Évek óta rendszeresen bombáznak minket az olvasók, hogy valamelyik utcában irtják a fákat. Harminc-negyven centis ágakat vágnak le és hasogatnak fel, vagy épp szinte a törzsig csonkolnak vissza egész fasorokat. Mikor rákérdezünk az illetékeseknél, a legtöbbször az a válasz, hogy ezek szükséges és fontos faápolási munkák, fiatalítások. De vajon miért kell ilyen brutálisan beavatkozni a fák életébe? Biztos, hogy ezt így kell csinálni? És mi miért gondolunk egyből a legrosszabbra? Miért nem lehet tájékoztatni a lakókat arról, mi történik az utcájukban?

Természetesen a kérdésekkel megkerestük a Főkertet (bár Budapesten sem csak ők felelnek a fákért, sok a kerületek gondozásában van), valamint egy független tájépítészt is, aki rendszeresen fogalmaz meg kritikákat a főváros zöldfelület-politikájával kapcsolatban. Érdekes módon ebben a témában – bár a hangsúlyokban voltak jelentős különbségek természetesen – nagyjából egyetértettek.

Bardóczi Sándor tájépítész nevét mostanában leginkább a Liget-projekt bírálójaként hallani, de ő készítette el például a Greenpeace városi zöldterületek védelmében írt kiáltványának a háttéranyagát is (innen tölthető le a tanulmány pdf-ben). Szerinte a problémák nem a faápolásnál kezdődnek, hanem ott hogy

a közterület-fenntartásban érdekelt cégek többsége utálja a fákat.

Tételesen fel is sorolta nekünk, szerinte melyik miért:

• A BKK és BKV nem szereti őket, mert belógnak az utak fölé az űrszelvénybe.
• A Főváros Csatornázási Művek azért nem, mert a levelek eltömítik a csatornanyílásokat, és nem lehet tőlük tisztítani a patakok partját.
• A közvilágításért felelős BDK karácsonykor ugyan örül, hogy van mire aggatni a díszkivilágítást, de az év többi részében a fák csak akadályt jelent nekik, amik eltakarják a lámpák fényét.
• Az Elműnek a vezetékek miatt zavarók a lombok.
• A közútkezelőknek az a bajuk a növényekkel, hogy csökkentik a beláthatóságot.
• A parkolótársaságok szerint pedig csak foglalják az értékes helyet: ha nem lennének fák, százméterenként eggyel több parkolóhelyet alakíthatnának ki, ami pluszbevételt jelentene.
• De az önkormányzatok is szeretettel jelölnek ki parkolókat a zöldsávokban. Itt aztán az autók betonkeménységűre tömörítik a talajt, a fákat pedig időnként kifolyó anyagokkal mérgezik.

És amikor azt hinnénk, megvan a fák összes ellensége, Bardóczi Sándor figyelmeztet: „és akkor még nem beszéltünk a két legnagyobb fanyüvő társaságról”

Az egyik a föld alatti közművek üzemeltetői. A földben vezetett közműveknek ugyanis van egy védőtávolságuk, azon belül nem lehet fákat telepíteni. Mára olyan sűrűn hálózzák be ezek a vezetékek a belvárosi területeket, hogy oda gyakorlatilag nem lehet új fát ültetni. De nem csak az új fáknak nincs hely. A régieknek sem. A tájépítész szerint előszeretettel vezetik a közműveket a zöldben, hiszen ott nem kell útfelbontással bajlódni. A védőtávolság pedig utólag is érvényes:

ha egy fa mellé odahúznak egy vezetéket, és az beleesik a védőtávolságba, akkor egyszerűen kivágják.

A fák másik nagy ellensége szerinte a tűzoltóság. „A jelenlegi szabályok szerint egy négyemeletes háznál hétméteres távolságban nem lehet fa, mert az tűzoltó-felvonulási terület. Amin ráadásul olyan stabil burkolatnak kell lenni, ahol fel lehet vonulni, különben nem tudnak életeket menteni”– fogalmaz keserű iróniával Bardóczi, majd hozzáteszi: ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy ha arra kérnek egy tájépítészt, hogy tervezzen egy utcába egy fasort, akkor annak legtöbbször néhány dézsás növény lesz a vége.

