Alig pár nap telt el azután, hogy az új tulajdonos, a HB Reavis bejelentette az épület felvásárlását, elkezdték bontani a Bem téren álló, egykor Radetzky-laktanyaként ismert épület tetőszerkezetét. A 2011-ben műemlékké nyilvánított épület bontása többeknél kiverte a biztosítékot, a Magyar Patrióták Szövetsége nevű szervezet már aláírásgyűjtést is indított az épület megmentéséért (ezt a cikk írásakor 462-en írták alá).

A tulajdonost is megkerestük azzal kapcsolatban, hogy hogyan kaptak építési engedélyt a műemléki védettség ellenére. Ahogy a HB Reavistől megtudtuk, az építési engedély már a végleges műemlékké nyilvánítás előtt megszületett, érvényességét pedig 2011 után sem vesztette el. A cég válaszai szerint az épület

„már 2006 óta ideiglenes műemléki védettség alatt állt, 2010-ben kapott építési engedélyt. Az ideiglenes műemléki védettség státusz miatt az ügyben eljáró építésügyi hatóság a kitűnő szakemberekkel dolgozó Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal volt, mely szervezet kiemelt feladata volt a műemléki szempontok figyelembe vétele az eljárás során. A végleges műemlékké nyilvánítás 2011-ben történt meg, amely nem érintette a 2010-ben kiadott, építési engedélybe foglalt műemlékre vonatkozó átépítési jogosultságokat. Ennek megfelelően az építési engedélyt a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal a végleges műemlékké nyilvánítás hatására nem módosította. Az épület megvásárlása előtt az eladótól megkaptuk a hivatal 2016-ban írt levelét, amiben megerősítette az építési engedély hatályosságát.”

A tervek szerint az 1897-ben átadott, ma nem túl fényes állapotban lévő eklektikus stílusú épületnek csak egyes homlokzatrészei maradnának meg, amelyekre egy hullámzó fém-üveg szerkezetű irodaházat húznának rá, „a műemléki és a modern építészeti világ ötvözeteként” – áll a cég közleményében. „A műemlékké nyilvánított elemek megmaradnak, melynek értelmében – többek között – a Bem tér felőli teljes homlokzat és szerkezeti traktus, továbbá 2-2 homlokzati szakasz megmarad a Fekete Sas, illetve a Bem József utcai szárnyon is” – közölte a cég az Urbanistával, hangsúlyozva, hogy a munkálatok során teljes mértékben a jogszabályoknak és az érvényes engedélyeknek megfelelően járnak el.

Az új épület tervei eredetileg egy 2007-2008-as tervpályázatra készültek, az előző tulajdonos pedig 2011-2012-re már az átadást tervezte. Az új beruházó a tervekkel együtt a nevet is megtartotta, az irodaházat Bem Palace-nak fogják hívni, és elvileg 2019 első felére lesz kész. Az új tulajdonos elmondása alapján a belső bontások egyébként már évek óta elkezdődtek, ők a kivitelezési szakaszban vették át a projektet.

Turányi Gábor és Turányi Bence tervei éjszakai megvilágításban, a Duna-parti homlokzat felől egészen légiesnek tűnnek, a tervezett épület brutális tömege leginkább felülnézetből érvényesül:

Az ingatlanfejlesztő közleménye szerint 32 ezer négyzetméternyi bérbeadható terület jön létre, így az épület mellett kellemesen sétálgatósnak szánt képek is inkább nyomasztónak hatnak.

A fejlesztés ellenzői a fém-üvegtől való idegenkedés és a műemlékvédelmi szempontok mellett azt is az új épület számlájára írják, hogy az nem nyitja ki a korábban zárt belső kertet – habár ez egyáltalán nem biztos, hiszen a tulajdonos közleménye az épület köré olyan „új közösségi teret” ígér, amit a helyi lakosok is használhatnak majd, bent pedig kávézók, éttermek és boltok is lesznek majd.

Az eredeti épület nagyjából mindent végigélt, amit a XX. században lehetett, de a története még régebbre nyúlik vissza. 1840-ben egy klasszicista stílusú gabonatároló raktárat (magtárat) húztak itt fel, amit aztán 1897-ben Benedicty József tervei alapján kaszárnyává építettek át, ekkor kapta a Radetzky-laktanya nevet.

Erdős Zoltán, urbanista, a Városi metamorfozisok bloggere arra hívta fel a figyelmünket, hogy bontást épp a legrégebbi épületrésszel (az egykori élelemraktárral) kezdték el. A bal oldalon látható alacsonyabb, kétemeletes részt már le is rombolták, mint az fényképén látszik:
 

Az első világháború alatt hadikórházként működött, a Tanácsköztársaság alatt rövid időre átnevezték Petőfi Sándorra, de 1920-ban vissza is kapta eredeti nevét. Az 1944-es német megszálláskor a Gestapo sajátította ki az épületet, majd ugyanezen ősszel a nyilaskeresztes párt Halálfejes Légió nevű alakulatának bázisa lett, akik az Urbface várostörténeti oldal szerint 60 foglyot (köztük zsidókat, kommunistákat és hadifoglyokat) a laktanya udvarán végeztek ki. A pártállami rendszerben egy darabig az ÁVH, majd a Munkásőrség használta az épületet, majd 1956-ban ez lett a forradalom egyik kiindulópontja. A rendszerváltás után az MDF székházaként működött.

Az új épület már most megosztónak tűnik, ezért ítélkezés helyett inkább az olvasókra bízzuk a döntést.

 Érdekel a régi budapesti épületek sorsa? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!