Pár napja dobtam egy posztot egy eladó szolnoki házról, amely több szempontból is érdekes volt. Egy különleges épülethez tapasztottak az idők során még különlegesebb kiegészítőket, furcsa kirakatablakokat, meg egy kiskocsmát, aztán az egész valahogy ottfelejtődött három út közében. Ami nekem is feltűnt egyből, azok a különös kapufélfák, amelyek magukban meredeznek kapu és kerítés nélkül, mint valami emlékoszlopok.

Szerencsére szolnoki olvasóink, Norbert és Zoltán küldtek háttéranyagot a házról, így kiderült, hogy nem csak egy izgalmas épületről, hanem egy különös helyi jelenségről van szó.

A szolnoki Mártírok útján álló ház egykor így nézett ki, mint az a Szolnok a múltban Facebook-csoportban megosztott egyik képen látszik:

Stílusa alapján lehetne valami villa is, de nem az volt, hanem Bakai Gyula fatelepének épülete. Lehet, hogy maga tulajdonos lakott benne. A két megmaradt oszlop ennek a telepnek a kerítéséhez tartozott. Ha az ember ma átmegy az oszlopok között, néhány lépés után egy kétszer két sávos úton találja magát. A háború előtt azonban a kereskedés udvarára jutott:

Csúnyán elbánt az idő a házzal, nem csak a nekicsapott mai kocsma (egykori pénztárépület) miatt, mint inkább az eredeti ablakbeosztás elvesztésével. Hogy milyen szolgáltatásra lehet szükség a környékén, azt nem tudom, de jó lenne, ha újjáéledne valamilyen formában. Remélem találnak gazdát és funkciót neki. Most 27 millióért árulják, akit érdekel itt talál még képeket róla.

Viszont, mint arról egy remek helytörténeti blog, a Blogszolnok két posztban is ír, nem csak itt állnak olyan kapufélfák a városban, amelyek túlélték a kaput, a kerítést, sőt akár a mögöttük álló épületet is. Ilyenek például a Szív utcai oszlopok.

Ám ami náluk is érdekesebbek, azok az egykori szolnoki sörgyár kapujának maradványai:

Felirata szerint (KSM) az egykori üzem a Kőbányai Sör- és Malátagyárhoz tartozott egy időben, mely az államosítás előtt még független kőbányai sörgyárakat egyesítette a háború után.

Mára csak az e két oszlop maradt meg az egész gyárból. Viszont olyan szépen helyre vannak állítva zászlótartóstul, hordóstul, mintha csak műemlékek vagy emlékművek lennének. Pedig nem azok.

Annyira nem, hogy egy 1984-ben megjelent képeskönyv a Magyar utcában kialakult terecskéért lelkendezve megjegyzi:

Ha a két épület közötti otromba kapuoszlopok eltűnnek, hangulatosabbá válik az Árkád presszó előterében kialakított terasz is színes napernyőivel

Én azért örülök, hogy nem tűntek el az "otromba oszlopok" három évtizeddel később sem, és gondolom a szolnokiak is így vannak ezzel.

Érdekelnek a magyar városok titkai? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!