Megszűnt egy kis budai utca
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Szeretem a budai kertváros kis utcáit összekötő lépcsőket, meredek ösvényeket. Elsősorban azért, mert életem két nagy szerelméhez is ilyenen át jártam éveken át, az egyikhez Zöldmálon, a másikhoz Virányoson.
Persze nem ezért fontosak ezek a közök, még csak nem is azért, mert megőriznek valamit a régi budai hegyek hangulatából az egyre lelketlenebbé váló társasházas, lakóparkos vidéken. Sőt nem is csak azért kellenek, hogy utat adjanak a víznek, ha a betonmedrekbe vagy földalatti csövekbe kényszerített hegyi patakoknak nyargalászni támad kedve.
Ám leginkább azért van rájuk szükség, mert autó nélkül csak ezeken át lehet közlekedni a hegyoldalakban, ahol többnyire párhuzamosan futnak az utcák, s buszjáratot vezetni mégsem lehet mindegyiken.
Aztán jön valaki és hopp lezárja az egyiket. De nem ám egy tiltótáblával, hanem egyik irányból egy fallal, a másikból betonvasráccsal. Keményen. Férfiasan. Mintha csak ettől a krapektől tanulta volna, hogy ne térjünk ki senki elől.
Ahogy egy olvasónk írja:
van a környékemen egy kis utca, a csévi köz. tulajdonképp egy ösvény, macskaköves, lépcsős. a balogh ádám utcát és a hegyi utcát köti össze. jó kis direkt link a bimbó út felől a pasarét irányába. le lehet rövidíteni rajta, nem mellesleg néhány háznak a kertkapuja is ide nyílik.
az aljában, a hegyi utcában évek óta épül egy társasház/minilakópark szerű valami. a maps-en a fehér folt az. lassan halad, 2-3 éve épülget, a csévi köz mellette fut.
és az építtető* lefalazta mindkét irányból a csévi közt a háza melletti szakaszon! megszüntette az átjárást és még a macskaköveket is felszedte
aki a környéken lakott és a csévi közön járt át a pasarét irányába, vagy fordítva, az most nem jut át
A szomorú levélhez szomorú képeket is küldött az olvasó.
Bakró-Nagy Feri pedig tegnap kiugrott megnézni a helyet, és hát ő sem lett vidámabb:
Megkerestük a II. kerületi önkormányzatot is, ahonnan a következő választ kaptuk:
Az Ön kérdésében szereplő lépcső magán-, és nem közterület. A lépcsőt a környéken lakók eddig szabadon használták. Négy telek fogja közre, de bejegyzett szolgalmi jogról nincs tudomásunk. A Polgármesteri Hivatalnál a kerítéshez építéshatósági engedélyt nem kértek, de ez nem is engedélyköteles. A környéken élők birtokvédelmi eljárást kezdeményeztek Hivatalunknál, amit eljáró hatóság kijelölése céljából felterjesztettünk Budapest Főváros Kormányhivatalához.
Vagyis úgy tűnik, ezúttal mindez szabályos. Persze ilyenkor eszembe jut egy csomó minden, mondjuk
- hogy milyen szép lehetett az az idő, amikor egy közösség megalkotta a maga szabályait és azt nem kellett írásba fektetni, mert mindenki betartotta,
- hogy milyen rossz, hogy olyanok építenek házakat erre, akiknek az egész környék pusztán egy halom papírlap, engedélyek, hasznos és haszontalan négyzetméterek,
- hogy ez tök olyan, mint amikor valaki megvesz egy kis villát egy gyönyörű gyümölcsössel és aztán az egészet leradírozza, s a helyére egy maximális alapterületű hodályt épít nyírt gyeppel és tujasorral, s bár mindez megfelel az előírásoknak, vérzik a szíved, ha látod,
- hogy basszus pont azt ölik ki a budai kertvárosból, ami miatt egykor értékessé vált,
meg ehhez hasonlók. Csak az a baj, hogy bármi ilyesmit írok, tiszta közhely és szentimentális picsogás.
Szóval inkább csendben szomorkodom én is.
FRISSÍTVE: Hopp, többen is jeleztétek, hogy erről a házról bizony már volt szó az Indexen, nem is olyan rég. Nézzétek csak!
*FRISSÍTVE2.: Bár a történet cseppet sem lett vidámabb, ott élők jelezték, hogy nem a képen látható, hanem a szomszédos ház záratta le az ösvényt. Igaz, a képen látható ház bérlőjével végeztette el a munkát, így kerülhettek annak telkére a macskakövek. Érdekes csavar, annyi szent, én el is hiszem, de ez sajnos cseppet sem változtat az állapoton, s a véleményemen.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
