Oké, már a fekvése is elég penge: szemben a Szépművészetivel, panorámával a Hősök terére. Eközben hátul egy zöld fákra néző terasza is van – nem tudom, mennyire szűrődik be ide Dózsa népének zaja, de akár még egy nyugodt, ejtőzős hely is lehet itt.

Mondjuk a lift hiánya kicsit ront az értékén, de hát egy gyönyörű műemlék villába (lásd keretes írást!) nem lehet csak úgy belebarmolni bármit. Mondjuk én is a harmadikon lakom, és nincs liftünk, szóval engem például nem vágna földhöz, de biztos van, akinek ez kizáró ok. 

Na de ne csak az elhelyezkedést nézzük, gyerünk be.

Ami miatt különösen tetszik a lakás, az az, hogy a láthatóan hátrányos adottságát, hogyan változtatta előnyére a belsőépítész. Mivel egy igen kiemelt helyen álló műemlék épület padlásteréről van szó, gondolom, nem lehetett csak úgy ablakokat vagdosni meg tereket bővítgetni.

Nézzétek meg, mennyire picik az oldalsó ablakok mindegyik képen. A fényt leginkább felülről kapja a lakás. Emiatt aztán a kétszintesre alakítás is csak nagyon szellősen történhetett. 

A máshol alibiből használt gerendáknak itt funkciójuk van – vagy ha nincs, akkor nagyon merészen bennhagyták olyan helyeken is, ahol ez a tér kihasználását nehezíti. Ez azonban megint csak olyan „hátrány”, ami előnyére vált a lakásnak: elképesztően klassz karaktert kapott.

A 260 négyzetméteres, 6 szobás kecót jelenleg 123 millióért árulják. Ez 475 000 Ft/m²-t jelent, ami majdnem kétszerese a 264 ezres terézvárosi átlagárnak. Más kérdés, hogy ilyen speciális adottságú ingatlanoknál szinte lehetetlen belőni a piaci árat. 

Külön jó pont a hirdetőnek, hogy profi fotósra bízta a képek készítést, így aztán tényleg menőn néz ki az áru. Még több képet és infót a hirdetésben találtok a lakásról.

[Kösz a tippet, Nikolett!]