- Urbanista
- budapest
- híd
- kilátó
- duna
- budakalász
- káposztásmegyer
- szigetmonostor
- megyeri híd
- iv. ker
- bejutós
Lépcsőn a 20. emeletre, onnan lifttel a 32-re, majd még három szint létrázás: Budapest legmagasabb kilátójában jártunk
Kevés olyan 100 méter magas építmény van Budapesten, amelyre kényelmesen fel lehet jutni. Valószínűleg azért, mert kevés 100 méter magas építmény van Budapesten. Épület például egy sincs: a Szent István Bazilika és az Országház a legmagasabb, mindkettő csak 96 méter. (Állítólag a millenium tiszteletére, de hát mint tudjuk, Hatvan is csak véletlenül van hatvan kilométerre a fővárostól.)
Műtárgyakkal már jobban állunk. Alig egy ugrásra van Budapesttől a lakihegyi adótorony, mely 1933-as megépültekor Európa legmagasabb (és a világ 3. legmagasabb) építménye volt a maga 314 méterével. Érdekes a történelem: ezt a címet egyszer elvesztette, majd újra visszanyerte.
1939-ben ugyanis megépült a Deutschlandsender III. adótorony, amely 23 métert rávert a miénkre. Aztán a világháborúban mindkettőt ledöntötték (akkor átmenetileg az Eiffel-torony vette vissza az Eb-aranyat), csak míg a Lakihegyit újra felállították, s azóta is hazánk legmagasabb építménye, német társát feldarabolták az oroszok.
A megtisztelő elsőséget amúgy 49-ig őriztük, akkor a lengyelek szerezték meg és raszyni adótornyuk azóta is Európa legmagasabb építménye. Na de fejezzük be a bóklászást Csepel-szigeten, nekünk ugyanis Budapest északi végén, egy egészen más szigeten van dolgunk!
A Megyeri-híd az egyik legszebb "építészeti" alkotás Magyarországon az ezredforduló óta (igaz, már 1993-ban elkezdték tervezni). Kár hogy kevesen botlanak bele, mert épp Budapest határára esik (sőt az egyik vége már Budakalászon van, útközben érintve Szigetmonostor felségterületét).
Még nagyobb kár, hogy - teljesen érthető okokból - nem látogatható a két nagyszerű pilonja. Persze csak akkor, ha az ember nem ápol jó viszonyt Szávoszt-Vass Dániellel, a Dunai szigetek bloggerével, aki meghívja őt. Én szerencsére ápolok, úgyhogy a közelmúltban felmehettem vele és társaival.
A híd pesti lábától indultunk, vegyes érzésekkel. Nekem kifejezetten tetszett, hogy az építményt ezeken a kevésbé fontos, látványos vagy szem előtt levő részeken is kidolgozták. Jó a Duna-tábla (igaz sajnos törött), szép a burkolat, ügyes a lépcső íve, sőt a száz évvel ezelőtti nagyberuházások emléktábláinak hangulatát idéző felirat is klassz.
Annál is érthetetlenebb, hogy miért néz ki még mindig úgy a környéke, mint egy építési terület:
Na de ez nem egy dohogó poszt lesz ígérem, ezt leszámítva minden nagyon szuper volt. A híd legendásan fotogén: a pilonok, a legyezőszerűen szétterülő kábelek és a ferde "villanyoszlopok" kimeríthetetlen fotótémát adnak. Sajnos mi nem lézengtünk, hanem siettünk a magasba, ráadásul nem is vagyok valami nagy fotós, de még így is élvezet volt eljátszani a különböző vonalakkal.
A pilonok A betű alakúak és mindkét szárukban fel lehet jutni az első vízszintes "vonalig". A déliben egy kétszemélyes ferde lifttel, az északiban gyalog. Bár igen csak kíváncsi lettem volna rá, milyen egy ferde lift belülről, ezúttal a sétát választottuk, az ugyanis sokkal gyorsabb - főleg, hogy kilenc embernél sokszor kellett volna fordulni. A bejárat:
Lépcső alulról:
És felülről:
Útközben ilyen jelek mutatták, hanyadikon járunk. Az É arra utal, hogy a pilon északi szárában vagyunk.
A 20. emelet már az A betű vízszintes vonala. A 21-ről pedig már lehet gyönyörködni a panorámában az üvegfalon keresztül.
Itt találhatók ezek a rejtélyes falfirkák is. Állítólag az építés közben jelentkező hajszálrepedéseket jelölték ezzel, mellérendelve a dátumot:
Ezen és az ezt követő szinteken jól látszik, hogyan rögzül kétoldalt a két-két kábelvég a pilonhoz. Ezek tartják az egész hidat:
Továbbjutni innen liften lehet (ez az a függőleges piros vonal, amit az áthajtó autósok is láthatnak az A két szára közt). Ez teljesen hétköznapi lift, leszámítva persze a számozását. Tegnap rejtvényben is feladtam, hogy vajon hol készülhetett az alábbi kép. A helyes megfejtést először Streptopelia adta itt a blogon, Tímea pedig Facebookon.
Némi liftezés, majd vaslétramászás után végül kiértünk a kilátóba. Elvileg még innen is tovább lehet mászni, de nem tanácsos.
Kilátás gyönyörű volt, még a kissé párás idő ellenére is - bár magából a fővárosból sajnos kevés látszott. Íme pár kép a teljesség igénye nélkül. Békásmegyer:
Szentendrei-sziget:
Az Omszki-tó és a bányatavak Budakalász-Pomáz határán:
Káposztásmegyer és az Aquaworld (na meg persze a keleti pilon):
Gellért-hegy a nagyon halvány Szabadságszoborral:
A kirándulás ráadása volt, hogy lesétálhattunk a pilonok lábához is. Ezek is terasz szerűen vannak kialakítva, akár hajóval is ki lehet kötni mellettük.
Végül még egyszer nagy köszönet Daninak, a meghívásért. Olvassátok el az ő posztját is, főleg hogy részletesen kitér a műtárgy környezeti hatásaira, a Wikipédián pedig egy csomó adatot találtok a híddal kapcsolatban. A maradék képet az Indafotóra töltöttem fel, ha érdekel benneteket, ott böngészhetitek.