Elég pocsék lehet úgy dolgozni, hogy az embert bezárják egy szoba méretű üvegkalickába, és körülötte emerek ezrei áramolnak, és be-be kukucskálnak, hogy nézd már! Sőt, akár a feje fülül is benézhetnek. Mindezt napi 10-12 órában, fél éven keresztül. Úgy, hogy ráadásul egy nagyon nagy koncetrációt igénylő, precíziós munkáról van szó. Én ezt a nyamvadt posztot se nagyon tudnám megírni, ha valaki a hátam mögül figyelné, mit írok.

Ehhez képest a Parlament alatt ez zajlik épp. De nem, nem. Nem vadászrepülőgép-alkatrészeket szerelnek össze hadifoglyok az Országház titkos kazamatáiban, hanem szobrászok, építészek, makettezők dolgoznak egy baromi jó modellen. És még élvezik is.

A hely, amiről beszélek ez:

Az Országházat bemutató kiállítás utolsó termében ugyanis, ahonnan a Szuszogó helyén épült üvegpadlón át megcsodálhatjuk az épület egyik belső udvarát  - napokon, de legalábbis heteken belül egy új attrakció nyílik. 

Mégpedig egy makett. Egy baromi nagy makett. Mondjuk a bonszaioknál és törpe kutyusoknál általában az szokott lenni a nagy szám, ha valami minél kisebb, de itt épphogy a nagyság a dolog erénye.

Az 1:100-hoz kicsinyítés persze nem sokat mondott nekem, de a legegyszerűbben úgy tudjuk elképzelni, hogy egy ember nagyjából két centis a makettban. Na most itt nem csak az embernagyságú, hanem a fél méternél nagyobb szobrok is egyedileg vannak megmunkálva.

Meg még iszonyú sok minden más.

A Hajnal Péter és Bojti Márton vezette alkotócsapat (többek közt Kocsis Ferenc, Doka László, Sudár Gergely, összesen vagy 19 ember társaságában) először is alaposan felmérte az épületet, mert egyszerűen nem volt egy mindenre kiterjedő leírás róla. Persze megvoltak az eredeti tervek, de azok nem egészen úgy valósultak meg aztán, ahogy a papíron szerepeltek.

Szóval lézerrel méricskéltek, meg rajzoltak, aztán végigfotózták az egészet, mert például a homlokzatokon szereplő rengeteg szobor mindegyike más és más. Meg úgy általában is. Azt hitték, viszonylag kevés sablon ismételgetésével meg lehet úszni az egészet, de tévedtek.

Sőt az Országház modellezésénél semmit nem lehet megúszni. Ha egy kevésbé látszó részletet elnagyolsz, nem fog "kijönni" a lépés a látszó részeknél.

Úgyhogy beleöltek 10 ezer munkaórát, mire ide jutottak és lassan kész az alkotás.

Az eredmény meg olyan lett, hogy messziről szép-szép, de meglepni csak akkor fog, ha közelebb mész, mert akkor kiderül egy csomó apróság. Ha pedig még közelebb hajolsz, akkor elképedsz, hogy mennyi finom részlet rejtőzik benne - mondjuk hogy arcról felismerhető egy szobor. Vagy hogy micsoda részletességgel vannak megmunkálva a vasrácsok.

És akkor még a legklasszabb tutiságot nem is mondtam: van egy metszeti része is, ahol belenézhetünk az Országház belsejébe, ami belülről van megvilágítva.

Itt aztán nagyon sok midnenre rá lehet csodálkozni. Mondjuk, hogy a Kupolaterem milyen szerény méretű az álkupolához képest:

De az ülésterem is szinte elvész az épület roppant tömegében (igen, ott valahol a kép közepén van):

De már csak azért is érdemes megnézni a hatalmas makettet, hogy rájöjjünk, mennyi apró, önmagában is tökéletes részlete van. Vannak apró tornyok, amiket fel sem fedeztem korábban, de leemelve még a nagy tornyai is idegenül hatnak. 

Simán megállnák a helyüket egy gótikus templomon, mint ahogy többen is tippeltétek az Urbanista Facebook-oldalán - teljesen természetesen, hisz én is hasonlóra gondoltam volna hirtelen:

És hogy miért hófehér? Először felmerült bennem, hogy talán majd kifestik, de aztán Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetőjének Flickr-oldalán (ahonnan a poszt illusztrációi is származnak) gyanús színek jelentek meg.

Nagyon úgy néz ki, hogy ez a fehér felület amolyan vetítővászon lesz. Ha hatalmas épületeket lehet fényfesteni, akkor maketteket miért ne lehetne? Kérdésemet, hogy tényleg így lesz-e, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem akarták, ami ugye tudjuk mit jelent.

Szóval már csak azt várom kiváncsian, mi kerül az Országház makettjére? Millió ötletem van.

Amíg el nem készül, addig is nézegessetek még több képet a készülő műről itt.