Nagyon szeretem Kő Boldizsár alkotásait, többször írtam is már róla, a játszótereiről és a könyvéről is. Ez utóbbi poszt alá érkezett most egy elkeseredett komment, hogy:

"A kelenvölgyi Kék-tó téren elbontották a Kő Boldizsár által tervezett és elkészített játszóteret, a játékokat pedig eltüzelték!!! A helyén épített új játszótér ékessége most egy „gyönyörű” vas kilátótorony lett!"

A Kéktó tér Kelenvölgy szívében fekszik Újbudán. Egy nagyon aranyos kis parkocska az egész, a közepén egy elkerített mesterséges tóval, amit a helyi horgászegyesület használ. Közkedvelt hely: vannak padok, meg tűzrakóhely és természetesen játszótér is. A Kő Boldizsár tervezte, fából készült szoborjátékok 2004-ben kerültek a helyükre, és 13 év alatt bizony alaposan elhasználódtak. Ahogy az önkormányzat fogalmazott hivatalos válaszlevelében: „használati értékük kedvezőtlenné vált”. A krokodilmászókát már két éve elbontották, és most a homokozóban levő nagy hajót is.

Április elejére az egész környéket alaposan felújítják: beljebb helyezik a kerítést, így több hely jut a játszótérnek, új gumiburkolatot tesznek le, lesznek szép új ülőhelyek és fákat is ültetnek. Szóval minden megújul, természetesen a játszó is. A mászható szobrok helyét azonban gyári játékok veszik át.

Mint Büki László, az újbudai önkormányzat városgazdálkodási igazgatója fogalmazott: „Sajnos az egyedi fa játszóeszközök közterületi elhelyezés esetén, nagy igénybevétel miatt nagyon hamar elhasználódnak. Hiába kerül sor minden évben a felületkezelésre, a homokkal való érintkezés hatására lerövidül az élettartamuk, így jelenleg nem tervezzük hasonló eszközök kihelyezését játszótérre.”

Természetesen megkerestem Kő Boldizsár szobrászt is, aki tőlem hallott először a bontásról. Megrendítette az eset, már csak azért is, mert őt egyáltalán nem értesítették róla. Helybeliek ugyan már korábban is jelezték neki, hogy jó lenne felújítani a játékokat, s ő meg is kereste ezzel az önkormányzatot, de egy beszélgetésen kívül semmi nem történt végül. Aztán egyszer csak megsemmisültek az alkotások.

„Sokan elfelejtik, hogy itt egy művészeti termékkel egybekötött játszótérről beszélünk, nem szériajátékokról.

Vajon egy köztéri szoborral is ugyanezt tették volna?

Ha már mindenképp a bontás mellett döntöttek, igazán értesíthettek volna, nem bujkálok, aki akar elér. Az ilyenekért van, ahol perre mennek a művészek.”

A dolog azért is különösen fáj a szobrásznak, mert miközben most épp Budafokra, Óbudára, a Várnegyedbe és Terézvárosba is tervez és készít nagy és különleges mesetereket, csak a saját kerületében, ahol még művészeti ösztöndíja is volt egykor, ott nem kap felkérést. Egyetlen munkája itt a Tulipános játszótér, ahol csak a kerítést készíthette el a gyári játékok köré, mégis ez a legmeghatározóbb, legemblematikusabb eleme a parknak. Nem véletlenül kapta a nevét épp erről a játszó.

Azt Kő Boldizsár is elismerte, hogy a szobrok valóban rossz állapotban voltak a Kéktó parkban. Ez volt az első munkája, amit egy tó melletti nedves környezetbe telepített, és akkoriban még nem számolt a magasabb párájú mikroklíma hatásával. Ám szerinte ezzel együtt sem kellett volna ennyire tönkremennie az alkotásoknak, ha rendszeresen karbantartják azokat.

„Magyarországon nem működik még olajozottan az egyedi termékek használata. Ha egy nyugati játékkészítőtől rendel valaki egy játszóteret, akkor természetesnek veszi, hogy ha eltörik egy alkatrész, akkor azt a gyártó moduljaival kell pótolni – horribilis áron. Egy faszobornál viszont nem az alkotót keresik meg, hanem rábízzák valakire a karbantartást, aki nem feltétlenül szobrászművész, s talán a fához sem ért. Pedig egy luxusautót sem a sarki tuningoshoz viszünk szervizbe.”

Miközben a gyári játszóterek ellenőrzésével, alkatrészcseréjével minden önkormányzat számol, a fa műalkotásoknál egyesek valahogy természetesnek veszik, hogy azok csak úgy tönkremennek. Mint elmondta, kivételek természetesen vannak: Balatonbogláron például pont most kötöttek megállapodást egy nagy játszóterének karbantartásáról.

Szerencsére szobor most is kerül majd a parkba, nem is rossz. De ezek már nem szoborjátékok lesznek, "csupán" díszek a gyári játékok mellett.

Egy egyedi, adott helyre készült műalkotás mindig is értékesebb lesz egy szériadarabnál. Nem mindegy, hogy egy festmény vagy egy poszter lóg a szobánk falán, mint ahogy egy lakberendezési tárgynál, sőt akár egy ebédnél sem mindegy, hogy nagyüzemi gyártású, vagy egyedi alkotásról van-e szó.

Érdekelnek a játszóterek? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!