Súlyos előítéleteim vannak ez év akármije díjjal kitüntetett dolgokkal szemben, és bevallom, a könyökömön jönnek már ki a dizájnolt reklámügynökségi irodák is, meg hogy a kreatív munkához kreatív tér kell, bla bla bla. Ehhez képest nagyon kellemesen csalódtam, amikor elmentem megnézni a munkahelyet, amelyik néhány napja megkapta az Év Irodája 2014 díjat. Nincs benne semmi olyan elem, amitől önmagában hasra esne az ember, de összességében tényleg nagyon frankó lett. 

Van szerencsém egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol az ország egyik legkreatívabb termékét állítják elő zseniális elmék. Hogy milyen környezetben? Maradjunk annyiban, hogy az egyik tárgyalót teljesen joggal úgy hívják, hogy a Büdös, míg egy másik mindenféle pimpelés nélkül szerepelhetne egy lelkisegély-szolgálat plakátján.

Ezzel pusztán csak arra akarok utalni, hogy a kreativitáshoz nem kell feltétlenül kreatív környezet. Vagy arra, hogy a kreatív környezet alatt kicsit mást értenek a lakberendezők, mint a kreatívok? Most hirtelen nem is jut eszembe, úgyhogy kanyarodjunk is vissza a díjazott munkahelyhez.

Az Év Irodája díjat egy szakmai zsűri ítéli oda az Iroda.hu szervezésében (ez az ország második legnagyobb forgalmú irodahirdetési oldala, a legtöbb kiadó-eladó irodát amúgy itt találjátok). Ahogy az lenni szokott, van egy csomó díj ilyenkor, hogy minél több induló boldog lehessen, de minket most a fő-fő díj érdekelt, amit idén a Dentsu Aegis Network Kacsa utcai irodája kapott.

Elmentem, fellifteztem hozzájuk.

Ami elsőre szimpatikus volt, hogy én ekkora méretben még nem láttam tisztességesen megdizájnolt irodát. Mármint néhány fős garázscégek meg nemzetközi láncok kis helyi képviseletei, amelyek egy pár szobás lakást bérelnek, nagyon könnyen tudják tündibündivé varázsolni a székhelyüket, és azt sugározni, hogy

De itt kérem 170 ember dolgozik!

Ekkora irodákhoz pedig általában kétféleképpen szoktak hozzányúlni. Vagy úgy, hogy csinálnak egy pár kirakathelyiséget. (Ennek külön alfaja, amikor tényleg kirakat a helyiség, vagyis azon kívül, hogy jól néz ki, semmi másra nem jó, csak kerülgeti az ember benne a böhöm nagy installációkat, amelyek a cég szellemiségét hivatottak... vagy mi.) Vagy úgy, hogy csak jelzésértékűen hozzányúlnak mindegyik teremhez, szobához picit.

Itt viszont egy teljesen végiggondolt koncepció alapján az egészet sikerült otthonossá tenni. Otthonossá! Pedig azt 170 négyzetméteren, sőt 70-en sem egyszerű egy magánlakásban, nem hogy 1700-on, egy melóhelyen.

A sikerhez persze kellett a csillagok szerencsés együttállása is. Tompa Balázs kreatív igazgató történetesen építész, igaz a munkáját csak nagyjából tízévente gyakorolhatja, amikor költözik a cégük (ami ugye Kirowski volt, aztán Isobar lett és most a Dentsu Aegis Network része, ne kérdezzetek semmit). Az előző iroda tervezésében is részt vett, ami pont a mostani iroda feletti szinten volt, csak azt kinőtték.

Nem csak három méter sugarú körben keresték az új székhelyt, de végül ezt találták a legtökéletesebbnek, szóval maradtak a Residenceben, csak lejjebb költöztek egy szinttel, ami nagyobb volt és kialakítottak egy tök új irodát. Az mondjuk kedves dolog, hogy az előzőből néhány helyen kivágták az összegraffitizett gipszkartonfalakat, és képként kiállították az új helyen.

Persze ez azért még kevés lett volna az új dizájnhoz.

Az elkészültéhez kellett az is, hogy a cégcsoport tavaly ősszel itt tartsa egy nagy nemzetközi konferenciáját, amire ugye SOS-ben el kellett készülnie az új irodának. Na és akkor a hónapok óta tartó lassú átalakulás hirtelen felpörgött, és egy hat-nyolc hetes iszonyú rohamban elkészült.

Ja és természetesen azért forrás is kellett az új irodához. Ami meglepő, hogy ezt elég szerény keretből hozták ki: Tompa Balázs olyan 15-20 millióra saccolja a végeredményt. Pontos számot azért nehéz mondani, mert rengeteg benne a saját munka. De még a húsz is nagyon olcsó. Merthogy ennyiből berendezni 1700 négyzetmétert az egyáltalán nem sok. Még rondán se, szépen meg pláne nem.

Ami lefaragta a költségeket, az éppúgy előnyére vált a dizájnnak is. Tompa Balázs körbemutat a tárgyalóban, amelyikben épp ülünk:

Ezt az OLX-en túrtuk, és átalakítottuk. Azt Jászberényben vettük és elhozattuk. Ezek IKEA-s bútorok. Van közöttük, ami már megvolt korábbról, azt egyedileg gyártattuk asztalossal. Ezt a lámpát, meg azt és azt, három különböző dizájnboltban vásároltuk, a képeket mi választottuk és mi intéztük a nyomtatását. Ráadásul, amikor hat heted van a tervezésre, akkor semmi nem jöhet szóba, amit utánrendelni kell. Ha bemész egy boltba, hogy ebből a lámpából kettő kéne, ők meg azt mondják, hogy egy van raktáron, akkor ott helyben el kell döntened, hogy mi legyen a tervvel.

A legklasszabb, hogy az eredmény nem lett valami szedett-vedett romkocsma hangulatú lomtár, sem valami rikító rokokó borzalom, amit mostanában felkapaszkodó hotelek szeretnek nyomni a lobbijukban. Viszont vannak benne apró jópofaságok, mint például a Budapest-térkép, amin mindenki bejelöli, honnan jár be és milyen közlekedési eszközzel.

Ráadásul a dizájn simán elbírja az egyéni tereket is. Nem csak a kijelölt kreatívkodó helyekre gondolok, mint az üres hirdetőoszlop, vagy a fehéren maradt képregényes szövegbuborékok, amiket fel lehet tölteni tartalommal, hanem egyszerűen arra, hogy ha valaki kirakja a kislánya fényképét, vagy felragaszt maga mellé egy kihajthatós Diósgyőr-miniposztert, akkor sem omlik össze a vizuális rendszer.

Ha végignézitek a képeket, akkor elég kevés olyan dolgot fedezni fel rajta, amitől csettintenétek, hogy ejha, ilyet még nem láttam máshol. Nincs is ilyesmi.  Valószínűleg már nálatok sincs ilyen otthon. Nálam biztos nincs. Pont ezért tetszik. Ez az otthonosság lényeg. 

 – az meg csak egy egyszerű mellékhatása, hogy ettől a vendég is jól érzi magát.

Hogy cserélnék-e velük munkahelyet? Egy fenéket! Szerencsére olyan munkám van, amit bárhol végezhetek, nem kell hozzá kreatív környezet. Viszont ha valami lélekölő melót kellene tolnom, akkor sokkal jobban örülnék, ha azt itt végezhetném, semmit egy rideg tanterem-hangulatú hodályban vagy egy csiricsáré bonbondobozban.