Ugye ha veszünk egy lakást, akkor egy friss tulajdoni lap másolat alapján meggyőződünk arról, hogy az ingatlan valóban per-, teher- és igénymentes-e. Mindezt külön kikötjük az adásvételi szerződésben is, mert mi van ha mégis van rajta olyan tartozás, ami a földhivatali nyilvántartásból nem derül ki.

A közművektől kérünk igazolást arról, hogy nincs díjhátralék, és a közös képviselőtől is beszerzünk egy nullás igazolást.

Ez lenne az alap egy gondosan eljáró lakásvásárló esetén. Természetesen beleértve azt is, hogy a közművek átírásakor lehetőleg az eladóval együtt megyünk el a vízművekhez, a csatornázásihoz, a gázművekhez és az áramszolgáltatóhoz, hogy azonnal kiderüljön, ha valami nem kóser.

Szerződéskötés előtt szintén még nem számít a fölöslegesen túlóvatoskodós kategóriának, hogy

és kérdezzük meg: milyen felújítási költségekre számíthatnak a társasházi (vagy lakásszövetkezeti) tulajdonostársak, van-e a ház felújítási alapjában némi pénzmagocska, vagy éppen kong az ürességtől.

Higgyük el, az eladónak és az ingatlanközvetítőnek nyilván az az érdeke, hogy mielőbb eladja a lakást, de a közös képviselő meg fogja mondani a tuti frankót, pláne ha belengetjük, hogy mi pedig aktív társasházi közgyűlésre járók leszünk (persze ez lehet blöff is) és ott majd állandóan felemlegetjük, ha most nem kapjuk meg a kért tájékoztatást. Ha a közös képviselő megtagadja a felvilágosítást adatvédelmi okokra hivatkozva, akkor az eladótól kell kérni egy meghatalmazást, vagy akár vele együtt elmenni és tájékozódni. Vagy, ha kiderül, hogy már régóta nincs is közös képviselő (hat lakáson felül kötelező társasházként működni, közös képviselőt választani), mint a lentebbi esetben; nos, akkor valószínűleg nagy a baj.

Két éve az otthontérképesek is összeszedték a fontos tudnivalókat a lakásvásárlók számára. Akinél aktuális, ezen a linken megnézheti.

Most, hogy sok-sok év után egyes lakások piaca (pl. a tágabb értelemben vett budapesti belvárosi egy-másfél szobások 10-15 millió körüli vételáron) keresletivé vált, már koránt sem vagyunk ennyire körültekintőek. A keresett kategóriába tartozó lakások pillanatokon belül elkelnek. Sőt, nem is olyan ritkán a vevőjelöltek verik fel az árakat.

Az egyik legdurvább, amit hallottam, amikor is látatlanba, hatmillió forintot ráígért a későbbi vevő egy már majdnem lefoglalózott lakásra. Azért meredek a tétnek az ilyetén növelése, mert nem ötszázmillió forintra ígért rá 506 milliót, hanem tizennyolcmillióra huszonnégyet, vagyis az eredeti vételár egyharmadát.

Ha ilyen meredek licitekbe nem is mennek bele olyan sokan, de ami a körültekintést illeti, nos a jó üzlettől való lemaradástól félve; ebben a műfajban (természetesen tisztelet a kivételnek) csapnivalókká váltunk.

János keresztnevű olvasónk küldte az alábbi, tanulságos történetet:

Köszönjük János, megtettük. Még annyival szeretném árnyalni az olvasónk, no meg a saját mondókámat: természetesen lehet fantázia egy rendezetlen hátterű lakás megvételében is!

Nem kell azért hanyatt-homlok menekülni, csak járjuk jól körül, hogy mit is veszünk és annak megfelelően alkudjunk. És még véletlenül sem fölfelé, ha éppen annak lenne a helye, hogy vevőként próbáljuk jócskán lenyomni a vételárat.

Persze az benne van a pakliban, hogy az eladó nem enged, mert úgy is jön a következő, nem kellőképp körültekintő hülye, aki az ingatlanhisztéria kellős közepén, kapkodva megveszi a necces lakást. Csak legyen inkább más az a hülye.