Index Vakbarát Hírportál

Szabadulós játék 2.0 – budai barangolással a megfejtésig

2015.04.27. 13:10

Tök jó, hogy a legújabb budapesti turistamágnesek széles választékával már nem csak a májunkat és a nemi szerveinket, hanem az agyunkat is tornáztathatjuk. Városszerte egyre népszerűbbek a különböző szabadulós játékok. Mondhatni, Budapest az exitgamesek Mekkája.

Annak a háromszáz olvasónknak, akiknek fogalmuk sincs, hogy miről is van szó (a többi hárommillió olvasónk áugorhatja ezt a bekezdést):

Szabaduló játék

Avagy az exitgame, real escape game lényege, hogy a játékosoknak logikai, esetleg ügyességi (bár ez kevésbé jellemző) feladatokat megoldva kell kijutni egy szobából, vagy ahová a pályát kiépítő szervezők bezárták őket. Pl. egy fürdőbe, de akár elmebeteg-szanatórium pánikszobájának is berendezhetnek egy helyiséget, ahonnan a játékosoknak a meghatározott időn belül ki kell szabadulniuk. A forgatókönyv lehet krimiszerű, vagy horror, esetleg fantasy-elemeket is tartalmazhat. A helyszínt jelen idejűre, de középkorira, meg bármi másra szabhatják a szervezők. A lényeg, hogy a játékosok (általában baráti kör, de akár kisebb céges csapatösszekovácsoló tréning is lehet) agyaljanak az egymást követő rejtvények megoldásán, és lehetőleg élvezzék is, hogy megoldják a feladatokat.

A BIG, avagy teljes nevén a Budapest Interactive Game annyiban bolondította meg az alap felállást, hogy nem egyetlen, zárt térben kell a megoldást kilogikázni, hanem egy kis budai barangolással kötik össze az agyalást. Na, innetől már Urbanista-szempontból is érdekes a dolog.

A kiinduló pont a Kelet kávézó, ahol a játékosok a kellemes, könyvtári hangulatú polcok között kapják meg a kezdő feladatokat.

Az is előfordulhat, hogy a polcon fekvő könyvek, vagy folyóiratok közé rejtették el őket, de a lényeg, hogy a feladatok jellemzően videóüzenetben érkeznek. Okostelefonja ugye szinte mindenkinek van, de

nem árt, ha a 2-7 fős csapatból valaki tabletet is hoz,

hiszen egy nagyobb képernyőn még jobban látszik a kisfilm.

A BIG-góré, Bayer Árpád (amúgy lelkes helytörténész, a Barosssblog és egy városrészmonográfia szerzője) avatott be Urbanista Dávidot és engem a játék folyamába, sőt egy próbajátékot is felajánlott. Sajnos annyi időnk nem volt, hogy akkor és ott végigjátsszuk a BIG-et – hiszen hamar kiderült: okoz annyira komoly fejtörést, hogy nem egy sétagalopp. Ezért majd alkalomadtán újra nekirugaszkodunk, de az gyorsan átjött, hogy a hangulata könnyen beszippant.

A poént nem akartuk Árpival lelövetni, de a játék menetéről annyit elárult, hogy a Bartók Béla úti kávézóban töltött felvezetőkör után a Gellért tér és a Gárdonyi tér között kell a további feladatokat megoldani.

Olyan extrák is várják a gémereket, mint egy telefonfülkében megcsörrenő készülék felvétele (ahol is instrukciókat kapnak), no meg vannak beépített segítő és gátló emberek is a szervezői oldalról.

A külső helyszínek kimondottan rokonszenvesnek tűnnek. Ami egy kissé feszélyezett: a kávézóban a logikai feladatmegoldások részben mászkálással, a polcokon történő kutakodással zajlanak, mindeközben akár ismeretlen – és nem játékos – kávézó vendégek körül tesznek-vesznek a játékosok. Szóval nekem egy kicsit olyan fílingje volt, mint ha közterületen forgatnának rólam pornót, holott nem akarok egy közterületi pornóban szerepelni.

Persze lehet, hogy ezt a parát csak én lihegem túl, hisz tényleg max polcokról kell levenni ezt-azt, szó sincs olyan feladatokról, hogy Aurelio-módra helikopterezzen a játékos.

Mindent összevetve egy klaszzul kiagyalt, izgalmasnak tűnő szabaduló játékot hozott össze a BIG, az meg szerintem

hatalmas plusz, hogy az egyetlen, zárt helyiség nyújtotta lehetőséget tágítva, Budapest egy kis szeletét is bevonták a játéknak helyszínt adó térbe.


Rovatok