Van annál jobb, mint amikor minden reggel friss rétes szagára ébred az ember? És milyen új tudásra tehet szert, ha egy ismert modellügynökség a szomszédja? És ha hetente háromszor karatéznak, illetve ha nyilak suhognak pár méterrel a talpa alatt? Az alábbiakból kiderül, milyen az, amikor biznisz, vagy más néven városi szolgáltatás fölött lakik az ember. 

Egy kyokushin karate dojo felett

Áron – újságíró

„Csak az első időkben volt furcsa, mára teljesen megszokottá vált, hogy hetente háromszor edzés van, ami jár némi zajjal, hiszen a küzdősportok többségében üvölteni kell. Igazából ez nem üvöltés, hanem kiai, de a lakók szempontjából ez mindegy.” – magyarázza Áron. Belátja, hogy járhatott volna rosszabbul is, egy kendo edzőteremben például a bambuszkardok csattanása fokozná a hangerőt.

A karatésok voltak hamarabb a házban, már az 1980-as évek óta működik az edzőterem a pincében. Persze az ingatlanos és az eladó is mélyen hallgatott erről, mikor megmutatta Áronnak a lakást. A kezdeti idegenkedés után ma már a békés együttélésben hisz: „Nagyobb gondot nem okoz, csak az edzésnapokon kizárt a korai elalvás. Mára a zen buddhizmus jegyében megbékéltem a sorsommal, sőt, mikor be kellett cipelni az új kanapét, kapóra is jött, hogy izmos és segítőkész férfiak vannak a szomszédban.”

Egy modellügynökség felett

Edit – befektetési tanácsadó

„Mivel egy belvárosi ház belső udvarára néznek az ablakaink, főleg nyári időszakban akaratlanul is intim viszonyba kerülnek az itt élők.” – vázolja fel életterét Edit. „Az adottságok miatt gyakorlatilag mindent hall az ember, ami a szomszédságban történik. Az érzés a szórakoztató és a bosszantó közti skálán mozog. A fenti okok miatt, ha a modellügynökségben épp összejövetelt tartanak, az mindenképpen hatással van az ember életére. Nem kell hallgatózni hozzá, hogy úgy érezd, minden, ami náluk történik, olyan, mintha a te lakásodban történne. A legbosszantóbb kétségkívül az, amikor hajnalig buliznak, akkor nincs mese, füldugózni kell keményen.”

Viszont ha épp nem találja füldugóját, akkor sok új ismeretre tehet szert: „Például akaratlanul is kiművelődtem homoszexuális együttlétekből. Az alkalmanként felbukkanó ilyen-olyan hírességek néhány pohár bor után meggondolatlan hangerővel beszélik ki a magyar celebvilág ocsmányságait, de sokat megtudtam már híres modellek viselt dolgairól is. Ha valamiben igazán kiművelődtem, az talán a profi modellvilág keménysége és az, hogy valóban ridegen mérik és szemlélik a női testeket. Sokan biztos örülnének annak is, hogy a wannabe fiatal modellcsajszik fehérneműben fotózkodnak olykor, de ezt nem szoktam bámulni.”

Egy hagyományőrző bolt és íjászlőtér felett 

Zsolt - építész

„A bolt és a lőtér kialakítása során odafigyeltek a hangszigetelésre, bár nem hiszem, hogy a nyílvesszők surrogása különösebben hangos lenne. Bármilyen változtatásról (pl. cégér felszerelése) kikérik a lakóközösség hozzájárulását. Semmi bosszantóról nem tudok beszámolni” – olvasható Zsolt jellemzése a békés szimbiózisról. Akkor költözött az íjászok fölé, amikor ők már javában lődözgettek a lakása alatt pár méterre található lőtéren.

„A beköltözésem után nem sokkal lementem körülnézni, mert elég furcsának találtam az egészet. Készségesen elmondtak mindent, kiderült, hogy elég komolyan veszik az íjászkodást, nem lehet csak úgy brahiból lemenni lődözni egy kicsit. Nem hiszem, hogy valaha lemezes tarsolyt szeretnék hordani, de abból is elég komoly választékuk van.” – osztotta meg megfigyeléseit. Amúgy szerinte kizárólag pozitív hozadéka van a bolt létének, hiszen az íjászok a bérleti díjjal hozzájárulnak a ház fenntartásához. Sőt!

„Bár sokan kötik a hagyományőrző tevékenységet a szélsőjobboldali gondolkodású emberekhez, semmiféle negatívumot nem tapasztaltam az elmúlt évek során. Be kell vallanom, nagyon kellemesen csalódtam.” – összegez Zsolt.

Egy melegbár felett

Tímea – pr-menedzser

Tímea és mások mellett a nagymamája is már ott lakott, amikor az egyik lakógyűlésen kiderült, hogy a ház alatti alagsorban szórakozóhelyet akar nyitni valaki, amihez szükség van a lakók engedélyére. Aztán pár hét múlva minden lakásba becsengetett egy kb. 30 körül jóvágású fickó, bemutatkozott, hogy ő az egyik tulajdonos, és hogy olyan helyben gondolkodnak, ami felkapott lesz, de semmiképp nem zavarja a lakókat. Félév múlva megnyílt a szórakoztató transzvesztita show-val és jó zenével működő hely, ahol gyakran bukkannak fel ismert emberek is.

