A PDF-et kevesen tartják Isten áldásának és én sem tartozom közéjük. Ez főleg annak köszönhető, hogy olyankor is sokan használják, amikor nagyon nem kéne. Például egy időben sajtóközleményeket küldtek ilyen formában előszeretettel (olykor még ma is előfordul), amivel épp a felhasználásukat nehezítették meg. Ráadásul sunyin megtöltik a levelesládám roppant méretükkel. Idegesít az is, amikor egy szöveget emiatt nem tudok elolvasni telefonon: ha belenagyítok, nem tördelődik át, hanem lelóg két oldalt a sorok eleje és vége. (Hogy a BKV miért ezt a formátumot preferálja az online menetrendeknél, abba bele se menjünk.)

Vannak helyzetek, amikor viszont kifejezetten előnyös, ha nem csúszik-mászik szét az elektronikusan továbbított vagy netre feltöltött dokumentáció. Ilyen lehet egy ábra, ahol fontos a képek elhelyezkedése, egy tervrajz, vagy épp egy műszaki dokumentáció.

Hogy ez miért fontos az Urbanista szempontjából? Nos mint arról már többször is írtunk, január 1-én jön az ÉTDR, vagyis az engedélyköteles építési terveket egyszerűen feltölthetjük majd és ott megosztással, elektronikus megjegyzésekkel látja el azokat minden érintett hivatal – mi pedig otthonról figyelhetjük, hol tart a folyamat. (Részletesebben, pro és kontra érvekkel itt olvashatjátok az ismertetőjét.)

A heves kommentvitában a legtöbbször felmerült fogalom a PDF volt: egyáltalán mi az a PDF/A és hogyan lehet előállítani, főleg úgy, hogy megfeleljen az ÉTDR elvárásainak. Arról nem is beszélve, hogy a „hogyan nézegessek monitoron egy tervrajzot” kérdésre is választ kapunk a PDF segítségével.

A témát remekül összefoglalta honlapján – az egész ÉTDR-projektet is babusgató – Varga Illés Levente, amit volt olyan szíves a figyelmembe ajánlani az erről készült doksit. Úgy hogy következzék a magvas kivonat még magvasabb kivonata. Egy csomó hasznos információ nem csak építészeknek, hanem mindenkinek, aki használ PDF-et. (Röviden: mindenkinek)

 

A titokzatos PDF/A

A történeti részt és a PDF fogalmát ugorjuk át (akit nagyon érdekel, itt elolvashatja). Nem intézhetjük el ennyivel azonban a titokzatos PDF/A kiterjesztést, már csak azért sem, mert az ÉTDR is ezt követeli meg a feltöltőktől. Elsőre kicsit ijesztően hangzik, mert az ismeretlen az ijesztő, és gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek ez is az. Pedig nincs benne semmi ördöngösség. Mint az a már fentebb linkelt összeállításban is olvasható:

 

"A PDF/A formátum a számos PDF szabvány közül nyílt forráskódjával, vektorgrafikus és layer-technológiás tervrajzok, átlátszó objektumok támogatásával, a betűtípusok beágyazásával, az elektronikus aláírás biztosításával tűnik ki. A formátum lehetővé teszi, hogy hosszútávon, megbízhatóan lehessen a dokumentumot formátumhelyesen megnézni."

 

Megnyitni és böngészni pont ugyanazokkal a programokkal és pont ugyanúgy lehet, mint a sima PDF-eket. Erre nem érdemes túl időt pazarolni, aki meg tud nyitni egy Urbanista-posztot, az alighanem egy PDF-doksit is meg tud. Ami nem annyira egyértelmű talán sokaknak, az az, hogy mivel érdemes olvasgatni az ilyen fájlokat.

 

Mivel nyissunk meg egy PDF-et?

A linkelt doksiban például a PDF-XChange Viewert ajánlja a szerző (innen lehet letölteni a programot), egyszerű, gyors és sok funkciója van. A legizgalmasabbak az íráshoz kapcsolódnak, de nézegetésnél is érdemes odafigyelni a lehetőségekre. Mondjuk a rétegek használatával, az elforgatással, vagy a különböző nagyítási opciókkal (például megtehetem, hogy csak egy kis részletre zoomolok rá a háttérben pedig látom a kinagyított tervet – vagy épp fordítva).

