Mitől lehet világhírű Budapest? Mondjuk a fürdőitől - szerencsére úgy tűnik, történnek lépések a helyreállításukra. Mondjuk a romkocsmáiról - sajnos úgy tűnik, történnek lépések a tönkretételükre. Pedig mindezeken kívül van egy olyan egyedülálló kincse is, amivel ritkán számolunk mi magunk, fővárosiak is. Ez a Budai-hegység, mely gyertyános-tölgyes erdeivel, szikláival, forrásaival, barlangjaival és csodás panorámájával épp úgy Budapest közigazgatási területén van, mint mondjuk a WestEnd vagy a Hősök tere. Ráadásul nem csak ezért érdekesek ezek a hegycsúcsok itt az Urbanistán.

 

 

Hanem mert a hegycsúcsokra épített kilátók közül nem egy építészetileg is igen izgalmas. Akár rögtön a legismertebb: az Erzsébet-, vagy ahogy legtöbben ismerjük, a János-hegyi Kilátó.

Nem túl népszerűek manapság a neostílusok, ám ez szerintem pompás épület. Talán az egyik legklasszabb neoromán Budapesten. Valószínűleg azért, mert funkcionálisan tökéletes, miközben magán hordozza a kötelező stílusjegyeket.

 

 

 

A DNS-szerűen egymásba csavarodó két lépcsőből az egyik felfele, a másik lefele vezet, ami igen praktikus, hiszen egy kilátóban - akár a klasszikus bordélyházakban - kellemetlen, ha az érkező és a távozó vendég összefut a szűk lépcsőn.

 

 

 

Persze nem ennyire egyirányúsított a forgalom: minden szinten, mindkét lépcsőről ki lehet lépni a teraszokra, de akár átmehetünk a másik lépcsőre is.

 

 

 

 

Ha valaki nem járt még ott, és most ez alapján egy bonyolult rendszert próbál maga elé képzelni, akkor ne erőltesse tovább az agyát: az egymásra pakolt, egyre kisebb hengerekből összeálló épület olyan egyszerű, mintha fakockából építette volna egy gyerek. Éppen ez benne a szép...

 

 

Erzsébet királyné emlékére készült (akár csak a már bemutatott E-betű alakú erdőfolt). 

 

 

1910-ben adták át a nagyközönségnek, és egy csomó leg fűződik hozzá:

• felépítményének alapja az ország egyik legrégebbi vasbetonszerkezete,
• megépültekor a legnagyobb hegyi kilátó volt Európában (ez kissé homályos a Wikipédián, de jó lenne elhinni),
• az első budapesti épület volt, amelyik díszkivilágítást kapott 1926-ban,
• 2010-ben innen készült a világrekord 70 gigapixeles városfotó
• és egyébként is, a János-hegy Budapest legmagasabban fekvő pontja, szóval ez az épület is az!

 

Szép időben állítólag a Magas-Tátrát is látni belőle. Én ezt láttam:

 

  

Mondjuk inkább úgy, hogy akár a Magas-Tátrában is lehettem volna. A kilátót amúgy a XII. kerületi önkormányzat szépen rendbe rakta a 100 éves jubileum előtt - ha már a emblémájának választotta az épületet, mely kissé megviselt állapotban a kilátón is kinn van:

 

 

Volt mit csinálni, mert száz év nem múlt el rajta nyomtalanul. Főleg, hogy egy olyan böhöm vörös csillagot pakoltak a tetejére az ötvenes években, ami egyszerűen széttolta a köveit:

 

Forrás: a kilátó honlapja.

Visszaállították a teraszt is a korabeli utcabútorokkal (a korabeli 1931-et jelent, akkor alakították ki, utólagosan).

 

 

 

 

Lent klassz tárlókon mutatják be az építés történetét, a földrajzi, építészeti tudnivalókat (ezek egyébként a kilátó honlapján is fenn vannak). 

 

 

 

Meglepő volt, hogy egy félreeső helyen, ilyen színvonalas látnivalót hoztak létre, ami ráadásul ingyenesen látogatható és jó pár évvel a felújítás után is jól néz ki - ami azt mutatja, hogy karbantartják. Köszönjük, remélem megőrzik a jó szokásukat!

Még több saját kép az Indafotón, további archív képek és rengeteg infó a kilátó honlapján.