A nyugati téri autós felüljáró  lebontásával  kapcsolatos posztunk rendkívül megosztotta a kommentelőket. Személy szerint kaptam hideget-meleget, főképp az előbbit. Amennyit emlegettétek, édesanyám legalább százhúsz évig fog élni.

A nem túl bő lére eresztett, korábbi posztban röviden azért ekéztem a felüljárót, mert ronda. Bővebben: nem csupán rusnyán emelkedik az egyébként is kettéosztott tér fölé – hanem, mint ahogy a kommentelőink is találóan megjegyezték:

húgymágnes.

Sőt, akad ott durvábban bűzlő dolog is. Annak ellenére, hogy autógyűlölő sötétzöldnek is többen leoltottak (egy korábbi poszt miatt voltam már autós gyökér is), van autóm. Amikor tehetem, kiváltom biciklivel, ritkábban tömegközlekedéssel, de ha muszáj, használom a kocsit is. Néhány nappal ezelőtt ama bizonyos felüljáró mellett hajtottunk el, amikor is a feleségem rémülten szólt a gyerekeknek: „Ne nézzetek arra!” Ugyanis

Emellett távolról sem annyira hatékony forgalomgyorsító, mint sokan képzelik. Lényegében irányonként egy-egy szemafort vált ki – ám különösen a Váci út felől a Bajcsyra özönlő járművek –, amikor komolyabb a forgalom  így-is úgy is feltorlódnak. Gyakran már magán a felüljárón áll a dugó.

Alkoholproblémás hasonlattal: mint ha egy masszív iszákos annyira fegyelmezné önmagát, hogy délután négyig nem iszik egy kortyot sem, viszont négy és öt között gyorsan legurít tíz felest, majd szépen lassan leöblíti öt-hat sörrel.

Egy legitim kérdést azonban teljesen jogosan tettek fel az olvasók:

milyen alternatív megoldással váltható ki a felüljáró, éspedig úgy, hogy a szintbe hozott »gigakereszteződés« ne okozza az átmenő forgalom lényeges lassulását?

Szerettem volna egy csokorba gyűjteni a különféle opciókat, egyben a BKK-tól is kértem erre vonatkozó publikus anyagot (már kaptam érdemi választ, hamarosan kiposztoljuk), de időközben érkezett egy remek „pályamű”, amit most megosztok veletek.

Egyik minőségi törzsolvasónk (egyben rendszeres vendégposztolónk) Vígh András– a közlekedésszervezés Michelangelóval keresztezett Szarvasa – elküldte az alábbi koncepcióját.

Első pillantásra lehet, hogy komplikáltabbnak tűnik, mint egy nagyestélyi szabásmintája, de ha alaposabban megnézzük, akkor nem bonyolultabb, mint mondjuk az Örs, vagy a Széll Kálmán tér (Moszkva, Kalef, hívja ki hogy akarja).

Innentől övé a Nagyszínpad!

Egy nagy forgalmú közlekedési csomópont forgalmának a gördülékenységét alapesetben segíti a szinteltolás. A felüljárók általában gyorsítják a közlekedést, hiszen a segítségükkel mindkét irányba folyamatosan lehet haladni, például egy autópálya feletti felüljáró esetében.

Azonban zsúfolt, nagyvárosi közegben e röpke előny a következő, már azonos szintű kereszteződésnél hamar elillan.

Azt viszont el kell ismerni, hogy szinteltolás hiányában a nagyvárosi környezetben is bonyolítja a helyzetet a balra kanyarodás kérdése, mert ez mindkét nagy forgalmú úton az egyenesen közlekedők útvonalát keresztezi. Az autópályákon ezt hatalmas (270 fokban kanyarodó, cirka 100 méter átmérőjű) hurkokkal lehet orvosolni. A száz százalékosan folyamatos közlekedés csak ezzel a megoldással valósítható meg. Egy városban ugyanakkor nincs hely ilyen hurkoknak, és a forgalom sem folyamatos, hanem hullámokban érkezik. Ezért az egymást szintben keresztező városi csomópontoknál vagy hiányzik a balra kanyarodás lehetősége, vagy az jelentősen akadályozza a párhuzamos forgalmat.

Ha két nagy forgalmú út keresztezi egymást egy városban, akkor a forgalmat keresztül lehet vezetni egymáson, komoly fennakadások nélkül. Lásd: Blaha. Itt ugyanis két lámpaváltási ciklussal meg lehet oldani a kérdést. Teljes, mind a négy irányt érintő balra kanyarodási igény esetén azonban legalább négy ciklus kell. Lásd: Örs. Itt lehet trükközni a sorrenddel, a zöld időkkel, és átlapolásokkal, de alapvetően ez a négy ciklus az alap igény.

A Nyugatinál óriási a balra kanyarodási igény, amit nemigen lehet másfelé terelni, így még a híd alatt is, szintben kell kereszteztetni a körutat.

És most a lényeg:

A Nyugati felüljárónál jelenleg közlekedési szempontból az a legnagyobb gond, hogy nem halad rajta folyamatos forgalom. Dél felé ugyanis egy (meghatározott áteresztő kapacitású) lámpa fogja meg a forgalmat, észak felé pedig csak a zöld hullámban haladnak, legtöbbször üres az a sáv.

Hangsúlyozom, hogy a felüljáró a körút számára sem biztosít folyamatos haladást a "balosok" miatt. Ráadásul a balra kanyarodás a Bajcsy felöl a Szent István körútra néhány éve megszüntetésre is került. Az én megoldásommal ez a lehetőség is visszaállítható.

Az ötletem lényege, hogy a balra kanyarodókat vezessük keresztül korábban a szemből jövő irány útvonalán, amikor azoknak piroshullámuk van!

Tudom, hogy a megoldásom eléggé rendhagyó, és vannak sajátos hátulütői, de ezzel a módszerrel keresztül lehet vezetni a két nagy forgalmú út teljes forgalmát, a balra kanyarodókkal együtt, a maximális zöld-idők mellett, a környező utcák terhelése nélkül.

Megoldja a kétirányú villamosforgalmat és megszünteti a felüljárót.

Az utak keresztmetszete a következőképpen néz ki:

1. járda+fasor (pad, butik)+elválasztó korlát;

2. balra kanyarodó sáv (rendhagyó módon jobbról jövő forgalommal) +elválasztó sáv (betonfalú virágágyással);

3. biciklisáv;

4. Két forgalmi sáv a balról jövő forgalom számára. A villamosvágányok a belső sávban helyezkednek el, és nyitottak az autósforgalom előtt (hiszen erre érkeznek a kanyarodók a piros hullámban.);

5. A másik irány két forgalmi sávja, a villamossal együtt. A jobbra kanyarodók a külső sávot használhatják.

6. biciklisáv;

7. (Fasor+) a túloldali járda.

Elgondolkodtató koncepció. Köszönjük szépen András!

Akinek konkrét kérdése, vagy konkrét javaslata van, kérem így kezdje a kommentjét: "KONKRÉT KÉRDÉS" illetve "KONKRÉT JAVASLAT", így könnyebb lesz összegyűjteni, esetleg egy önálló posztban megválaszolni. Aki simán engem küldene el a rákba, kérem a hagyományos módon kommenteljen (Vígh Andrást azért nem fair piszkálni, mert nem kevés önkéntes, társadalmi munka van az anyagában.)