Kedves Urbanista blog!

Kirándulni jártam Szentendrén, és olyat láttam, hogy csak pislogtam.

Két lakótelep harcban áll egymással!

A Rózsa utcai panel lakótelep (viszonylag fiatal lakói) kerítéssel körbekerítették magukat. Már azt is érdemes megnézni, hogy milyen cifra a kerítés, hogy az egyik ház aljában lévő Surányi cukrászdába a vevők be tudjanak menni!

A cél: hogy megvédjék a magánterületüket (a Dózsa György utcai tégla lakótelepiektől, akik többnyire idősebb hölgyek) – teszem hozzá én kívülállóként.

A körbekerített paneles részre sehogy sem lehet(ne) bejutni, hacsak az embernek nincs kulcsa a kiskapukhoz, vagy a nagykapukhoz távirányítója.

Vagyis csak az jut be, aki nem akar, mert sok helyen csak a sövényen kell átvágni (amit ugye egy rabló mondjuk megtesz, de egy 70+-os néni nem.

Így, funkcióját tekintve (az idegenek távol tartása) semmi haszna. Ugyanakkor a „várt idegenek”, úgymint pizzafutár, GLS házhozszállító, taxi, védőnő, kedves ismerős, a gyerek osztálytársa nem tud bemenni kaputelefon híján. Jó, oké, elzárt közösség, de mi a helyzet az orvosi ügyelettel, a mentővel, a tűzoltóval?

Mert egyedül van otthon és nem tud leszaladni a kapuhoz? Vagy nézik a tűzoltók, ahogy leég a ház?

Továbbá a lakóknak fizetni kell a parkolásért.

Vicces: a másik téglaházas lakótelep autósai nem parkolhatnak a panelházak között, ugyanakkor, aki mégsem óhajt fizetni a parkolásért, az mostantól a téglaházak parkolójában áll...

És a legszebb: a két lakótelep között egy iszonyatosan szar utca van (egy autó fér el rajta, és kb. bokáig érnek a kátyúk). Ráadásul az utca a hadseregé, most hogy kijavítják-e valaha, azt én nem tudom.

A lezárt terület autóval csupán két utca felől közelíthető meg: az egyik a Rózsa utca, ahol lámpás kereszteződés van a kétszer két sávos 11-es főútra, a másik kihajtót pedig erre a vacak utcára nyitották meg. Amit ez idáig betontömbökkel torlaszoltak el. (Jézusom, átmentek volna a tégla lakótelepiek a lámpás kereszteződéses útra, mennyit kopott volna a térkő!)

A betontömbök két oldalán autók parkoltak.

Most itt van egy jelzés nélküli kapukihajtó (erre nem kellene a: „Kérem ne parkoljon ide, autókihajtás”  táblát kirakni?), ahová ugye megszokásból beparkol a vendég sötétben (ismét jelzem, hogy az utca a honvédségé, állítólag pont annyira jó a közvilágítás, mint maga az utca), aztán mit kap a fejére a panelestől...

A cukrászdában sok további részletet is megtudtam fagyizás közben: sok a háborgó lakó.

Több panelesnek nem okozott gondot, hogy az idős hölgyek a téglaházakból a panelházak között sétáltak el a Lidlbe a banyatankkal (és nem nagy kanyarral a 11-es út mentén, lássuk be, 70 felett minden méret számít) , hogy aki a hévhez sietett a téglások közül, átvágott a lakótelepen Pannónia megállóhoz.

És a másik lakótelepen sem érezte sértve magát senki, ha a gyerekek az iskolába a téglaházak között mentek és nem a 11-es út mellett, ha a kutyát a nagy placcon futtata a paneles és átsétált a panelek között.

Most kérik, hogy a gyerekek, a távolsági buszmegállóba igyekvők és a kuytasétáltatók ne a régi házak között siessenek (és nyerjenek reggel sokat számító pár percet), hanem a forgalmas és büdös 11-es út mellett legyenek szívesek menni.

De nem mennek. És megy a vita, valami eszement módon.

Kicsit odamegy az ember szombat délután, beszélget, figyel jobb, mint a Barátok közt :D

És egy jótanács:

Üdv:
Kiránduló