Gyönyörű bálterem áll üresen évtizedek óta a Belváros közepén egy elhagyatott házban
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Néhány napja játszottam egy olyat, hogy megnéztem, milyen eladó házakat kínálnak a legnagyobb hirdetési portálokon az V. kerületben. Az egyik legkülönösebb darab az Irányi utca 17 alatti kibelezett palota volt egy hatalmas bálteremmel. Sajnos sokat nem tudtam róla, nem úgy Catflower, a Kép-Tér bloggere, aki mint kiderült régóta kacérkodott ezzel az épülettel.
Dicsőn kezdődő és szomorúan folytatódó történetét most egynagyon izgalmas-színes posztban írta meg rengeteg archív és mostani fotóval illusztrálva. Nem fogok midnen poént lelőni a történetből, de az alapítás annyira szórakoztató, hogy muszáj leírnom. Na meg persze azt is, miért került ilyen áldatlan állapotba a ház.
Volt ugyanis egy Sasok nevű társaság. Egy amolyan nemzeti öntudatot ápolgató magyar sziget az akkor épp erősen németes Pesten, melynek hosszú távú céljai közt természetesen a politikai hatalom megszerzése is szerepelt. Már ahogy az ilyen szervezetek esetében lenni szokott.
Élükön a Fősas és a Sasnagy állt, magasztos nevüket pedig onnan kapták, hogy a Sastársak az Arany Sas nevű fogadóban ültek össze rendszeresen. Természetesen poharazni, már ahogy az ilyen szervezetek esetében lenni szokott.
Aztán átestek pár névváltoztatáson, előbb IV. kerületi Társaskör lett belőlük,
majd csak egyszerűen Saskör. Aztán olyan jól ment nekik, hogy elhatározták, építtetnek egy székházat maguknak. Volt benne díszterem, vendéglő, fedett udvar, cukrászda, ruhatár, meg minden, ami a pezsgő társasági élethez kell. Aztán elröpült pár évtized, s a ház többször gazdát cserélt.
Folyton alakítgatták, toldozták-foltozták az igényeknek megfelelően. A harmincas években például már lakások is vannak a felső szinteken. Igaz ezekben a lakásokba nem feltétlenül csak lakni jártak.
Vannak, akik úgy emlékeznek, hogy a házban csöngetős mozi működött a negyvenes években. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen bordélyház volt:
Több mint százéves történet tele van érdekesebbnél érdekesebb fordulatokkal, mígnem eljutunk a jelenig. A rendszerváltás után természetesen privatizálták, hogy Hotel Regina Palace néven nyissanak benne szállót, ám abból semmi nem lett.
Ahogy a Kép-Tér blog írja:
Az eredeti tervek szerint a szálloda az Irányi utca 17-ben lett volna, de az olasz tagokból álló magyar cég megvásárolta hozzá a szomszédban, az Irányi és Veres Pálné utcák sarkán álló épület (19-23 szám) első és harmadik szintjét - lásd "visszabontott állapotban lévő fejlesztési terület" -, amelyeket a tervezett hotellel egybenyitva, panzióvá alakítottak volna. Mindez még a kilencvenes évek végén történt, majdnem húsz éve.
A cégnek érvényes építési engedélye volt mindkét épületre. A bajok akkor kezdődtek, amikor a 19-23-as számú ház lakói nem fogadták el a fejlesztési terveket, pl a pincébe tervezett úszómedencét. A fejlesztés leállt, a társasház és a beruházó között elmérgesedett a viszony, a pereskedés valószínűleg a mai napig sem zárult le. Drámai helyzetek is előálltak, amikor a beruházó a birtokában lévő két szint után esedékes közös költséget, sőt a közüzemi számlákat sem fizette be, így előfordult, hogy a házban lakók hónapokig gázszolgáltatás nélkül maradtak.
A válaszfalakat, ahogy az Irányi utca 17-ben, itt is kibontották, sőt nyílászárókat is, a mai napig látni az utcáról az első és a harmadik emelet befóliázott-deszkázott ablakait. Röviden és nagyon leegyszerűsítve ennyi a történet, részletesebben itt lehet olvasni róla. A befektetéshez nyilvánvalóan nem a magyar cég termelte ki a pénzt, hanem a mögöttük álló olasz szállodalánc, amely az üzlet meghiúsulása után kiszállt a játékból. Ezzel nemcsak a panzió, hanem az Irányi utca 17-be tervezett szálloda terve is kútba esett.
A ház nem műemlék, csak utcaképi védelemre javasolt, vagyis "épületrész bontása esetén az utcafronti traktus megtartandó". Az épület belseje viszont elbontható, és bár javasolják az épület megtartását, ez tulajdonképpen semmire sem jelent garanciát. A díszterem és a homlokzat sem az stílus, amit annyira szeretek, de ennek ellenére azért remélem, aki megveszi egyszer a házat, megtartja mindkettőt. Kár lenne, ha elvesznének, a sasok szelleme még egészen biztosan ott köröz az egykori fészek felett.
Hogy mi lesz vele, nem tudni. Akinek sok pénze van, itt megveheti (na és megnézheti, hogyan is hirdetnek manapság egy ilyen palotát). Aki pedig a történetére és még több fotóra, archív képre és egykori hirdetésre kiváncsi az pedig kattintson át a Kép-Tér posztjára.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
