Vannak kötött műfajok, amikben baromi nehéz igazán eredetit alkotni. Ilyen mondjuk a blues. Vagy a historikus építészet. Pecz Samunak az utóbbiban sikerült villantania.

Ráadásul az előző századfordulón, amikor már rég nem ez volt a legmenőbb stílus. Nem a fő csapásirányt jelentő neoreneszánszban utazott, hanem a középkori formakincsben, pedig csupa olyan dolgot tervezett, ami a középkorban nem is volt: egyetemi előadót (ELTE Gólyavár), vásárcsarnokot (Nagycsarnok), na meg levéltárat (Országos Levéltár a Várban). Lehet nem szeretni, de két dolgot nem lehet elvitatni tőle.

Egyrészt saját stílust alakított ki, amit első ránézésre megismer mindenki, csak rá kell pillantani a tarka tetős, téglahomlokzatú, íves-tornyos házaira. Másrészt

az összes háza. Tulajdonképpen díszlet valamennyi, de annak tökéletes! Mi most a legutolsó művét jártuk be, melyet még 1912-ben kezdett tervezni, de csak a halála után (1923) fejeztek be: a Magyar Nemzeti Levéltár izgalmas épületét.

Alkalmazkodni egy régi stílushoz sokféleképpen lehet, van aki a szellemiségét próbálja megragadni, van aki a külsőségek utánzásra fekteti a hangsúlyt. Nyilván az előbbi hangzik menőbben, viszont az utóbbira van szükség a legtöbb helyen, ahol a korszerű igényeknek kell megfelelni. A kettő közti egyensúlyt ritkán sikerült megtalálni (például Steindlnek az Országháznál), de Pecz egyenesen mestere volt az utóbbinak. Ez a ház pedig, mely az első, kifejezetten levéltárnak emelt épület Magyarországon, az egyik legszebb példája ennek.

Nézzük előbb, hogyan felelt meg, s felel meg mind a mai napig a technikai elvárásoknak.

Két nyolcszintes szárnyból áll a tulajdonképpeni irattár. Egy-egy szintnek elég kicsi a belmagassága. Ennek az egyik oka az, hogy az iratok roppant nagy súlyt jelentenek, nem lehet a végtelenségig halmozni őket. (Ezt a mai döntéshozók olykor elfelejtik: ismerek olyan állami hivatalt, ahol maximálni kellett, mennyi iratot lehet a polcokra tenni, mert a rosszul megválasztott épületben a födém nem bírja el a túl nagy terhelést.)

Azonban a legfőbb szempont, ami megkülönbözteti egy átlagos raktártól, az a szigorú tűzvédelmi előírás volt, hiszen rengeteg papírról volt szó, ráadásul pótolhatatlan papírokról. Ez volt a másik ok, ami miatt kicsi a raktári szintek belmagassága: ha valahol tűz üt ki, könnyebben lehet lokalizálni. Ezért voltak ott az akkori legszigorúbb előírásoknak megfelelő acélajtók is.

Az is a tűzbiztonság miatt volt előírás, hogy teljesen különálló legyen az épület, ne legyen közös fala semmivel. Na és persze emiatt emelték neki azt a hatalmas, 75 méter magas tornyot is, amely a legnagyobb vitákat váltotta ki annak idején.

amely azért volt ilyen magas, hogy kihűtse az utolsó szikrát is, nehogy véletlenül valamelyik visszahulljon a tetőre. Ezt mondjuk számos esetben problémát jelentett a historikus építészetben: egy nagy közintézménynek muszáj nagy kazán, nagy kéménnyel, ami nehezen egyeztethető össze a gótikával vagy a reneszánsszal. Az Országháznál például egy szomszédos házból távfűtik az épületet, míg a manapság Várkert Casinóként ismert épületnél Ybl Miklós szintén áltornyocskába rejtette a kéményt.

Dohogott is Lux Kálmán, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, hogy túl magas,

a füstölgő torony pedig egyenesen építészeti nonsens!

Pedig nem csak ezért volt szükség rá, egyúttal víztorony is volt: a hatalmas tartályban a kémény hője tartotta télen is fagypont felett a vizet, fentről akkor is lehetett volna gravitációsan fecskendezni, ha a vészhelyzetben történetesen felmondják a szolgálatot a szivattyúk.

Ez a két vasszerkezetű raktártorony a levéltár lelke, a kettőt összekötő részben vannak kutatószobák, az olvasóterem, a díszterem, na meg az impozáns lépcsőház. Szinte össze sem lehet hasonlítani az irattári szárnyak lépcsőházaival, ahol őszintén kilátszik a ház csontváza.

A központi lépcsőház azért is nagyvonalúbb, mert Pecz ravaszul két raktári szintenként egy szintet helyezett el itt, így jóval nagyobb a belmagassága. Persze azért kibújik a szög a zsákból, hogy egységes szerkezete van a háznak, ezért tehette meg simán, hogy a felső két szinten elszakadt a román formáktól, és ott reneszánsz oszlopfők és ajtók jelennek meg, miközben kívülről az egész épület egységes kinézetű.

