A világ egyik legszebb villamosmegállója (mely eredetileg nem villamos, hanem lóvonat, és nem megálló, hanem végállomás volt) már nagyon rég óta pusztult. A korábbi favázas épületek helyére 1885-ben épült a ma ismert ház Kauser József tervei szerint. Aztán eljárt felette az idő, alakítgatták így-úgy, de a sorsát azt pecsételte meg, amikor megszűnt a villamosjárat. 

Pár éve még megpróbálta eladni az önkormányzat, de nem sikerült: mindenki visszarettent a műemlékvédelmi kötelezettségektől. Aztán végül a XII. kerület úgy döntött, maga rakatja rendbe a helytörténeti gyűjteményének.  Be is mutatták a látványterveket, milyen is lesz a felújítás után.

Olvasónk, István most ijedten küldött nekünk egy képet, amelyen az látszik, hogy a házat elkezdték bontani. Elsőre félelmetesnek tűnik, de tulajdonképp nincs rajta semmi meglepő: a Zoboki-Demeter iroda látványtervein is az szerepel, hogy egy jókora szakaszon üvegre cserélik a falat. Olvasónk megdöbbenve teszi fel a kérdést:

Hol itt "a műemléki védettséget élvező épület restaurálása"?

Nyugi, nincs semmi baj!

És nem azért,  mert a belső tere – melyet évtizedeken keresztül lakóházként hasznosítottak – nem lenne ideális a helytörténeti gyűjtemény befogadására, vagyis csak a múzeum kedvéért építenek bele nagy üvegfelületeket. Itt ugyanis nem erről van szó!

Patak Gergely az Örökségfigyelőn írt egy remek cikket két éve a ház történetéről, amiben bemutatja, hogyan változtatták meg 1920-ban az eredetileg nyitott épületet.

A középső részeket csak akkor falazták föl, hogy a vasúti dolgozók számára egy nyolclakásos bérházat alakítsanak ki benne. Vagyis itt épp úgy a toldások-foldások elbontásáról van szó, ahogy a Hild-villa esetében is történt két utcával arrébb. 

Reméljük minél hamarabb elkészül a ház, és az egykori legszebb villamosmegálló ismét a legszebb lesz.

Érdekel a budapesti épületek története? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!