Miután kifakadtam, hogy nem elég, hogy bódésodik a város, de még a bódék is üresen rohadnak a Nagykörúton, kaptam vigasztalásul néhány képet Attilától.

Bódéroncs témában a Határ úti metróállomás környéke jelenleg (bár inkább évek óta) mindent visz.

Bizony, igaza van. A terep elképesztő, olyan mint egy filmforgatási helyszín. Fénykorában sem volt túl szép - ugye emlékeztek a Mondik Noémi híres képére -, de amióta nekiálltak megszépíteni, azóta még csúnyább. Ugyanis két éve bezárták az összes pavilont, azonban a megújításnak még semmi híre, pedig már tavaly nyárra ígérték a nagy megszépülés kezdetét.

Ezek a narancssárga konfekció méhkaptárpavilonok amúgy egy időben ellepték egész Budapestet, például ha jól emlékszem valami hasonló volt az Örsön a mai IKEA-bővítés helyén is. Színében és anyagában ugyanilyen hangulata van a narancsszín szemeteseknek, a hasonlóra színezett fémkorlátoknak, a hintőanyagtartó izéknek és a megboldogult KÖKI-végállomásnak is.

Oké, lehet mondani, hogy ez nem a Nagykörút, de azért mégis csak egy metróállomás, egy fontos közlekedési csomópont, amelynek nem feltétlenül kell úgy kinéznie, mint egy posztapokaliptikus víziónak.