Biztos más is van vele úgy, hogy ebben a szekrényben már nem rakok rendet, mert amúgy is lejár az egyik ajtaja, meg a gyerekek matricáit is le kellene vakarni róla – sőt, lehet, hogy újat kéne venni, de egy kicsit várjunk még vele, amíg ki nem festetjük a lakást, már ha egyáltalán kifestetjük, mert egyébként is el kellene már költözni egy nagyobba, csak nincs rá pénz. Szóval a szekrényben marad a rendetlenség. Ideiglenesen, egy darabig, mondjuk néhány évig.

Hát, szegény Örs vezér tere is valami ilyesmi miatt van rémes állapotban már évtizedek óta.

Sőt, valójában soha nem is volt rendben. Tervek persze azért voltak mindig a megszépítésére. Úgyhogy most bemutatjuk őket, csak előtte kicsit végigszaladunk a tér történetén, és végigvesszük siralmas jelenét is.

Az óriástér születése

Az Örs valójában soha nem volt igazi városi tér, pedig ideje lett volna rá, hogy azzá váljon: hivatalosan több mint 80 éves. 

A nevét 1932-ben kapta meg (illetve egy nagyon hasonlót a maihoz – lásd keretest), de térről tulajdonképpen akkor még szó sem volt. Gyakorlatilag egy városon kívüli kereszteződést neveztek el, a négy sarokrész egyikén sem álltak még házak. Metró ugye nem volt – az a terület a lóversenypályához tartozott –, a HÉV pedig nem idáig, hanem a Keleti pályaudvarig járt be. Az a kőbányai negyed, ahol ma az Árkád áll, lovassági gyakorlótér volt, bár a felparcellázására és az úthálózat kiépítésére kósza tervek már akkor is voltak. (Ezekből a Gyakorló utcát leszámítva nem sok lett.)

A zuglói oldalon akkoriban még kertek és mezőgazdasági területek voltak. A korabeli elképzelések közül a legérdekesebb mai szemmel az, hogy észak felé nem a Nagy Lajos király útja vezetett volna főútvonalként a Fehér út zuglói folytatásaként, hanem az Örs vezér útja. Tervezett kiemelt szerepére nem csak a neve emlékeztet: ma is látható az autópálya-kinézetű, széles középső zöld sávval elválasztott, kétszer egysávos út, ami kertvárosi házak között vezet, sehonnan sehova.

A háború aztán megakasztotta a nagyívű elképzeléseket, és az ötvenes évek közepéig nem is történt erre semmi. Akkor viszont épülni kezdett a Kerepesi úti lakótelep (a zuglói oldalon, szemben a későbbi metróvégállomással).

Mai szemmel nézve egy élhető, emberléptékű, sok zöldterülettel tarkított lakónegyed ez, a nem túl sok szerethető budapesti szocreál építészeti emlék egyike. Akkoriban viszont monumentálisnak számítottak a semmi közepén kiemelkedő többemeletes házak, ez volt korának legnagyobb lakótelepítése Magyarországon! Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen a korosztályomból, akinek leginkább a hatalmas TOTÓ-LOTTÓ neonfelirat marad meg róla az emlékeiben.

Ezután egy évtizeden át nem történt semmi látszólag, de valójában lázas munka folyt egy újabb hatalmas lakótelep kialakítására, amihez 1970-ben történt meg a legfontosabb lépés: megépült a metró. Jellemző az Örs vezér terének akkori jelentéktelenségére, hogy nem róla nevezték el a végállomást, azt egyszerűen Fehér útnak hívták.

Pedig akkor már valódi közlekedési csomóponttá vált. Kiszélesítették a Kerepesi utat (ekkor szűnt meg a hatvanas években még Budapest határától a Keletiig érő bringaút), és a HÉV végállomása is ide került a Keleti pályaudvarról. Volt két villamos-végállomás itt, meg két buszvégállomás, ahonnan trolik is indultak.

Az egész közepén a Gomba trónolt, amely egyszerre volt jegypénztár és iroda. Szerény párja a Móriczon álló névrokonának, viszont annál jóval inkább gomba alakú. Lazán ugyan, de beillene a balatoni ufóépítészet remekei közé.

A közlekedési kapcsolatokkal rohamléptekben megépült a zuglói oldalon a hatalmas Füredi úti panellakótelep, illetve a kőbányain a kisebb Gyakorló úti. Itt szerencsére sikerült megtartani a sorrendet: Káposztásmegyeren és Újpalotán úgy gondolták, előbb felépítik a házakat és később kihozzák a metrót, aztán az utóbbi nem igazán jött össze.

A lakótelepek után elkezdtek különböző épületek megjelenni a téren – persze nem kapkodva, csak a fentiekben megszokott tempóban. Az első fecske a Sugár volt 1980-ban, aztán szépen benépesült a tér: jött a BKV-székház a metró mellé, az IKEA, az új egészségügyi központ, az Árkád, aztán bővült az IKEA, a Sugár és az Árkád is. Közben új épületet kapott a metróvégállomás és megépült a Cédrus piac.

