Magyar csoportdinamikai kutatásról szóló tanulmány jelent meg a Nature tudományos folyóiratban. Vicsek Tamás, az ELTE Biológiai fizika tanszék vezetője irányította a vizsgálatot, ami azzal foglalkozott, milyen jelek alapján lehet előrejelezni egy közösség széthullását vagy növekedését, és hogyan befolyásolják a csoporttagok egyéb kapcsolatai a csoport élettartamát?
A különböző emberi csoportosulások, közösségek dinamikájával foglalkozó kutatás abban egyedülálló, hogy milliós populációról mond adatokat. A Nature-ben most publikált tanulmány Vicsek Tamás és Palla Gergely, az ELTE-MTA Statisztikus és Biológiai Fizika kutatócsoportja két tagjának, illetve a velük együttműködő, a Notre-Dame-i Egyetemen dolgozó Barabási Albert-László kutatását foglalja össze. Vicsek professzor nem elsőször publikál a Nature-ben, 2005 júniusában már írt társadalmi hálózatokról, 2004 tavaszán pedig sejtek anyagcseréjéről. A most megjelent cikk megtalálható Vicsek Tamás weboldalán, a Nature online változatában pedig regisztrációs díj ellenében olvasható.
A szerzők harmincezer tudós együttműködési, valamint négymillió mobiltelefonos felhasználó hívási hálózatában fellehető közösségek fejlődésében találtak statisztikai analízissel alátámasztott törvényszerűségeket. Az eredmények többek között azért is fontosak, mert lehetővé teszik a nagy populációkon belüli társas csoportok életében várhatóan bekövetkező jelentős fejlemények előrejelzését, áll a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
A kétféle hálózat jellegét tekintve igencsak különböző, hiszen az egyikben a kutatók tartós, azonos tudományos érdeklődés által kiváltott együttműködése, és az ennek alapján született publikációk szerzői listája az összekötő kapocs, míg a másikban többnyire viszonylag gyors, esetleges, nagyon különféle tevékenységekhez köthető telefonhívás teremti meg az összeköttetést. Ezért jelentős, hogy a csoportok evolúciója mindkét esetben hasonló szabályszerűségeket mutatott. Az analízis paradoxnak tűnő eredményre vezetett, mert úgy találták, hogy éppen azok a nagyobb csoportosulások a hosszabb élettartamúak, amelyek az összetételüket tekintve kevésbé stabilak (tehát a tagok cserélődésének mértéke nagyobb az átlagosnál). Másképpen, minél állandóbb egy nagy csoport összetétele, annál valószínűbb, hogy váratlanul felbomlik.
Nem véletlen, hogy a hosszú időn át prosperáló intézményes csoportosulások (mint például egy sportklub, vagy akár egy kutatóintézet) tagjai fennállásuk során többszörösen kicserélődnek. Kis csoportok esetében a helyzet éppen fordított, itt a hosszú élettartamot (szétesés elkerülését) éppen a stabilitás, a fluktuációk hiánya biztosítja. A vizsgálatok rámutattak, a kapcsolatrendszer dinamikájából a csoportok várható élettartamára további becslések is tehetőek. Megjósolható például, hogy amennyiben egy telefonos hálózati csoport tagjai közül egyre többen telefonálnak más szolgáltatót használó ismerőseiknek, akkor milyen mértékig növekvő valószínűséggel fog az egész csoport megszűnni.