Folytatódik az Urbanista és az Otthontérkép közös játéka, a Városnegyed-bajnokság (melyről itt olvashattok bővebben)!

Most értünk azokhoz a puccos, zöldövezeti városrészekhez, amelyekről mindannyian álmodozunk: a XII. kerülethez (egy csöppnyi másodikkal megfűszerezve a Budakeszierdő átlógó részénél).

Budakeszierdő

Budapest úgy szerezte meg ezt a területet Budakeszitől, mint Alaszkát az USA az oroszoktól: megvette. 600 ezer koronát fizettek a 950 katasztrális holdon (több, mint ötszáz hektár) fekvő erdőért.  Még a XIX. század végén kötötték meg az üzletet, ám az új szerzeményt csak 1930-ban csatolták a fővároshoz.

Budapest nem csupán azzal igazolta jófejségét, hogy nem izomból csatoltatta magához a területet, hanem azt tisztességesen megvette, hiszen ezen felül a korabeli városatyák szándéka is nemes volt: így menekült meg az erdő a kivágástól.

Sétaösvényeket nyestek a vadonba és a Budakeszierdő már a századfordulóra közkedvelt kirándulóhellyé vált. A tiszta levegőjű parkerdőben 1901-ben megépítették az Erzsébet királyné Szanatóriumot. A tüdőgondozó ma is üzemel, igaz kevésbé szexi néven, mert most úgy hívják, hogy Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet.

Az ősnövényzet tölgy és bükk, amelyek mellé főképp fenyőfákat telepítettek. Amúgy szinte mindenki járt már errefelé, hiszen érinti a Gyermekvasút (kommunista lánykori nevén: Úttörővasút) nyomvonala.

 Csillebérc

No, itt aztán végképp mindenki járt már. Ha fiatal, akkor paintballozni vagy kalandparkozni, a többiek pedig úttörősködni. A nagyinak vagy a dédinek akár Rákosi pajtás is megpaskolhatta a pofiját.

A csillebérci dűlőt az akadémista nyelvújító, Döbrentei Gábor keresztelte át 1847-ben a német Dreihotter-ről. És most jön a műveltségi vetélkedőkben akár egymillió forintot is érő kérdés:

Miért éppen Csillebérc? Vajon mit bányásztak erre? 

Hisz a „csille” mint a kibányászott anyagok szállítóeszköze nyilván erre utal. A válasz háttérinformáció nélkül megtippelhetetlen, mivel

Egész egyszerűen valaki az (addig) helyesen egy „l”-el írt Csilebércet a jó szándéktól vezérelve javította ki, értelmet keresve a földrajzi névhez. Igen ám, azonban Döbrentei eredetileg a területet a „Csile”-ről, vagyis a a budai hegyek mondabeli tündéréről nevezte el, de végül a hibás változat vált a helyessé.

Farkasrét

Csak holt lelkek lakják, mivel a városrészt teljes egészében lefedi a Farkasréti temető. A sírkert mind rendezettségében, mind az itt eltemetett történelmi személyiségek számában méltó budai párja a pesti Kerepesi temetőnek (jelenlegi hivatalos nevén a Fiumei úti sírkertnek).

Farkasvölgy

Nevét egy rövidke, alig hat méter hosszú barlangról, a Farkasréti-sziklaüregről kapta. Egyértelműen azok közé a kellemes, zöldövezeti városrészek közé tartozik, ahol száz emberből kilencven nagyon szívesen lakna. Csak hát abból a kilencvenből kevesen engedhetik meg maguknak az itteni, érthetően magas ingatlanárakat.

Istenhegy

A városi legendák ellenére nevét nem Magyarország valamelyik miniszterelnökéről, hanem az itt található, 372 méter magas Isten-hegyről kapta (trükkös helyesírású: egybeírva városrész, kötőjellel földrajzi fogalom, hasonlóan, mint például a Margitsziget, Margit-sziget és itt a Hegyvidéken szinte az összes városrész, amelyik valamilyen hegyről vagy völgyről lett elnevezve).

Az Istenhegyi út és vonzáskörzete a mindenkori gazdasági és politikai elit közkedvelt lakóhelye. Az itteni villák kapui mögé a budapestiek jelentős része sajnos

Természetesen leszámítva a kellemes sétákat a környék közterületein, amit ebben a gyönyörű, szeptemberi időben csak ajánlani tudunk. Azért szerencsére itt sem minden ingatlan irányára kilenc számjegyű. Sőt, mive viszonylag sűrűn lakott,  Istenhegy nagyobb lélekszámú városrésze a Hegyvidéknek, azért akad itt szolidabb árfekvésű lakás is.

