Ferencvárosi rehabilitáció

1990-2010 között voltam Ferencváros polgármestere. Ezen időszak alatt indult újra Ferencvárosban a rehabilitáció, az eredmények láttán már 1998-ben átvehettük a FIABCI díjat.

Néhány hete felhívott Bácskai János, és arról számolt be, hogy Ferencváros ismét megkapta a FIABCI díjat az elmúlt 30 évben folytatott rehabilitációért, és felkért arra, hogy utazzak el én is a ferencvárosi küldöttség tagjaként a díjátadó ünnepségre. A meghívásnak örültem és megköszöntem, a rendezvényre elmentem, és természetesen vigyáztam arra, hogy semmi olyat ne nyilatkozzak, ami az ünneplés hangulatát rontaná. Pedig a sikerben való mindössze 10%-nyi részesedés (ennyi volt a 2010 utáni ráfordítás aránya az összesből), vagy az ünnepléskor osztogatott kiadványban könnyedén kimutatható 10 számszaki hiba az interjúban megjelentekkel szemben tény.

30 éve tart a ferencvárosi rehabilitáció, ez rendszereken átívelő prioritást jelentett, aminek eredményeként már a második FIABCI díjat vehetjük át – ezt én nyilatkoztam a ferencvárosi tévének a díjátadás után. Hozzátettem még, hogy feltehetően a világon nincs még egy olyan szereplő, akinek a versengés 25 éve alatt ez sikerült volna, de olyan biztosan nincs, hogy egy önkormányzat területén eddig 4 díjazott építkezés valósult volna meg. 

„Semmiképpen nem szeretnénk besározni a ferencvárosi városrehabilitációt, … de 2000-ig gyakorlatilag haveroknak adták el az önkormányzati ingatlanokat. Amikor kiderült, hogy…. egy épület 6,5 millió forintért, vagyis egy akkori lakás áráért ment el, akkor tettünk feljelentést az ügyben.” – nyilatkozta Bácskai János az Indexnek.

A telekeladást bonyolító SEM IX felügyelőbizottsági elnöke mindvégig ellenzéki képviselő volt, és én nem tudnám elképzelni, hogy például 1998 után Varga József FIDESZ-es képviselő saját haverjait juttatta volna előnyhöz.

Ha született mégis feljelentés, mennyire volt az megalapozott, lett annak valami az eredménye? Én több próbálkozásról tudok, de arról is, hogy az elutasító határozat elleni fellebbezést Polt Péter is elutasította. 

Az interjúban a továbbiakban megjelentek már nem ilyen sértőek, csak sajnálatosak, mert alapvető szemléleti hibát tükröznek. 2010-ig ugyanis az önkormányzat minden megmenthető értéket a felújítandó épületek listájára tett, mert ugyan tisztában volt vele, hogy ez a drágább megoldás, akár a bontáshoz, akár a homlokzat felújítási kötelezettség melletti értékesítéshez képest, de úgy gondolta, hogy számára tényleg fontos a múlt értékeinek megőrzése.

Az említett 2 homlokzatfelújítási kötelezettséggel történő eladás is úgy történt, hogy magánberuházók jelentkeztek azért, hogy nagyon szeretnék az épületet megvenni, még úgy is, ha a homlokzatot vissza kell építeniük. Fontos hangsúlyozni, az erről szóló elvi döntés 1992-ben született meg, amikor az önkormányzat még nem tudta nagy ütemben folytatni a rehabilitációt, amikor még azt sem tudta, hogy 50 vagy 100 év alatt tud a végére jutni. 

Korábban szó sem volt ingatlanpiaci szempontokról, az önkormányzat minden kijelölt épület felújítását szerette volna elérni, amit 2010-ben nagyjából 2022-2025-re lehetett jósolni. 

A hozzáállás változásának jeleként, 2012-ben 17 addig felújítandónak minősített épületet tettek bonthatóvá, különösebb indoklás nélkül, pedig aligha hihető, hogy ilyen sok épület vált volna menthetetlenné az addig eltelt időben (és ha így lett volna, miért nem történt meg azóta az elbontásuk?).

Ugyancsak a rehabilitáció prioritásának a csökkenését mutatta, hogy míg 2007 és 2010 között, fővárosi támogatással 17 épület felújítása történt meg, 2011 és 2015 között, fővárosi és uniós támogatással csak 9. Azaz ebben az időszakban csak évi 2 felújítás valósult meg, szemben az én polgármesterségem alatti  évi 4-gyel. A magánberuházók érdeklődésének a gazdasági világválság miatti csökkenésétől teljesen függetlenül, a nettó, uniós és fővárosi támogatások nélküli önkormányzati ráfordítások a felénél is kevesebbre csökkentek.   

A helyzetet magam szempontjából kifejezetten méltatlannak érzem. A megjelent nyilatkozatot felháborítónak tartom, ezért a hétfői sajtótájékoztatóra, az általa több alkalommal tett meghívás ellenére, eredeti szándékomat megváltoztatva, nem kívánok elmenni. 

Mi lenne, ha még rosszindulatú is lenne Bácskai János?