Megérte felszámolni a közösségi kertet, kipaterolni a Csodák Palotáját, megfojtani minden kulturális programot, viszont idetelepíteni a város legnagyobb játszóházát! Hiszen ezekkel a lépésekkel pár év alatt eredményesen sikerült teljesen lerohasztania a Millenárist a fenntartó Millenáris Nonprofit Kft.-nek. Innen is erősen gratulálunk hozzá!

A könyvfesztiválon jártam a Millenárison a múlt héten, és a szavam is elakadt attól a pusztulattól, amit láttam. Fű már csak mutatóban van, száll a szemét a szélben, a deszkák és padok rohadnak, a halak meg fuldokolnak a koszos vízben. A szőlőtőkék helyett már csak szétrohadt karók meredeznek a földből, egy koszos, mocskos sártenger az egész. A tóban néha van víz, néha nincs, az óriási halak meg alig férnek el – nem tudom, enni adnak-e nekik, de nehezen hiszem.

A padokra gyakorlatilag nem lehet leülni, annyira szétrohadtak, a legundorítóbb dologra azonban egy olvasónk hívta fel a figyelmet. A madarak ugyanis már úgy teleszarták a fedett színpad ülőhelyeit – takarítani meg ugye ki akar –, hogy egy nagy dróthálót feszítettek ki az ülőtér fölé. Ebbe azonban sokszor beleakadnak a galambok,

Bevallom, ez annyira abszurdnak tűnt, hogy tegnap visszamentem a helyszínre, hogy megnézzem, de nem tudom megcáfolni a fotót: valóban ott lebegnek a halott madarak a viharos májusi szélben.

Nemcsak a veteményezők, de sok szülő is nagyon szerette itt a közösségi kertet, mert jól lehetett mutogatni a gyerekeknek városi környezetben is, hogyan fejlődnek a zöldségek. A Lecsós kert – ami Budapest első közösségi kertje volt – annyira népszerű volt, hogy mindig túljelentkezés volt a parcellákra. Most viszont meg lehet mutatni a gyereknek, milyen a sár, meg hogy mit történik a szőlővel, ha nem gondozzák. Elvileg két éve azért paterolták ki innen a közösségi kertet is,  mert „a park ezen része olyannyira amortizálódott az elmúlt években, hogy elengedhetetlen annak felújítása, megújítása" – mondta akkor Benyák Zoltán, az állami tulajdonban lévő Millenáris Nonprofit Kft. stratégiai vezetője az Indexnek. Ehhez képest a park azóta folyamatosan rohad. 

Egy nagy fejőstehén lett a Millenáris, amit már az idetelepített Millipop játszóház is jelzett – bár tudom, hogy a játszóház legalább népszerű, én nem szeretem, szerencsére a gyerekeim sem. A Millenáris már régen elvesztette közpark jellegét, és csak arra jó, hogy jó sok pénzt le lehessen nyúlni a véreshurka- meg vattacukor-fesztiválokra. De szerencsére ritkán fenyeget az a veszély, hogy rendeltetésszerűen, parkként lehetne használni,

A gyerekes családokat sikerült kiutálni, de mivel nem nagyon akartak elkotródni, ezért a nyilvános vécét, ahol pelenkázni is lehetett, bezárták, még a kilincset is leszerelték, a Fogadó mögötti játszótér pedig gyakorlatilag életveszélyessé vált.

A Millenáris hasznosítására persze vannak tervek, például egy olyan nagyszabású is, hogy majd a lebontott minisztériumi épülettel összekötve egy hatalmas park lesz a helyén. De az még évek, addig is tényleg  hagyják teljesen lerohadni? Persze lehet, hogy tudatos az egész: még egy-két év, és minden zöldfelület eltűnik, akkor aztán rá lehet menni az egészre térkövekkel!

Érdekel a budapesti parkok sorsa? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!