Ami közös a tarkabarka kavalkádban, az az, hogy látszólag teljesen átgondolatlanul csak úgy összevissza potyogtatták le az épületeket, anélkül hogy végiggondolták volna, mi közük lesz egymáshoz és a térhez. Na de lássuk a jelenlegi helyzetet:

Miért is olyan béna az Örs vezér tere?

1. Túl nagy

Iszonyú nagy. Talán bele se gondolunk, de nagyobb, mint a Hősök tere vagy a Kossuth tér. Sőt, nagyobb, mint a kettő együtt! Nem lennék meglepve, ha kiderülne, ez Budapest vagy az ország legnagyobb tere.

Egy Hősök tere vagy Kossuth tér méretű űrrel is nehezen kezd valamit az ember, de azoknál szerepe van a méretnek, a hatalmasságnak ott funkciója van. Ráadásul azok vezetnek valahonnan valahova, szervezve vannak egy vagy több épületre, irányra.

Az Örs vezér terénél semmi sem indokolja ezt az óriási méretet. A tér csak ott tud élni, ahol befogadható, felfogható méretű. Leginkább még az IKEA – orvosi rendelő – Sugár által határolt térrész él, mely méretében és felépítésében is olyan, mint egy valódi tér.

Ha megint névadási rohama támad az önkormányzatoknak, ezt például elnevezhetnék valaminek, de az Örsből amúgy is simán kihasíthatnának pár kisebb közterületet. Persze a névadás az égvilágon semmit nem oldana meg.

2. Nincsenek térfalak

Tudjátok, meddig tart az Örs mondjuk Kőbánya felé? Vagy Gödöllő irányába? Esetleg északra Zugló felé? Szinte csak tippelgetni tudjuk. Egy teljesen szétfolyó, bizonytalan izé az egész.

A városi tér olyan, mint egy lyuk a zoknin vagy odú a fában, ott kezdődik, ahol az őt körülvevő anyag véget ér. Anélkül nincs, anélkül értelmezhetetlen.

Egy klasszikus tér olyan, mint a Móricz vagy a Batthyány. Tudjuk, hol van vége. De még az olyan közlekedési csomópontból kialakult térszerűség is megfogható valamennyire, mint a Széll Kálmán. Nem véletlen, hogy a kertes házas Wekerletelep közepére egy zárt utcafrontú, emeletes házakkal határolt teret terveztek Kós Károlyék.

A Kerepesi úti lakótelep szocreál tömbjén még látszik, hogy a maga negyedét szépen lezárta. Tulajdonképpen az Árkádra is igaz ez: nem hagy elvarratlan szálakat. Kár, hogy építészetileg ennyire alacsony színvonalú az erre néző homlokzat, és hogy nagyon rámászott a térre, gyakorlatilag semmit nem hagyva belőle.

3. Igénytelenek az épületek

Valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy a teljesen sablonos, birodalmi ízlés szerint kialakított szocreál lakótömb lesz a tér legjobb épülete kívülről. A Gomba szerethető, de gyakorlatilag egy roncs (igaz, a szép, szabályos galambürülékkör már nem veszi körbe).

Az IKEA és az Árkád dobozos termék, mely a világ bármely külvárosában lepottyantható, a Cédrus piac finoman szólva a kilencvenes évek útkeresését idézi, a Sugár (amúgy teljesen észszerű) bővítései során végképp elvesztette karakterét, a BKV-ház a metró mellett pedig remek funkcionalista épület lehetne egy ipartelepen, de itt rengeteget rontott a tér képén.

Az Árkád 2-nek amúgy van egy viszonylag színvonalas homlokzata és előtere, de az furcsa módon nem néz se a térre, se a forgalmas Kerepesi útra.

Tulajdonképpen a metróvégállomás sem rossz, csak kár, hogy egyrészt lebontották miatta a régi M betű alakú épületet, másrészt – ha minden jól alakul – előbb-utóbb le kell tűnnie annak is.

4. Nem jók a zöldfelületek

A már emlegetett Sugár és IKEA közti kis tér (számos hibája ellenére) többek közt azért is tud térként élni, mert vannak benne fák. Rengeteget dob a sokat dicsért szocreál blokkon is a park, onnan nézve még az Árkád is egész elviselhetően néz ki. Igaz, ezeken a helyeken viszont nincs akkora átmenő forgalom.

Az Örs esetében ráadásul óvatosan kell bánni a zöldfelületekkel, hiszen könnyen nyilvános vécévé alakulhatnak, de az biztos, hogy néhány jól elhelyezett fa rengeteget javítana a tér minőségén.

