A világnapokban az a jó, hogy az ember írhat olyan témákról, amilyenekről mindig is szeretett volna, csak semmi oka nem volt rá. Ilyen világnap lesz például holnap a vízé, és számomra ilyen téma a víztornyoké. Igaz, olykor-olykor felbukkannak itt az Urbanistán, kiváltképp ha eladósorba kerülnek (legutóbb például ez a lakássá alakított pécsi, vagy az évek óta eladhatatlan ferencvárosi gyönyörűség), de azokról, amelyek csak úgy vannak, nem nagyon szoktam posztolni.

Pedig olyan csodás dolgai ezek a XX. századnak, mint amilyenek a kastélyok voltak a korábbi koroknak. Már eleve milyen romantikusak a toronyformával (na jó, az állatkerti Nagyszikla, ami szintén víztorony volt egykor, nem toronyformájú, bár azért határozottan romantikus). És aztán hasonlítanak abban is, hogy itt vannak most a nyakunkon, nagyon szeretjük őket, de sok pénzbe kerül a helyreállításuk, és sokukkal nem nagyon tudunk mit kezdeni.

A fénykorukban rengetegre volt szükség: minden városrésznek és gyárnak kellett egy saját víztorony, hogy a gőzmozdonyok roppant vízigényéről ne is beszéljünk. Mára néhány egység kiszolgál egy egész metropoliszt.

Na de félre a kesergéssel, és a megoldhatatlan problémák felemlegetésével. Nézegessük inkább az ígért képeket. Az MTI ugyanis a víz világnapja alkalmából készített egy szép összeállítást Czeglédi Zsolt víztoronyfotóiból. Ezeket pörgethetitek végig az alábbi galériában.

Ti hányat láttatok már élőben? Na és melyik a kedvenc víztornyotok? Jöhetnek a kommentek!

Borítókép: A debreceni nagy víztorony a Víztorony utcában. Czeglédi Zsolt / MTI.  Érdekelnek az izgalmas épületek Magyarországon? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!