A lassan elkészülő Margit híd szerintem nagyon jól néz ki, rengeteg elemében állították vissza eredeti szépségét. Más kérdés, hogy mennyire jó, ha egy XXI. századi híd épp olyan mint egy XIX. századi, hisz azóta történ egy és más mondjuk a közlekedésben. László János küldte el gondolatait az Urbanistának:  

Mi a …. épül itt?

Lassan végéhez ér a Margit híd jó hosszúra nyúlt felújítása. Itt az ideje, hogy megnézzük, mi is lett abból a hídból, amit eleink több mint 150 éve álmodtak meg - mondván, egy híd (nevezetesen a gyönyörű Lánchíd) nem elég az éppen ekkor várossá egyesült Buda és Pest két felének egyre növekvő forgalmát lebonyolítani - , és amit később, a forgalom növekedése miatt ki is szélesítettek.

Ha megnézzük az állványaiból lassan kivetkőzött építményt, elsőre hidat látunk, közlekedésre szolgáló műtárgyat, hogy precízen fejezzem ki magam. Ami arra kéne szolgáljon, hogy Budapest népe akadálymentesen jöhessen-mehessen keresztül a Dunán, lehetőleg száraz lábbal. Vagy kerékkel, ízlés szerinti számúval. Budapest lakossága az építés (sőt, a kiszélesítés) óta sokszorosára nőtt, mobilitása meg még inkább, már nem rest Budán lakni és Pesten dolgozni, oktalanul sokat közlekedni.

Másodikra azonban már mást látunk: sok (rettentő sok) vasat, követ, lámpaoszloperdőt, korlátot sokfélét, lehetőleg mindet a XIX. század szellemében. Állítólag azért, mert eredetileg is ilyen volt. És mert méltó az eredeti megjelenés arra, hogy újjászülessen. Nézzünk néhányat az újjászülető elemek közül :

Kövek, mellvédek, oszlopok: a felújítás során igyekeztek Wilbrod Chabrol szoborterveit követni, az eredeti díszítőelemeket újraépíteni. Szépek is. Csak éppen egyike-másika elvesz a járdából egy métert, vagy éppen értelmét vesztetten meredezik, mert annak idején a közvilágítás lámpaoszlopait tartotta, amit most máshogy oldottak meg (sajnos, de erről később). Az alábbi képen a híd déli oldalán középen megépített (az eredeti 1876-ossal azonos) mellvéd és obeliszk látható, még az építés alatt. Látszik, hogy ez elvesz a járdából egy métert, akadályozva a gyalogos és kerékpáros közlekedést.

Hogy miért van ez a járdán? Mert eredetileg is itt volt, csak akkor még a híd keskenyebb volt, mint azt a következő kép is mutatja.

Lámpaoszloperdő: talán a sok eső... kinőttek. Nálunk divat az oszlopok féktelen szaporodása. Van oszlop középen a villamos felsővezetéknek, a járdán (!) közvilágításnak, közlekedési lámpáknak meg mindenütt, számolatlanul. Kicsit engem egy rosszul sikerült karácsonyfa-díszítésre emlékeztet, de persze ez ízlés kérdése. Ami viszont már nem az, hogy az oszlopok helyét a közlekedőktől, közlekedéstől vették el, nem is kicsit. A lámpaoszlop egy métert hasít ki az amúgy is keskeny (mármint a neki szánt sok funkcióhoz képest keskeny) járdából, szabályokra (valóban létezőkre) hivatkozva, amelyektől persze indokolt esetben el lehet térni, mint tették ezt korábban az Árpád-hídnál, amikor – úgy látszik – a funkció még fontosabb volt, mint a régi szép időkön való elmerengés.

Korlátok: ezek a kedvenceim. Ahány darab, annyi stílus, anyag, technológia. Ami közös bennük, a régi korok (hamis) emléke, és hogy jó sok anyag van bennük, tehát nagyon drágák (bár ebben a kövek sem maradnak el). Ráadásul a csodás kerítéselem az északi járda szélén felesleges, zavaró és veszélyes is. Íme a „keresztmetszet”:

Félreértés ne essék, semmi bajom a régi értékek védelmével. Kifejezetten kártékony gyakorlatnak tartom, ha oktalanul rombolunk le régi házakat, ahelyett, hogy megmentenénk, felújítanánk őket. A Margit hídnál sem tartanám helyesnek, ha semmibe vennénk az eredeti építői szándékot, terveket. A szándékot, hogy segítsük a két part közötti közlekedést.

A felújítás során sem lehet más az elsődleges cél: ha lehet, javítani a közlekedést a hídon, természetesen megőrizve építészeti értékeit. Itt azonban nem ez történt. Egy lehetséges új híd áráért kapunk egy szép új Margit hidat, ahol nemhogy javulnak, éppen ellenkezőleg, romlanak a közlekedés feltételei.

Aki Prágába látogat, egyszer biztosan átsétál a Károly hídon, megcsodálja a szobrokat, lenéz a gyönyörű Moldva folyóra. Teheti, itt nincs járműközlekedés. Pedig volt, annak idején ezt a hidat is arra használták. De később építettek sok új hidat, ezt meg átadták a gyalogosoknak, lett belőle látványosság, sétahely, kulturális központ. Javasoltak a szakemberek, döntöttek a politikusok, ahogy kell.

No ezt hiányolom én, amikor a már majdnem kész Margit hídra nézek.