5. Bódésodás

Örökös vesszőparipám, amióta a blogot elindítottam. Minden más megbocsátható lenne, ha nem burjánoznának bódék, lakókocsik, pavilonok és egyéb tákolmányok a tér minden zugában. Budapest-szerte általános jelenség, de itt kivételes mértékben fertőzött a terület. Ettől lesz igazán balkáni hangulata az egész térnek. Gyakorlatilag az összes új épület (Árkád, IKEA stb.) egykori bódételepek helyére épült, de ezzel nem sikerült kiűzni őket.

A leglátványosabban a BKV-székháznak nevezett irodaház aljában tenyésznek. Nem tudom, milyen céllal alakították ki ezt a magas árkádot eredetileg, de pompás összeköttetést biztosíthatna a P+R parkoló és a buszpályaudvar felé. Most nem lehet átvágni rajta, mert az alját benőtték a boltok.

6. Bizonytalanság

Azt hiszem, ez a legfontosabb ok, ami miatt senki nem mer belevágni a nagy rendbetételbe. Ugyanis már évek, évtizedek óta lóg a levegőben, hogy egy nap összekötik a HÉV-et a metróval a föld alatt, és akkor gyökeresen átalakul a tér képe.

Kár, hogy úgy tűnik, senki sem tudja, ez megvalósul-e valaha, és ha igen, mikor. Pedig pontos céldátumok már többször is röpködtek. Ám a nagy mesterterv nélkül mindenki csak vár, mint a rendrakással a szekrényben.

Mit hoz a jövő?

A fentiek ellenére én szeretem az Örsöt. Számtalanszor mentem végig rajta az elmúlt évtizedekben, és rengeteg találkát beszéltem meg a Gombához, a metrókijárathoz vagy a 13-as megállójába.

Bár a felsoroltak alapján úgy tűnik, minden változás rosszat hozott, ez korántsem volt így.

• A két villamos összekötése (a 3-as kialakítása) például jó húzás volt;
• az Árkád-negyed kialakítása pedig kifejezetten rendezettebbé tette azt a sarkot,
• főleg, hogy később megálló is épült a pláza elé.
• A közelmúltban felújított villamosmegálló is előnyére változtatta a tér képét (annak ellenére, is hogy nagyon sután voltak kénytelenek átvezetni arra a kerékpárutat).

Az átfogó megoldáshoz jó lenne, ha végre megszűnne a 6. pontban idézett bizonytalanság, addig a BKK is csak kis lépéseket tehet. Mint írták:

„A tér egészének újragondolása szempontjából meghatározó az M2-es metró és a gödöllői HÉV rendezése, a vonalak rekonstrukciója, összekötése. Várhatóan még ez évben elindulhatnak olyan vizsgálatok, tervezési lépések, amelyek ennek a megalapozását, jövőbeni irányát meghatározhatják.”

És hogy mik lehetnek, azok a kisebb, de fontos fejlesztések?

• A BKK felújítja és kibővíti a buszvégállomás mögötti P+R parkolót, a 104 férőhelyből 265 parkolóhely lesz. Mint kérdésünkre megírták, „a kivitelezés kezdetének időpontjáról még tartanak az egyeztetések, arra legkorábban idén ősszel kerülhet sor”.
• Emellett egy új, „magas színvonalú, komplex” ügyfélcentrumot is szeretnének kialakítani a téren. Hogy hol lesz, az még nem dőlt el, mint írták, akár a felújított Gombába is költözhet.

Persze nemcsak a főváros tehet lépéseket, hanem a kerület is – elsősorban Zugló, ahová a tér nagyobbik része tartozik (és nem arra a szánalmas légből kapott látványtervre gondolok, amit a választások előtt tábláztak ki, hogyaszongya 2014–15-re itt a Kánaán).

Igaz, mint megtudtuk, nekik sincs túl nagy mozgásterük.

A Sugár melletti bódésor végét (melynek története külön posztot érdemelne) már pár éve elkezdték bontani, de csak a közelmúltban rendezték a helyét. Elég biztatóan néz: még el sem tűntek az építkezést lezáró kerítések, de az emberek már birtokba vették, pedig nem a legforgalmasabb csapásirányba esik.

Mint azt Zugló önkormányzatától megtudtuk, a pavilonsor részben az övék, részben magántulajdon, a sajátokat sorra felújítják, és ehhez a többi tulajdonos is társul majd. Ahogy írták:

„Az itt megkezdett elképzelést a Gomba felé haladva további két ütemben kívánja megvalósítani, ennek keretében kerülne sor a már említett pavilonok felújítására is. A térfelújítás első szakasza úgy lett megtervezve, hogy az bármelyik pillanatban folytatható legyen.”

Persze mindez egyelőre kis sziget az igénytelenség tengerében, de hát valahol el kell kezdeni a változást. Bízzunk benne, hogy egyszer tényleg megvalósul a HÉV-metró összekötés, és akkor egy csapásra lesz egy hatalmas és remek új tere Budapestnek.

Érdekelnek Budapest közterei? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!