"Belvárosi sétáim során többször megfordulok a Hercegprímás (volt Alpári Gyula) utcában. Valamelyik nap az utca elején, a József Attila utca sarkán álló épület (lásd kép) előtt megállt egy turistacsoport és egy lelkes idegenvezető magyarázott valamit nekik. Pár nappal később ugyanaz az idegenvezető - most már egy másik csoporttal - ismét megállt a sarkon és beszélni kezdett. Kíváncsi lettem, belehallgattam. A kulcsszó, ami megütötte a fülemet: „achievements of communism” volt, azaz a kommunizmus vívmányai, persze gúnyos hangon, magyarázva, hogy erre voltak képesek, ilyen szörnyűségeket építettek akkor. Ugyanakkor viszont – mutatott diadalmasan a szemközti házra – a „burzsoá” korok ilyen csodákat alkottak.

Nem egészen világos, hogy a két épület miért mint a jó és rossz, szabad világ és az elnyomó kommunizmus szimbólumai jelentek meg a fiú fejében, azt pedig károsnak tartom, hogy napi 50-60 külföldi ennek a félreértelmezett iróniának, saját magunk lesajnálásának az élményével gazdagodik. A szóban forgó, komcsi vívmány pedig a kor egyik jeles építészének, Dúl Dezsőnek az alkotása, aki „az 50-es, 60-as években parapetes-szalagablakos, travertin burkolatú, igényes kialakítású lakóépületeivel tűnt ki, melyek a korszak legjobb épületei közé tartoztak” [Artportal]. 

Az idegenvezető szerintem Bauhaus épületeket nem használna arra, hogy külföldieknek bemutassa, milyen szánalmas építészeti termékeket produkált a szocialista Magyarország. Pedig az 50-es, 60-as évekbeli Budapesten számos Bauhaus jellegű épület készült, amelyek közül nem egy műemléki védettséget élvez. Szép példa az Erzsébet téri volt buszpályaudvar épülete. Amúgy a Hercegprímás utcai ház, mint sok más, abban a korban épült, nem panel épület a „kortársi modern” stílus-elnevezést kapta. 

Az idegenvezető, ha mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy lejárassa a várost, ahol él, és amit nap, mint nap bemutat számos külföldinek, talán biztosabban megteheti ezt, ha elviszi őket mondjuk a Havanna lakótelepre, de nem kell sokáig keresgélni a belsőbb kerületekben sem, ha háborús, vagy 56-os golyónyomokkal teli házfalakat akar mutogatni. Csak ugye akkor is ott a kérdés: miért nem olyat mutat, ami tetszik neki, amire büszke? Bár értem én: a Hercegprímás utca pont útba esik a Bazilika felé, tartani lehet az útitervet, és már jöhet is a következő csoport..."

A hatvanas-hetvenes évek fordulójának útkereső építészetéről amúgy szerepelt egy film itt az Urbanisán is - tudjátok a dögös Makovecz-betonok és Finta-városközpontok világáról.