Az art deco olyan mint Pom Pom: hol ilyen, hol olyan, bámulatosan tudja változtatni az alakját. Van, amikor szögletes kubista, van, hogy lekerekített modern, esetleg cifrán neobarokkos. Mintha nem is egy stílus lett volna.

Mondjuk nem is egy stílus volt.

Inkább egy divathullám, főleg a két világháború közt, aminek az elemei épp úgy nem kapcsolódnak egymáshoz, mint a vastag aranylánc és a kapucnis pulcsi egy hiphop előadó nyakában, vagy mint a trapézgatya a tarisznyához egy hippin, de mégis egy-egy divatirányzatot alkotnak együtt.

Annak idején nem is volt neve (azt csak utólag biggyesztették rá), eredetileg magyarul is hol modern díszítménynek, hol cikkcakkos stílusnak nevezték, volt irányzata, amire pedig áramvonalasként hivatkoztak.

Az art deco építészet, lakberendezés és iparművészet egy nagyon furcsa, tünékeny valami. A modern stílus megosztó – rajongói és gyűlölői vannak –, a szecessziót mindenki szereti, a neoreneszánszról pedig a legtöbben azt sem tudják mi az, de ha régi pesti házra gondolnak, ez jut az eszükbe.

Az art decónak viszont nagyon kevés igazi szerelmese, ismerője van. Ezen kevesek egyike Bolla Zoltán, aki évek óta gyűjti a magyarországi építészeti emlékeit, akár épületként, akár csak fotón maradtak fenn.  Merthogy ennek a stílusnak, mely részben Kelet-Közép-Európából származik, nemzetközileg Franciaországban mutatkozott be, hogy aztán az USA­-ban virágozzék ki, itt a végeken is voltak a követői. A leggyakrabban úgy hivatkoztam rá itt az Urbanistán, hogy Batman-stílus, hiszen Gotham City a megtestesült art deco. Na de vissza Magyarországra és Bolla Zoltánhoz!

A lelkes fotós és építészettörténet-kutató roppant munkájáról már évekkel ezelőtt beszámoltunk, amikor még csak egy hatalmas netes képadatbázisról volt szó, mostanra azonban egy gyönyörű albummá érett a gyűjtemény.

Letisztult, szép és áttekinthető lett a végeredmény, a gazdag fotóanyag mellett pedig néhány eredeti festmény is szerepel a könyvben. Mondanám, hogy jó kézbe venni, de sajnos az anyagi lehetőségek miatt nyomtatásban nem jelent meg az idén kiadott A magyar art deco építészet című monumentális album, viszont elektronikus formában megvásárolható.

Persze hiányzik a nagy alakú könyv, meg a fényes papír illata, de szomorkodás helyett nézzük a jó oldalát: egy ctr+F-fel bármire rákereshetünk a közel 500 oldalas kiadványban.

A kötet magját az a 85 fontos magyar építész jelenti, akiket név szerint vesz sorra a szerző. Talán elsőre nem üt mellbe a szám, de gyorsan gondoljuk csak végig úgy saccperkábé hány híres magyar építészt tudunk felsorolni akármilyen stílusban és században – és ennek hány százaléka szerepel most itt.

A szerző szerencsére nem vész el a részletekben, hanem csak arra fókuszál, hogy art deco stílusban mit is alkottak az egyes művészek. Egyáltalán nem volt könnyű dolga.

Az art deco rejtőzködésének egyik oka, hogy nem voltak emblematikus építészei idehaza. Abban korban szinte minden újra nyitott építőművészt elkapott a szele, tervezett egy-két ilyen stílusú házat, vagy csak bizonyos elemeket alkotott ilyenre, de nálunk nincsenek art deco életművek. Az avantgárd művésznek tartott Rimanóczy Gyula, a legkonzervatívabb neobarokk épületeket tervező Wälder Gyula, a legszebb szecessziós házakat jegyző Vidor Emil épp úgy szerepel a könyvben, mint a számos stílusban nagyot alkotó Lajta Béla vagy Kozma Lajos.

A nevesebb alkotókhoz köthető munkák után tematikus bontásban következik a „maradék”, mely az építész ismertségétől függetlenül legalább olyan izgalmas téma. Sőt. Nagyon jó összehasonlítani a templomokat, az ipari létesítményeket, a közintézményeket, temetői sírokat, vagy épp az akkoriban virágzásnak induló, s épp ezért gyakran a legkorszerűbb megjelenést kereső mozikat.

Elképesztő, hogy mennyire gazdag az art deco építészeti réteg egész Magyarországon. A könyvnek talán a legnagyobb érdeme a földrajzilag is széles merítés, hogy Salgótarjántól Pécsig, Hódmezővásárhelytől Szombathelyig mutatja be a szebbnél szebb példákat. A legkülönösebb, hogy olyan apró tárgyakon is felfedezi és elénk tárja a stílusjegyeket, ahol talán észre sem vennénk: utcai lámpákon, kapurácsokon, vagy épp falra szerelt zászlótartókon. A stílus egyik legfontosabb névjegye a tipográfia, mely szerencsére önálló fejezetet is kapott.

Külön érdeme, hogy számos példával illusztrálja, miként szivárgott át a falusi építészetbe az art deco, hogyan jelent meg azoknak a nyeregtetős, földszintes lakóházaknak a falán, amelyekről talán eszünkbe se jutna, hogy ugyanazt a stílust követik, mint a New York-i felhőkarcolók.

Az e-könyv negyede ingyenesen megtekinthető itt  (a használatáról itt olvashattok részletesebben).  Akinek megtetszett, az itt veheti meg, az ára 6000 Ft.

Érdekelnek a régi épületek? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!