Huszonhat évvel felbocsátása után a Voyager-1 amerikai űrszonda elérte a Naprendszer peremét, közölték szerdán amerikai tudósok. Az űrszonda jelenleg legalább 13,5 milliárd kilométeres távolságban halad a Földtől - ez a Föld és a Nap közötti távolság kilencvenszerese.
Még sokáig működhet
Az 1977-ben felbocsátott űrszonda élettartama messze felülmúlta a tudósok várakozásait: eredetileg csupán öt évre tervezték. A szonda azonban még sokáig működhet. Edward Stone, a Voyager-1 programmal foglalkozó kutató az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) székházában tartott szerdai sajtóértekezleten legalábbis kijelentette, hogy a Voyager-1 energiaellátása rendben van, és ha semmilyen műszer nem romlik el, a szonda 2020-ig is szolgáltathat adatokat.
A Voyager-2-t 1977. augusztus 20-án indították el a floridai Cape Canaveral űrrepülőtérről. Ez eddig az egyetlen ember alkotta szerkezet, amely találkozott a Naprendszer mind a négy óriásbolygójával. A Voyager-2 után szeptember 5-én bocsátották útjára az egyes számot viselő hasonnevű szondát: a Voyager-1 azonban ikertestvérénél gyorsabban haladhat, így "előrébb" tart nála.
Békés emberiségkép
Mindkét Voyager elsődleges feladata a Jupiter és a Szaturnusz, illetve holdjaik tanulmányozása volt. A két szonda útjai a Szaturnusz után szétváltak. A Voyager-1 elindult a Naprendszer pereme felé, míg a Voyager-2 engedélyt kapott arra, hogy az Uránuszhoz (1986 január) és a Neptunuszhoz (1989 augusztus) is ellátogasson.
A szondák rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el. Ez egy arannyal futtatott rézhanglemez és a hozzá mellékelt lejátszó, valamint fényképek. Az összeállítás békés, nyugodt emberiségképet fest majdani hallgatójának. Hallható benne üdvözlet 55 nyelven, köztük magyarul is. Szól emellett a még ismeretlen hallgatóhoz Kurt Waldheim, aki a felbocsátás idején az ENSZ főtitkára volt, és Jimmy Carter, az Egyesült Államok akkori elnöke is.