Jánoshegy

Nevét Budapest legmagasabb pontjáról, a tengerszinttől számítva 528 méter magas János-hegyről kapta, ahol már mindannyian jártunk a mesebelien bájos Erzsébet-kilátóban, az estére a János-hegyre „odavárt” Jánosokról nem is beszélve.

Kissvábhegy

A városrész nevét a 258 méter magas Kis-Svábhegyről kapta, ahonnan a törököktől Budát visszahódító sváb tüzérség 1686 szeptember 2-án az utolsó rohamot jelző lövéseket adta le.

Azt ugye mondanom se kell, hogy mint lakóövezet szintén nagyon is menő, szóval nem éppen minimálbéreseknek ajánlott környék, de lottóötösről álmodozva andalogni – az Istenhegyhez hasonlóan –, itt is kiválóan lehet.

Kútvölgy

Az ominózus 1847-es budai dűlőkeresztelőn (amikor is a német földrajzi neveket magyarították) „Buda és vidékének Kazinczyja”, Döbrentei Gábor az addigi német Brunnenthal magyar tükörfordításából adta ezt a nevet, a mai Dániel út elején feltört tiszta vizű forrásra utalva.

Magasút

A terület névadója a kb. 320 m magasságban húzódó fennsíkon levő dűlőút. A XII. kerület kisebb városrészei közé tartozik, tulajdonképpen egy hegyhát alkotja, amely az Irhás árok és Farkasrét között fekszik.

Kirándulóknak a legfőbb látványosság az Ördög-orom sziklatömbje, ahonnan remek kilátás nyílik a Sváb-hegyre, a Sas-hegyre és a Tétényi-fennsíkra.

Az Ördög-orom gyomrában egy labirintusszerű járatokból álló rendszert alakítottak ki, valószínűleg a második világháború alatt. Sajnos ez a titkos labirintus nem látogatható, vasajtóval zárták le a főbejáratát.

Ami Magasút beépített részeit illeti: a Hegyvidék legtöbb területéhez hasonlóan itt is pazar családi házak közül válogathatunk.

Mártonhegy

A Farkasréti temető felett fekvő városnegyed. Nevét a 285 méter magas „hegyről” kapta, annak elnevezése pedig egy XVIII. századi, apró, Szent Mártonnak emelt kápolnától eredeztethető. Természetesen ezt a nevet is az 1847-es dűlőkeresztelőkor magyarították németről tükörfordítással, mert, hogy eredetileg Martinsberg.

Már a szocialista rendszerben is rájöttek a módosabb elvtársak, hogy azért menőbb itt lakni egy családi házban, mint mondjuk egy panelben. Sőt, még egy kisebb társasházi lakás is megteszi.

A múlt század hatvanas éveiben szép számmal épültek ide a kocka formájú, lapos tetős társasházak, gyakran jócskán túllépve az engedélyezett beépíthetőséget és méreteket.

Ráadásul az „okosban” építés egyéb hátulütőkkel is járt a korábban szőlőbirtokokkal és borospincékkel tarkított vidéken. Az építési munkák során ugyanis több esetben egészen különös meglepetésekkel szolgált a sors. A Mártonhegyi út 31. alatti telek fásításakor például az egyik reggel

Egy hatalmas üreg tátongott a helyükön – kiderült, hogy a facsemeték néhány méterrel lejjebb, egy egykori borospincébe zuhantak.

Németvölgy

Már a gazdag rómaiak is kiszúrták, hogy ide érdemes villát építtetni és kiköltözni a zsúfolt Aquincumból. Elnevezése a német Deutschental tükörfordítása és 1686-ban a budai Vár visszafoglalásáért harcoló keresztény seregekben vitézkedő német csapatok emlékét őrzi.

A középkorban – mint a Hegyvidéken szinte mindenfelé – itt is szőlészetek álltak, mindaddig amíg a filoxérajárvány ki nem pusztította, majd temető is nyílt itt, amit a Farkasréti temető megnyitása tett okafogyottá még a XX. század elején.

No meg jó rég óta itt székel a TF, a Testnevelési Fősuli, ami ugye már bő negyed évszázada egyetem, csak hát mindenki így emlegeti.

