popkulturális életbe.
Roswell városa például jól járt az idegenforgalommal. A turisták még mindig vevők az ufós kulcstartókra és az idegenburgerre, az incidens évfordulójára pedig nagyszabású fesztivált rendeztek. Legalább ötvenezer látogatót várnak, ami kitűnő eredmény egy sivatagi porfészektől. Ha az emberiségről nem is, erről az új-mexikói kisvárosról példásan gondoskodtak az ufók, akár léteznek, akár nem.