Egészen ügyesen illesztett modern olvasótermet az épületbe Pecz. Egy irattárnak tökéletesen megfelel a neoromán külső, hiszen a raktárrészbe nem kell túl sok fény, ártana is az iratoknak. Viszont az olvasáshoz nagyon is kell. Ezért a kutatóterem mennyezete üvegből készült, ami azért is nagyon klassz, mert a formájában követi a középkori boltíveket. Sajnos a háború utáni helyreállításnál eltüntették az üvegtetőt, ráadásul a hatalmas csillárokat is megfelezték. Így most nagyon furán, felfele világítanak bennük az izzók, mintha csak gyertyák volnának.

De nem csak itt villan meg a modern stílus. A főbejárat körablakai például annyira modernek, hogy simán elmehetnének egy Bauhaus-házon is (amúgy egészen furcsa belegondolni, hogy ez a historizáló épület nagyjából egy időben épült ezek némelyikével).

Persze az ajtón belépve nem a Bauhaus jut eszünkbe, ami leginkább Dudits Andor festményeinek köszönhető. A bejárat mellett máris történelmi személyek fogadnak bennünket, akik akkoriban még egyáltalán nem voltak azok, ez a páncélos vitéz például Klebelsberg Kuno az egyik oldalon a másik oldalon maguk az alkotók láthatók: Dudits és persze Pecz az épület makettjével. Hogy hogy élték túl az ötvenes éveket ezek az ábrázolások, nem tudni. Merthogy a házban több politikust is megörökítettek, de ezek zömét már hiába keressük.

A festmények ugyanis a lépcsőházon felfelé haladva a magyar történelem jeles eseményeit és alakjait veszik végig – mármint azokét, akiknek valami köze volt a levéltári eszméhez. Mondjuk a Tihanyi apátság alapítólevele vagy az Aranybulla kiadása. Az alsó szint a honfoglalás, onnan haladunk felfelé a 20-as évek jelenéig. Az utolsó nagy festményt, melyen Horthy is látható volt, lefestették, senki sem tudja, vajon ott van-e még alatta az eredeti.

A képek minőségén lehet vitatkozni, semmivel nem jobbak vagy rosszabbak, mint egy-két világháború közt készült kis templom képei, viszont az összhatásuk tényleg nagyon jó.

Vagyis olyan ez mint egy környék, ahol egyetlen kiemelkedő épület sincs, de mindegyik rendben van, így a városkép mégis tökéletes. Közelről megnézve itt is látszik, hogy mennyire elnagyolt itt-ott a díszítés, de az összhatás mégis nagyon rendben van. Ellenpéldának itt is az Országházat lehet felhozni, ahol mondjuk a 7. számú videón (Milyen egy gótikus lift?) látszik, mennyire ki van dolgozva az egész, az utolsó szögig. Persze ne legyünk igazságtalanok, ez egy teljesen más kor, teljesen más célból és főleg teljesen más anyagi körülmények között készült épülete.

Az ólomüveg ablakokba viszont nem lehet belekötni. Róth Miksa műhelyéből kerültek ki, és a történelmi Magyarország legfontosabb városainak címereit ábrázolják. Az iroda tervezte amúgy a díszbútorokat és a díszes fűtőtestek mellett a dísztőfestést is, vagyis a tökéletes összhatás nagyrészt őt dicséri.  Különösen izgalmasak az átjárókat lezáró díszkárpitok, melyekből egy-két eredeti példány még megmaradt.

Pedig elég kemény időket élt át a ház. A világháborút az üvegablakok szerencsére átvészelték a pincében, de az ostrom utolsó napjaiban több találatot kapott, hiszen ez a környék kiemelt szerepet játszott a harcokban. Ráadásul a németek hadi kórházat rendeztek be az épületben, nem törődve az itt őrzött értékekkel.

Ekkor sérült meg annyira a torony is, hogy úgy döntöttek, a megépülte óta sokat vitatott elemet nem állítják helyre, hanem lerombolják. Valóban nem volt már akkor szükség víztoronyra. Vagy legalábbis azt hitték, hogy nincs szükség.

A toronyrobbantás a filmhiradó is bemutatta:

1956-ban megint találatot kapott a ház, a Margit-szigetről lőtték be az oroszok (egy városi legenda szerint azért, mert korábban itt egy katonai objektum volt, ők pedig egy ősrégi térkép alapján tájékozódtak). Napokon keresztül égett a sok irat, mert nem volt mivel eloltani a tüzet.

Azóta szerencsére békésebb idők járnak. Az Országos (pár éve Nemzeti) Levéltár kinőtte a házat, ma már több épületben is őrzik az iratait. (Az mondjuk nem világos, hogy pontosan hol fogják hamarosan, mert a Várba költöző Pénzügyminisztérium épp abba a Szentháromság téri épületbe tér vissza, ahol most egy csomó levéltári anyag van, na de ez már egy másik történet).

Maga az épület látogatható és érdemes is meglátogatni, mert rengeteg izgalmas részlete van. A benne tárolt iratokról - amelyeket minden magyar állampolgár ingyen tanulmányozhat - nem is beszélve.