Anyaggyűjtéskor Balázs Attilának (a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény igazgatójának) a Hegyvidék című kéthetilapban megjelent kiváló cikkéből is szemezgettem, ahol is meghökkenve olvastam az alábbi alcímet:

A disznótorcsapat sikere a berlini olimpián

Mohón olvastam tovább, a gigászi slusszpoénra várva, majd villámgyorsan rádöbbentem, hogy ideje felvennem az olvasószemüvegem, mert, hogy valójában a Testnevelési Főiskola által delegált „dísztornacsapat” volt sikeres 1936-ban Berlinben.

Orbánhegy

Szintén egy olyan terület, ahol nem tegnap épült ki a civilizáció. Római kori leleteket is kiástak a földből, viszont még érdekesebb, hogy a középkorban a

Zárt vízvezetékrendszerben szállították a svábhegyi források vizét a budai várba. Hogy állandó legyen a vízhozam, a mai Szent Orbán téren egy nagyméretű, föld alatti medencét alakítottak ki, amelybe belevezették az itt fakadó Ágnes-forrás vizét is.

A környékhez hasonlóan itt is a szőlészet volt a húzóágazat, aminek a XIX. századi filoxérajárvány vetett véget és szépen-lassan házakat húztak a szőlők helyére. Mára már mintegy hétezer lakosával a Hegyvidék népesebb városrészei közé tartozik.

Svábhegy

Még hegyvidéki mércével is olyan szupervillás részei vannak, mint például a Béla király útja. A Sváb-hegy azon ritka terület, ahol már a középkorban is kiváló vízminőségű forrásokra leltek, így az Orbánhegynél említett Mátyás-király korabeli vízvezetéket is innen táplálták. A nevét a Kis-Svábhegytől eltérően valószínűleg csupán a szőlőkben itt napszámoskodó svábokról kapta.

Jókai Mór a fenti regényének a tiszteletdíjából vett itt birtokot, majd egyre jobban beleszeretett a környékbe és bővítgette itteni birodalmát. Olyan híres kortársa is itteni ingatlantulajdonos volt, mint például Eötvös József.

Széchenyihegy

A Svábhegyről választották le Széchenyi István emléke előtt már 1860-as halálakor tisztelegve, az akkor még erdős, szinte érintetlen területet. Röpke harminc év alatt azonban

és olyan infrastrukturális fejlesztésekben is részesült, mint az 1871-ben átadott fogaskerekű nyomvonalának kibővítése.

1891-ben, a névadó születésének centenáriumán Jókai Mór is beszédet tartott, amelyben kihangsúlyozta, hogy a Széchenyihegy

nyaralóvárossá emelkedett, díszes kastélyokkal, iskolával, vasúttal, vízesésekkel, vendéglőkkel, távíróval.

Virányos

A Zugligetről levált városrész neve a nyelvújítás során született, mára már nem használt virány szóból ered, és eredetileg üde, virágos tájat jelentett.

A XX. század elején a kistisztviselők (postai alkalmazottak, tanárok) számára létesített Virányosi Tisztviselő Telep kiépítésébe kezdtek. Ennek az ingatlanfejlesztésnek a lendületét csak az első világháború törte meg.

Zugliget 

A városrészt a középkorban szinte teljes egészében vadban gazdag erdők borították, sokáig a király saját vadászterületének számított. Hunyadi Mátyás is megfordult itt, amiről több emléket őriz a hagyomány: a közeli Fácános az ő fácánkertjére utal, míg a legenda szerint

Zugliget eredeti elnevezése is a vadban való gazdagságára utalt, ugyanis a régi térképeken Sauwinkelként szerepel, ami svábul annyit tesz: Disznózug. Nagy kiterjedésű vaddisznó-dagonyázó helyek húzódtak ugyanis errefelé. A nevet a polgárosodás korában túlságosan póriasnak találták, elhagyták az elejéről az „S” betűt, így lett Auwinkel (Ligetzug). Ez egyes forrásokban Ligetszegként szerepel. A XIX. század idején Zugliget a budai polgárok legnépszerűbb kirándulóhelyének számított. Felkapottságát csak a fogaskerekű megindulásakor kellett megosztania a Svábheggyel.

Most pedig nincs más hátra, mint szavazni: szerintetek a legpuccosabb kerületnek, a Hegyvidéknek melyik a legklasszabb városrésze?

Magabiztos fölénnyel Svábhegy győzött.