"A terv lényege az, mint ami a Szabadság híd lényege is volt idén nyáron, hogy legyenek nagy, kényelmes területek a városban, amiket a város lakói magyarok, turisták, öregek, idősek társadalmi osztálytól függetlenül belakhatnak, használhatnak, szerethetnek, magukénak érezhetnek a fogyasztás kényszere és infrastruktúrája nélkül. A Citadella és a Szabadságszobor történelmi jelentősége és emléke azonban mégsem vész el, hiszen

a létrejövő lépcsősorok a Citadella köveiből épülnek fel,

és azokat a Szabadságszobor megolvasztott anyagából létrejött kapcsok kötik majd össze. Így a forma elvész, de az anyag megmarad.

A javaslatunkhoz készítettünk látványterveket és egy részletes leírást, amely aktívan, folyamatszerűen ábrázolja, amit a látványtervek statikusan. Ezen túl plakátokat is kihelyeztünk a városban a tervről.

Ezek a részletek mind részei annak, hogy elmozdítsuk a Gellérthegy politikai értelmezését. Jelenleg a hatalom reprezentációs eszköze, vagy turisztikai látványosságként működik. A mi célunk az volt, hogy az emberek együttműködésének helyeként ábrázoljuk a Gellérthegyet, amelyet sokkal inkább a közösség formál, mintsem bármilyen felettes erő, vagy külső kényszer. Ehhez kerestünk megfelelő formát. Fontos, hogy

a terv nem egy ellenterv, nem a pályázatot vagy a pályázati eredményeket akarja támadni, fricskázni.

Egyszerűen a pályázat kötöttségeitől mentes alternatíváját mutatja a Gellérthegyről való építészeti, téri gondolkodásnak."