Minden Budapestet szerető embernek van valami becsípődése. Kinek a graffiti, kinek az új épületek, kinek a régiek lepukkantsága. Már sokszor leírtam: nekem speciel a bódésodás. Mondhatjuk, hogy egy bódénáci vagyok. Nagyon gyorsan el tud szállni az agyam, amikor a frissen rendbe rakott tereken egyszer csak megjelennek a bódék. Ám amit most Dénes küldött bódéügyben, az nem ilyen. Ha lehet, sokkal rosszabb annál.

Itt ugyanis nem arról van szó, hogy ügyeskedők befészkelik magukat ideiglenes tákolmányaikkal a frissen rendbe rakott terekre, hanem itt hivatalosan idehelyezett, és hivatalosan rothadó bódékról van szó.

Volt idő, amikor volt keresnivalója az ilyen pavilonoknak, kioszkoknak a Nagykörúton - ma már nincs.

Egyrészt a nyomtatott sajtó a végnapjait éli, annyit már nem nagyon lehet eladni belőle, hogy ennyi siralomházat fenntartsanak neki a városban. 

Másrészt, ha mégis lenne vevő arra, amit ezekből árulnak, akkor kérem tessenek átfáradni a járda másik oldalára. Ott ugyanis üresen ásítozik egy csomó bolthelyiség. A Nagykörút, épp úgy mint a Rákóczi út tele van kihasználatlan, zömmel önkormányzati tulajdonban álló bolthelyiségekkel - hogy a beljebb fekvő kis utcákról ne is beszéljünk.

Városképi szempontból se nagyon van értelme ezeknek a helyeknek, legtöbbjük nem valami régi szép kor nosztalgikus emléke, pusztán 

Bár próbált a főváros már ötletelni, hogy mégis mit lehetne kezdeni ezekkel a helyekkel, a megoldás valójában az, hogy egyszerűen meg kellene szüntetni őket. Jelentős részük üresen áll.

Ha lebontanák őket a hely továbbra is az önkormányzaté maradna, és ha egyszer felragyog a fejlődés csillaga és nagy hirtelen annyira nagy igény lenne egy ilyen méretű bódéra, hát emelnek újakat.

Mert ez így jelenlegi formában nagyon gyászosan néz ki.