Néhány hete keresett meg egy barátom, hogy van egy sztorija. Akart venni a Tisztviselőtelepen egy házrészt, ami ugyan romos volt, de ő szerette volna eredeti szépségében visszaállítani (vannak ilyen emberek). Annyira beleszerettek az épületbe, hogy amikor kiderült, hogy van még egy érdeklődő is, simán fölé ígértek, hogy megszerezzék.

Ilyen sztoriból persze rengeteg van, volt már nem egy, nem kettő az Urbanistán is, de úgy tűnik a helyzet egyre komolyabb. Néhány napja már maga Magyar Ingatlanközvetítők Országos Szövetsége is elismerte a Népszabadságnak, hogy sok a szélhámos, és egyre többen fordulnak hozzájuk panasszal.

Teljesen természetes, hogy ilyenkor mindenki egyből az irodával azonosítja az elkövetőt. A fenti esetből például alighanem hamarosan per lesz, amiben annak is szerepe van, hogy az érintett irodalánc széttárja kezeit: ő semmit nem tehet.  Pedig mennyivel egyszerűbb lenne rajtuk keresztül tisztázni a dolgot.

De vajon tényleg nem felelősek az ingatlanirodák azért, amit az ingatlanosaik művelnek? Tippelgetés helyett megkérdeztünk néhány nagy hazai céget, mi a helyzet náluk.

A hazai ingatlanirodák jelentős része ugyanis valamelyik nagy lánchoz tartozik, azonban önálló cégként működnek – magyarul franchisepartnerek. Ezek hasonlóan a gyógyszertár-, étterem-, vagy élelmiszerláncokhoz, némi ellenszolgáltatás fejébe egy bejáratott nevet és egyéb szolgáltatásokat adnak a hozzájuk kapcsolódó ingatlanirodáknak, akik onnantól kezdve megbízhatóbbnak tűnnek, hiszen ott van mögöttük egy nagy név: Duna House, Otthon Centrum stb.

A dolog persze visszafele is működik: ha valami probléma van egy kis irodával, akkor a károsult nem a nevesincs cégecskére rág be, hanem a Duna House-ra, vagy az Otthon Centrumra. Szép példája ennek Palotabarát posztja, ahol gyakorlatilag az összes nagy lánc lejáratta magát a hirdető előtt – pedig ott nem anyagi kárról, "csak" telefonos zaklatásról volt szó.

De akar-e vagy tud-e bármit tenni ilyenkor a lánc?

Az Otthon Centrum például igyekszik elég komolyan venni ezeket a problémákat. Legalábbis amikor megkérdeztük őket, részletesen kifejtették, hogy "a franchise tulajdonos és a partnerek közötti szerződés kiterjed az ügymenet és a szervezet működésének teljes körű szabályozására is". Folyamatosan monitorozzák a partnerek és a közvetítők működését, sőt, 

Van egy központi panaszkezelő rendszerük is: minden ügyfélpanaszt kivizsgálnak, és ha "büntetőjogi tényállás merül fel", rendőrségi feljelentést tesznek. Ha pedig valaki ellen büntetőeljárás indult közvetítői tevékenysége miatt, az nem dolgozhat a hálózatnak.

"A kérdések nagy részére igen egyszerű választ tudok adni, mert természetesen nem dolgoznak a hálózatunkban olyan kollégák, aki ellen büntető eljárás van vagy volt. – kezdte alapos válaszát Balla Ákos a Balla Ingatlaniroda tulajdonos-ügyvezetője. – Minden jutalékot visszafizetünk, vagy árengedményt adunk amennyiben a cégünk hibázott; bár ilyen eddig nem fordult elő: az nem hiba hogy lassan adunk el egy ingatlant, vagy nem annyiért, amennyiért az eladó megálmodta, hanem annyiért amennyit a piac indokol. Előfordult hogy megvontuk a franchise jogot egy partnerirodától, de ennek – szerencsére – nem tisztességtelen üzleti magatartás volt az oka. Ehhez már az is elég volt, hogy az iroda nem az ügyfelek elégedettségével végezte a munkáját."

A Balla Ingatlan speciális helyzetben van a hazai piacon, hiszen 50 irodájuk közül 25 saját tulajdonú, és ezekben dolgozik munkatársaik hetven százaléka. A többi 25 iroda pedig szemben a legtöbb hazai franchise-zal, nem fizet franchise díjat, ezért mint Balla Ákos fogalmazott:

nem érdekünk a rosszul dolgozó irodák közül akár egyet is megtartani,

eredménye csak a jó hírünket keltő és a keresztértékesítésben részt vevő irodák megtartásának van.

Kérdéseinket majd' egy hónapja elküldtük a Duna House-nak is, akik először egy kis türelmet kértek, utána sajnos már választ sürgető levelünkre se feleltek. Kár. Nem csak azért lettem volna kíváncsi a válaszukra, mert ők az egyik legnagyobb hazai lánc, hanem mert a szóban forgó eset is az ő egyik irodájuknál történt.

A poszt megjelenése után néhány órával a Duna House is elküldte válaszait. A legfontosabbakat kimazsoláztam.

Cégcsoportjuknál Magyarországon egyedülálló módon működik egy komplett osztály, amelyik kimondottan az ilyen ügyek megelőzésével, felderítésével, illetve kezelésével foglalkozik. Az egyes folyamatokat komoly szabályrendszer írja le részletesen a Duna House Kézikönyv több száz oldalában, amellett, hogy folyamatos oktatásban és továbbképzésben részesítik partnereiket.

Saját etikai kódexük mellett csatlakoztak a több hálózat és szervezet által elfogadott közös etikai kódexhez, franchiseigazgatójuk az Etikus Ingatlanosok Egyesületének alapítója.

Amellett, hogy külső forrásból érkeznek panaszok, belső ellenőrzési osztályuk folyamatosan monitorozza a hálózat tagjaink működését. Az adott ügy alapján többféle szankció is létezik, elsőként az azonnali kizárás a hálózatban, esetleg pénzbüntetés, de súlyos esetben akár hatósági eljárás is indulhat a kolléga ellen. Szerencsére ezek nem gyakori esetek, de szükség esetén, a jogszabályok és elvárható piaci magatartás fenntartása miatt keményen lépnek fel a nem korrekt kollégák ellen. Hálózatunk minden tagjának a kézikönyv szerint kell végeznie tevékenységét.

Bizonyos szint felett erkölcsi bizonyítványt is kérnek az új kollégáktól. Sőt, ha bármilyen büntetőeljárás folyik valaki ellen, akkor az kizáró ok a hálózat tagjaként való működésben.

Rákérdeztem arra is, hogy visszafizeti-e a Duna House a közvetítői jutalékot, ha a közvetítőnek felróható okból állnak el a felek egy megkötött adásvételi szerződéstől. Mint írták, ilyen eset igen ritkán fordulhat elő, mert szabályaik alapján ez elvileg nem történhet meg, de természetesen ha a partner vagy az értékesítő hibázik és emiatt elállnak a felek, akkor kötelezhetik őket a visszafizetésre. Minden ügyet alapos kivizsgálás, sőt szükség esetén az ügyfelekkel és érintettekkel történő személyes egyeztetés után bírálnak el, vagy terelnek akár jogi útra, ha indokolt.

Nektek mi a tapasztalatotok a nagy láncokkal? Jöhetnek a válaszok kommentben vagy akár az Urbanista Facebook-oldalán.