De miért kell csonkolni?

Az esetek egy részében a fent említett okok indokolják a határozott visszavágást, mondjuk, hogy ne lógjanak be az ágak, de legalább ilyen gyakori, hogy a fák rossz állapota miatt van rá szükség.

„Sok fa jobb környezeti állapotban került a helyére, mint amilyenek közt ma kénytelen élni – emlékeztet Bardóczi Sándor. – Például macskaköves volt mellette az út, amibe be tudott szivárogni az esővíz, a szennyvíz pedig eternitcsőben futott mellette, amit simán áttört a gyökereivel, és abból vett fel vizet.”

Mostanra ezek a körülmények megváltoztak, ami persze jobb a közlekedés és a szennyvízkezelés szempontjából, de rosszabb a fákéból. Ehhez jön még a sózás miatti szikesedés, a talaj szétparkolása. „A jogszabály szerint minden fának másfélszer másfél méteres talajfelszínre lenne szüksége, de ha megnézzük, néhol csak fél méter széles tányéruk van. Azon csodálkozom, hogy a belvárosban léteznek még egyáltalán fák.  Ami van, annak az állapota legtöbbször tényleg nagyon rossz, és ezek többsége menthetetlen.

Csak azért nem vágnak ki sokkal több fát az illetékesek, mert a városlakók felkötnék őket a maradékra.

Pedig az állapotukat tekintve bizony sokkal többet is ki vagy vissza kellene vágni.

Hogy melyik fa beteg, azt persze nem hasra ütéssel állapítják meg a szakemberek. Mint Marosán Angelika, a Főkert Nonprofit Zrt. szóvivője elmondta: minden szükséges esetben Fakopp műszerrel is megvizsgálják a fákat. Ezzel a Nyugat-magyarországi Egyetemen kifejlesztett eszközzel, amit világszerte használnak, a hang terjedési sebességének eltéréséből állapítják meg, milyen állapotok vannak a törzsön belül. Ha beavatkozásra van szükség, mert üregek vagy elhalt szövetek vannak benne, akkor sem nyúlhat akárki az ilyen növényekhez, csak képzett szakemberek, akik elvégezték a faápoló tanfolyamot.

A szóvivő szerint nemcsak azért lehet szükség a drasztikus visszavágásokra, mert a fa beteg, hanem statikai okokból is.

„Ha egy útépítés miatt elvágták egy fa gyökereit, akkor mi nem tehetünk mást, mint hogy visszavágjuk az ágait: fentről sajnos pont annyit kell elvenni, mint lentről, hogy stabil maradjon. Ezt fiziológiai metszésnek hívják” – fogalmaz Marosán Angelika.

Olyan ez, mint a hajápolás. Ha a nyári nap tűzi a hajunkat, vagy vitaminhiányos a szervezetünk, akkor töredezett a hajunk. Ilyenkor jobban vissza kell vágni,

ha azt akarjuk, hogy csak az egészséges rész maradjon meg. Ha súlyos a fa sérülése, akkor sajnos rosszabb állapotba kerül, és jobban vissza kell vágni.”

Pénzkérdés

Visszatérő észrevétel, hogy ha rendszeresen vágnák vissza a gallyakat, kisebb ágakat, akkor nem kellene derékvastagságú főágakat lefűrészelni. De vajon így van-e?

„Budapest faállománya nagy és változatos. A fák állapota egy bizonyos kor után rohamosan romlik, hanyatlik, és ez a városban élő, az itteni szélsőséges környezetnek kitett fáknál hatványozottan jelentkezhet, így gyakran nem lehet előre tervezni a faápolási munkák, a beavatkozások mennyiségét” – vázolja fel a helyzetet Marosán Angelika. A rendszeres ápolás során is elfordulnak olyan esetek – a külső környezeti hatások miatt is –, hogy ha egyszer elhalnak a szövetek egy vastag ágban, akkor azt le kell vágni, mivel folyamatosan veszélyt jelent az arra járókra.

