Mindkettőjüket Budapest apró, lappangó részletei érdeklik, amik fölött elsiklik a legtöbb ember tekintete. Az utcák alig feltűnő mintáit gyűjtik, így mi sem kézenfekvőbb, mint hogy közösen rendeztek egy kiállítást. Kiderül az is, miért mutat jól a csatornafedél a falon.   

 

 

Majoros Zita azóta különleges városnak tartja Budapestet, amióta először meglátta, ez pedig a kilencvenes években volt: akkor érkezett ugyanis Szerbiából Budapest belvárosába. Azóta is ott él, szigorúan a hatodik és hetedik kerület között váltogatja lakóhelyeit. " Most is azok a dolgok érdekelnek, amik Budapestet definiálják" – morfondírozik a Printában kiállítása előtt, amit Bogár Ágnes grafikussal rendezett közösen.  

A máshonnan érkezett ember ún. külső szemléletmódja azóta is javára válik, olyan dolgokat is felfedez, ami az itt élőknek triviális. Több oldaláról megközelítette már Budapestet és nyúlt hozzá könnyű kézzel; készített például szubjektív tipográfiai térképeket, csatornafedelekről mintázott pólót, szellemes memóriakártyát - utóbbin budapesti villamos, postaláda, közlekedési lámpa, bicikli láthatók. 

Zita és a csatornafedelek   

"Min járunk?" - a mostani, Minták nyomában című kiállításon ezt a kérdést feszegeti, melynek egyik felében kedvenceihez, a csatornafedelekhez kanyarodik vissza. Megfigyelte, hogy a budapesti csatornafedelek nem egységesek - csak a 6-7. kerületben negyvenfélét talált. A legszebbeket az Operánál látta, az Állatkertnek sajátja van, az pedig furcsállja, hogy a Bazilika környékére nem gyártottak egyedit. Annak is utánanézett, hogy van-e bármiféle fővárosi szabályozás a csatornafedelek küllemére vonatkozóan illetve, hogy kik a tervezők; de semmilyen választ nem talált (kommenteljen, aki bármelyikről tud bármit!).   

Gyűjteményéből kiválasztott hat csatornafedelet, kicsit stilizálta őket, és egységes grafikai nyelven kevés színnel – főleg aranyat és feketét használt   – , szitázott technikával gondolta őket újra. Íme a végeredmény – mintha különös mandalák kúsztak volna fel a falra az aszfaltról: 

Zita és a csempék   

A cipőtalp alatti világra koncentrált akkor is, amikor a hatodik-hetedik kerületi házak bejárati csempéivel és cementlapjaival kezdett foglalkozni. Barátnője, Tóth Bernadett egy csomó házba bejutott, lefotózta őket és a képekből egy csinos kis gyűjteményt állított össze, Zita pedig ebből szemezgetett. Nagyjából ötven különböző cementlapot és csempét dolgozott fel; színben itt is eltávolodott az eredetitől, főleg a minták érdekelték, és azokkal játszva alkotta meg a hat kiállított képet, melyek egymáshoz illesztve izgalmas  geometrikus formává állnak össze.

Ági és az épületek   

A mintázatok érdeklik Bogár Ágnest is, aki Leads-ben töltött ösztöndíján elsajátított szemléletmódját ültette át Budapestre hazatérve: igyekezett itthon is turistaszemmel nézni a várost. A Képzőművészeti Egyetemen grafikus szakon végzett nő diplomamunkája egy mini útikönyv volt, amiben egy tematikus túrát készített olyan épületekről, melyek kevésbé ismertek, mégis markánsan alakítják a városképet. Ilyen például a Rákóczi téri piac, az Uránia mozi vagy a Király-fürdő.

Amellett, hogy jól néznek ki, végigjárásuk egy kellemes, alternatív városnéző programot is kiad. Feltűnt neki, hogy egy-egy városrészt bejárva az emberben mindenféle apró emlékkép megragad, és ezek az apró töredékek állnak végül össze egy nagy egésszé, amit aztán fejben hazavisz. 

Ebből, a Budapest Guide című diplomamunkájából indult ki a printás kiállításra készülve: a grafikákon nyolc épület látható, amik geometrikus homlokzati rajzokból és ezek nyomán újragondolt mintákból épülnek fel. Ezek kerültek fel szitázva a Printa falára is karakán, élénk színekben  –  egyik-másik esetében egyáltalán nem bánnánk, ha a valóságban is ilyen színűre festenék az épületeket  –  amik: a Párisi Nagyáruház, a Mai Manó ház, a Margitszigeti víztorony, a Rákóczi téri piac, Mika Tivadar mulató, a Rózsavölgyi ház, az Uránia mozi és a Király-fürdő. Talán a harsány színek miatt néhány épület homlokzata – például a Mika Tivadar mulató vagy a piac – olyan, mintha a Tesz-vesz városból került volna ide, és izgalmas rejtvény rájönni, mit is ábrázol.   A helyszínek többsége pesti, egyedül a Király Fürdő budai  –  ez, mint kiderült véletlen. 

 A kiállítás február közepéig látható a Printa kistermében