A néhány hete jártam a Röszkei Paprika Parkban, ahol elég meglepő dolgokat tudtam meg a paprikáról, többek közt azt is, hogyan változtatta meg több település történetét ez a csöpp növény úgy, hogy annak nyomai ma is látszanak. Nem akarok túl mélyre ásni a történelemben, a lényeg, hogy a XIX. század közepéig a termelés Szeged környékén is megmaradt a családi ellátás keretein belül. Hanem aztán beindult az ipar.

Megjelentek például a paprikamalmok. Ez a képen látható például egészen olyan, mint amilyenben a Ráckevei-Dunán jártunk nem is olyan rég. Csak épp ez a Tiszán ringott és nem búzát, hanem paprikát őrölt:

Az igazi fellendülés az 1860-as évektől indult. Ekkor már gőzmalmok épültek Szegeden, a paprikafüzéreket pedig a piacon adták-vették. Ekkor lendült neki a már említett Röszke is a termelésnek, de ekkoriban rajzottak ki az alsóvárosiak is Szegedről. A paprikatermesztés életet lehelt a tanyavilágba, amelyekből később aztán önálló települések nőttek ki a semmiből (sőt Mórahalom mára önálló várossá vált - na de erről majd egy külön posztban számolok be). 

Közben rájöttek, hogy ha kivágják a paprika erét, akkor nem csíp az őrlemény (a magokról viszont csak lemosták a kapszaicint és visszadobták a terméshús mellé az olaj miatt). Az "édes" paprika újabb különlegesség lett. Beindult az export előbb a Monarchiában, aztán a két világháború közt (akkor már eredetvédelem alatt) Németországtól az USA-ig mindenfelé. Ahogy mondták: a paprika felrakta Szegedet a világtérképre. Na de ne szaladjunk előre, egyelőre a századfordulón járunk.

A Röszkei Paprika Parktól kapott archív képek közül ez a kedvencem (nagyításért kattintsatok a képre):

Egyrészt látszik rajta milyen hatalmasak voltak a paprikafüzérek (megemelni sem volt könnyű őket), másrészt nagyon jó elnézegetni rajta az arcokat - a legjobb talán a kocsijának dőlő kövérkés figura a cigarettával -, na és a sok apróságot a háttérben: a feliratokat a falakon, a falnak támasztott kerékpárt, a gázlámpákat és hogy milyen fura szabálytalan kövek alkották a burkolatot és hogyan metszették vissza a fákat. 

Ma viszont így néz ki a Bartók tér, ahol egykor a tanyasi termelők és a városi feldolgozók találkoztak (pont ugyanonnan nincs Norc fotó, mert a közepén park van, de "körbejárható"):

Látható, akár csak Budapesten, az idő itt is elvitt egy-két tetődíszt, de örüljünk annak, ami megmaradt. Íme még néhány kép abból az időből, amikor a paprika a világtérképre helyezte Szegedet:

Azt pedig, hogy mennyire szorosan fonódott össze a város és a paprika - és hogy mennyire jó volt a városmarketing akkoriban - jól mutatja ez a képeslapsorozat, ahol minden látképhez egy (vagy egy egész csokor) paprika tartozik:

A képekért köszönet a Röszkei Paprika Parnak.