Bardóczi Sándor ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a rendszerváltás óta a főváros folyamatosan egyre kevesebbet költ a kertészeti tevékenységekre. Ennek pedig szerinte a fák is kárát látják. Mondjuk mert a legnagyobb jóindulat és igyekezet mellett sem jut ember arra, hogy a legmegfelelőbb időszakban (vagyis januárban és februárban) vágják vissza azokat. Ráadásul szerinte Budapesten – ahogy a legtöbb fővárosi kerületben és magyarországi városban – hiányzik az előtervezés, teljesen véletlenszerűek a beavatkozások. Mikor pozitív ellenpéldákról kérdezem, Gyulát említi, a kerületek közül pedig a XII.-et, ahol alighanem a budai zöld miatt nagyobb hangsúlyt kap a fák védelme.

Miért nem tudják a lakók, hogy mi történik?

A felháborodott olvasói levelek, bejelentések, panaszok jó része meg sem születne, ha az emberek tudnák, mi történik a házuk előtt, az utcájukban. Naivan valahogy úgy képzelem, hogy ahogy egy építkezésen is kiteszik egy táblán, mi zajlik a telken, úgy talán itt is lehetne valami tájékoztatás, hogy hahó, emberek, ezek a fák betegek voltak, ki kellett vágni őket, de ekkor és ekkor újakat ültetünk. Vagy ne aggódjatok, ez csak fiatalítás, ennyi és ennyi idő múlva ismét dús lombjuk lesz a fáknak. Sőt, akár azt is el tudnám viselni, ha az egyes faápolási munkákról, ne adj' isten fafajokról is lenne ismertető ezeken a poszteren. Aztán ha eljön az ideje, szépen átpakolnák ezeket a következő helyszínre.

Bardóczi Sándor emlékeztet, hogy Vancouverben, Melbourne-ben vagy épp Bécsben erre van protokoll: minden fára kirakják, hogy mikor mi fog vele történni, ráadásul fel van tüntetve rajta a felelős művezető neve és elérhetősége, meg a honlap címe, ahol a részletekről tájékozódhatunk.

„Sajnálatos módon itt Budapesten nincs ekkora kapacitásunk, hogy olyan jellegű részletes tájékoztatást adjunk minden egyes érintett fa esetében, mint az említett városokban. Ugyanakkor minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy bemutassuk a munkánkat, és hogy mi történik a budapesti fákkal” – fogalmaz Marosán Angelika. Mint elmondta, ők is rendszeresen helyeznek ki táblákat, igaz, nem egyszer ellopják vagy megrongálják azokat.

Persze kérdés az is, hogy az emberek miért kezdenek el aggódni, ha azt látják, hogy valaki a fáikat ápolja. Miért nem vesszük természetesnek, hogy csak jót akarnak, megmenteni a menthetőt, lecserélni a menthetetlent?

Marosán Angelika szerint a városi zöldfelület-gazdálkodás eléggé összetett, aminek a működtetése koncentrált figyelmet igényel. Sajnálatos módon sokszor csak azok az információk jutnak el a közönséghez, hogy levágnak egy nagy ágat, vagy kivágnak egy fát, azok az információk kevésbé, hogy tavaly például 22 ezer fát kezeltek kollégáik

Az emberek sajnos nagyon szélsőségesen reagálnak, hiszen ők védeni akarják a növényeket.

Bardóczi Sándor viszont úgy látja, hogy az embereknek nagyon sok rossz tapasztalatuk van, hiszen olykor nem feltétlenül szakmai alapon tüntetnek el fákat – ami persze nem a kertészek hibája, akik csak végrehajtók. Ugyanakkor rendszeresen előfordul, hogy „egy beruházás kezdetekor hirtelen kiderül, hogy minden fa beteg, és minden zöldfelület narkós hajléktalanok tanyája”.

Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy a városi kertészek a fasorok, parkok ápolásánál valóban szakmai döntéseket hoznak, és igyekeznek azokat végrehajtani. Ha kell, időnként vágással, de mindenképpen a zöldfelületek védelmében.

Ha érdekelnek Budapest közterületei, kövess Facebookon és Instagramon!