Leginkább a híres neonok eltűnésére kapjuk fel a fejünket. Meg a beépülő foghíjtelkekkel megsemmisülő tűzfalreklámokra. Pedig vannak ennél látszólag kevésbé jelentős hirdetések is, amiknek szintén csak a hiánya tűnik fel, annyira hozzá tartoztak az utcaképhez. Ilyen volt például ez a Nagyvárad téri óra.

A Nagyvárad téren, egész pontosan a Haller utca és az Üllői út sarkán álló épület sok mindenről nevezetes. Például arról, hogy Pecz Samu tervezte, aki a tarka tetős Nagyvásárcsarnokot, a tarka tetős Szilágyi Dezső téri református templomot és a Műegyetem tarka tetős könyvtárépületét is jegyzi.

Ennek a bérháznak ugyan nem tarka a teteje, viszont vannak rajta sasok, amiről megint csak nevezetes. Na meg arról is, hogy ez volt az első fővárosi bérház, amelyben minden lakáshoz járt fürdőszoba. Hívják Piros Háznak is a színe után, ám ha egy Ferencvárosban jártas pestinek akarod elmagyarázni, miről is beszélsz, akkor azt mondod, hogy 

Hát pár napja már nem az az épület.

Orosz Marci küldött pár képet, amin látszik, hogy a logót leszerelték, a helyét pedig kiadásra hirdetik.

Nem tudom, mióta volt ott az Unicum-logó az óra mögött, felteszem, a rendszervátozás után kerülhetett fel. Előtte ugyanis nem volt ott óra, csak hirdetés, még korábban meg hirdetés nem volt, csak óra. Nem ismerem a Zwackék (akikről amúgy alig pár napja írtunk) marketingpolitikáját sem, de én sajnálom, hogy veszni hagytak egy ilyen ikonikus hirdetést. Főleg, hogy az egész Unicum-brand főleg az ikonikus hirdetésekről szól.