A tavaly ősszel bezárt Le Méridien szálló ma Ritz-Carlton néven nyílt meg, és az amúgy is fényűző luxusra rápakoltak még egy kicsit. A sajtóbejárás pompás alkalom arra, hogy bemutassuk a Deák tér egyik legizgalmasabb épületét (bár ugye a Deák téren minden épület elég izgalmas). 

Vallatószobák és páncélszekrények

A mai hotel eredetileg irodaháznak épült, a trieszti székhelyű Adriai Biztosító székhelye volt, alul boltokkal, a tetején menő lakásokkal, a pincéjében állítólag páncélszekrényekkel. Az oldalán szobrok hirdették, mivel is foglalkozik a cég. Itt nem csak az oylan egyértelmű területek voltak megszemélyesítve, mint a baleset- vagy a tűzkárbiztosítás, de a szállítmányozás- vagy épp a hozománybiztosításnak is ott szerepelt az allegóriája.

Tőry Emil és Pogány Móric terve 1913-ra készült el, abban az időben elképesztően menőnek és modernnek számíthatott egy ilyen épület. Aztán persze csak 18-ban adták át, mert jött az első világháború.

Aztán jött a második, amelyik igencsak megviselte az épületet. Bombatalálatot kapott, a helyreállítás pedig nem éppen műemléki lett. A Budapesti Rendőr-főkapitányság székhelyének persze így is tökéletesen megfelelt, fogdákat és kihallgató szobákat alakítottak ki benne az 50-es években.

A rendőrségé volt egészen 1997-ig, amikor eladták az épületet és 2000-ben Le Méridien Budapest néven mint luxusszálloda nyílt meg. A homlokzatot rekonstruálták, még az elpusztult szobrokat is újrafaragták. Ügyesen és elég diszkréten ráhúztak két emeletet, befedték a világítóudvart, ami alul egy furcsa üvegkupolát kapott.

A konferenciatermét gumiajzatra helyezték, hogy kiszűrjék a kisföldalatti keltette rezgéseket, a legfelső szintjére pedig egy uszodát helyeztek. A luxusszállóban szállt meg II. Erzsébet angol királynő és George W. Bush amerikai elnök is.

Otthonos luxus 

A Ritz-Carlton tavaly ősszel vette át a házat. Novemberben bezárták és egészen mostanáig folytak benne a munkák.

Sőt a hivatalos átadó ellenére még most is folynak.

Az elnöki lakosztály és az emeleti club lounge még nincs kész, azokat egyelőre nem is láthattuk, az üvegkupola feletti térbe – az egykori gangos udvarba – még ipari alpinisták húzták fel az installációkat, és háromszor kellett kiszállnunk a liftből mert nem működött.

Ezek persze betudhatók gyermekbetegségeknek, néhány nap múlva remélhetőleg minden tökéletesen fog működni. Hogy mi változott? 

A ház korábban is ötcsillagos szálloda volt, de ha lehet erre még rátett a Ritz-Carlton. A legfontosabb átalakítás, hogy a korábbi 218 szobából csak 200 maradt, ebből 30 lakosztály. A mezei szobák is meglehetősen tágasak, a lakosztályok között pedig olyan is van, amelyik egy folyosó végén nyílik: ha kivesszük mellé a szomszéd szobát is, a folyosó végét egy vendégajtóval lezárhatjuk magunknak egy kis előszobává.

Szellemes megoldás, hogy a minibár mellett (amely szerintük nem minibár, hanem honor bar, de valójában épp olyan, mint bármelyik luxushotel piákkal megrakott hűtője), minden szobában van egy kis beépített szuvenírbolt is. Egy kis szekrény, ahol a bűvös kockától a libamájig, mindenféle ajándékok vannak, ha valakinek nincs ideje lerohanni egy boltba, innen is vehet vásárfiát az otthoniaknak. Jópofa.

Ami a berendezést illeti, talán itt történt a legnagyobb változás. Már többször leírtam, hogy nagyon nem szeretem azt a szürreálisan barokkos burjánzást, ami néhány éve nagy divat volt, s több magyar szállodánál még ma is dívik. Szerencsére ennek a háznak Le Méridien korában sem volt ilyen a berendezése, de azért hivalkodóbb volt, mint a mostani.

Igaz, csak képekről ismertem, de ha ezt a korábbi habos-babos, grand hoteles, kastélyos szobabelsőt összehasonlítjuk a Ritz-Carlton mai berendezésével, akkor mindenképp az utóbbi kerül ki győztesen. Épp olyan elegáns a mostani is, csak sokkal kevésbé merev, ugyanakkor otthonosabb és korszerűbb.

Szóval belülről egyértelműen a javára változott az épület.

Érdekelnek Budapest legszebb házai? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!