Ennek azért van jelentősége, mert megoldást jelenthet arra a problémára, amit többen is emlegettetek az Urbanista-kommentjeiben:

 

"Felmerülő gyakorlati problémafelvetés, hogy monitoron a nagyalakú tervek nem vizsgálhatóak. Ebben kétségkívül van némi igazság, de a vizsgálatok jelentős részét el lehet végezni monitoron is, ezzel jelentősen szűkítve a nyomtatási kényszerek körét (nyomtatásról lást a PDF nyomtatása fejezetet a 32. oldaltól). Felvetődő probléma, hogy egy „kis ablakon át” kell vizsgálni egy nagy tervet. Az előbbiekben ismertetett Nagyító eszköz és Mozgatás és nagyítás eszköz némi gyakorlással ezen a problémán nagyon sokat segít. Ha ezen eszközök használata közben teljes képernyős nézetet választunk, akkor egy igen hatékony eszközt kapunk." 

Legalább ilyen hasznos lehet a mérésfunkció, aminek az eredményeit akár el is menthetjük. Persze ez csak akkor működik pontosan, ha nem szkennelt doksiról van szó. Újabb érv a digitális tervek mellett…

 

Hogyan készítsünk PDF-doksit?

Ha egyszerű szövegről, rajzról, táblázatról vagy prezentációról van szó, akkor a LibreOffice a megoldás. Már az elődje – az OpenOffice.org – is nagyon régóta tud PDF-et készíteni. Korábban én is ezért töltöttem le a céges gépemre is a gyárilag telepített Word mellé. A 2007-es óta az MS Office is tudja ezt a funkciót. Sajnos azonban a tervezők nem ezzel dolgoznak, hanem CAD-del, ahol már nem ilyen rózsás a helyzet.

Míg az egyszerű irodai csomagok lazán gyártanak PDF/A-t is (a beállításokban segít a linkelt összeállítás), a tervezőprogramokból érthetetlen módon hiányzik az alapok közül. Komolyan nem értem, hogy hagyhatnak ki egy meglehetősen összetett programból egy ilyen fícsört. Igaz rövid bütykölés után rábírhatjuk az AutoCAD-et és az Allplant is, hogy csináljanak nekünk ilyet (ezzel nem untatnám az olvasókat, de részletesen, ábrákkal illusztrálva meg van Varga Illés Levente honlapján). Virtuális nyomtatóval azonban bármelyik CAD képes PDF/A-t készíteni. A gyártók egyébként azt ígérték, hogy 2013-as programverzióik alapból kezelik már ezt a kérdéskört is.

Hátra van még a módosítás kérdése – ez az amit szintén nagyon utálok a PDF-ben: ha kapok mondjuk felhasználásra egy szöveget egyetlen elütéssel, akkor is a készítővel kell újragyártatni. Nos, nem minden esetben, mint megtudtam, erre is vannak ingyenes programok.

Kisebb szöveges módosításokra a LibreOffice is képes (főleg, ha ezzel készült a PDF is), vektorgrafikus PDF fájlok bütykölésére pedig ott az Inkscape, mely egy magasabb tudású vektorgrafikus képszerkesztő. Összeragasztani, szétvágni, tenni-venni pedig például a BullZip PDF Printerrel vagy a PDF SAM-mel lehet.

Vagyis újabb beruházások nélkül, néhány óra töltögetéssel és tanulással meg lehet felelni az ÉTDR követelményeinek – legalábbis ami az elektronikus dokumentáció előállítását illeti. Persze nem kényelmes, de ha belegondolunk, mennyire kényelmetlen – és mai szemmel nézve mennyire természetese – volt az átállás a tervezőasztalról a számítógépre, talán nem olyan rémes a változás.

 

Ha bármi kérdés merül fel, ne fogjátok vissza magatokat, továbblököm az illetékeseknek és hamarosan itt a válasz. Annál is inkább, mert szombaton jön a sajtóbemutató, ahova az Urbanista is meghívót kapott, január elsejétől pedig természetesen kíváncsi vagyok a felhasználók tapasztalataira is, amit mindenképpen szeretnék bemutatni - akármi is lesz az.