„Nagyi eleinte mondogatta, hogy éjszaka a dob meg tuctuc hallható, ha fekszik az ágyban, de nem vészes. Aztán egyre süketebb lett, így már ez se zavarja. Viszont néhány lakó állította, hogy a zene és az utcáról a vendégek zaja nagyon felhallatszik a lakásába. Per is lett belőle. Úgy tudom, a pert a bár nyerte.”

A jelenleg 99 éves nagyi látóköre pedig sokat bővült a szomszédoknak köszönhetően: „A nagyi alapból tartott a homoszexuálisoktól. Azután, amikor bemutatkozott a szimpatikus tulajsrác, és kedves volt, és amikor később többször is összefutottak a házban és a férfi nagyon udvarias volt vele, Nagyi elkezdett érdeklődni a meleg lét iránt. Beszélgettünk arról, hogy mitől lesz homoszexuális valaki, hogy reagál erre a társadalom, milyen pszichés hatása lehet annak, ha valaki rájön a normától eltérő nemi identitására stb. És sokkal elfogadóbb lett. Onnan indultunk, hogy szerinte ez betegség, amit titkolni kellene, és most ott tartunk, hogy nagyi szerint joguk van ahhoz, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének, azzal, akivel akarnak. Csak a Pride-dal nem ért egyet.”

Egy rétesbolt fölött

Eszter – kommunikációs munkatárs

„Az elején sokszor szaladtam le majdnem pizsamában reggeli rétesért, vagy ha nem volt időm bevásárolni, délután a munkából hazaesve is praktikus volt. Eleinte finom süteményillatnak érzékeltem a lenti üzlethelyiségből felszivárgó szagokat, pár hét elteltével már inkább csak szagoknak. Már reggel hattól érezni lehetett szakaszosan, ahogy sülnek a rétesek. Tök fura, mert nem mindig, de ha igen, akkor nagyon erőteljesen. Emiatt az első pár hét után már nem kedveltem annyira a rétest, és nem is vettem többet aztán.”

A legnagyobb kellemetlenséget az okozta Eszternek, hogy szellőztetni csak rövid ideig, a napnak csak bizonyos szakaszaiban lehetett . Olyankor, amikor épp nem sültek a rétesek. Eszter ebben az időszakban írta a szakdolgozatát, ezért aztán sok időt töltött rétesszag-tengerben. Ez kicsit kellemetlen volt.

Nem csoda, hogy mindezek után ő nem, édesapja viszont törzsvásárló lett.

Egy zsinagóga fölött

Csaba - szociális munkás, interkulturális szakember

„A zsinagóga pár hónappal azután költözött alám, hogy én beköltöztem. A haverjaim azt mondták: »ugyan csak tiszteletbeli zsidó vagy a vallásosok szerint, de mégis akkora zsidó vagy, hogy házhoz jött a zsini.« Szerettem, mert kedvesek és okosak voltak, és néha lementem istentiszteletre, de a legjobb az volt, hogy együtt tudtunk csinálni egy városismereti programot az első Budapest 100 alkalmával. Száz éves volt a házunk, az udvarban játszottunk, zenéltünk sok tucat vendéggel.”

Itt a hangos éneklés volt az egyetlen járulékos jelenség, de Csabát ez nem zavarta – éppen ellenkezőleg. „A zsiniben sokat tanultam a reform zsidóságról és jópofa új ismerősökre tettem szert.”

Egy kocsma fölött

Judit – ékszerkészítő

Már tíz éve élnek együtt, a kocsma volt ott előbb. Judit nyárestéit beárnyékolja a teraszról felszálló cigarettafüst, de vannak előnyei is a szomszédságnak: ”Legutóbb akkor volt áldás, hogy fölötte lakom, amikor sörtésztába bugyolált cukkinivirágot akartam sütni egy szombat este, és csak le kellett ugranom a kocsmába egy deci sörért.”

De volt ennél jobb is: „Pár éve nyáron egy szombat este elmaradt az a program, amire készültem, és épp a balkonomon merengtem, hogy akkor milyen más programban vegyek részt. Egyszer csak felcsendült egy akusztikus gitár és egy daloló pasi hangja a kocsma teraszáról, és annyira jók voltak ők így ketten együtt, hogy először a balkonról hallgattam, majd lementem a kocsmába, beültem a daloló társasághoz és úgy hallgattam. Szuper este kerekedett az egészből, és végre megismertem pár embert a környék egyik legrégebbi kocsma-törzsközönségéből.”

Különös, de van, amiben neki kellett alkalmazkodnia: sokkal óvatosabban kell locsolnia a balkonnövényeit nyáron, mert a kocsma teraszán ücsörgők már attól idegesek még a legnagyobb kánikulában is, ha két csepp víz a nyakukba csöppen.

Az ötletet New Yorkból csórtuk.  Te ennél is furcsább hely felett laksz? Írd meg nekünk kommentben vagy e-mailben ide.  (Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Még több budapesti érdekességért kövessétek azUrbanistát a Facebookon!