Soha nem nevettem ki azokat a megszállottakat, akik megvalósítják gyermekkori álmukat, és várat építenek. Inkább irigyelem őket. Valószínűleg azért, mert a bennem élő gyermeknek nagyon is tetszenek ezek az építmények. Azok is, amelyeket a semmiből emeltek alkotóik, és az olyanok is, mint amilyen ez a most eladósorba került paloznaki várkastély. Vagy mi. 

Egy kőhajításnyira a Homola Borterasztól, a Mandula utcában árulnak 350 millió forintért egy 14 szobás, ezer négyzetméteres ingatlant, csodálatos balatoni panorámával. Ez már önmagában is izgalmas lenne, de még inkább azzá válik, amikor kiderül, hogy itt egy nagyon régi épületről van szó, másfél méteres falakkal, gyönyörű barokk kapuval és néhány valódi meglepetéssel.

Az egyik ilyen meglepetés a templomtorony. Nem csak úgy magában áll, mint a minap bemutatott nógrádi parasztház hirdetésében, hanem szerves része a kúriának. Egy kápolna is tartozik hozzá.

De legalább ilyen meglepő a külső-belső kialakítása is. Amikor ugyanis Márffy István a hetvenes években megvette az eredetileg barokk kúriát, amit valamikor húszas években "kastélyosítottak", egy romhalmaz volt az egész.

A Mi Otthonunknak mesélt jó tíz éve arról a kastély ura, hogy hogyan rakta helyre kétkezi munkával az egészet. Nem csak a falakat erősítette meg és a tetőt hozta rendbe, de meszelt, kályhát rakott, bútorokat restaurált. Nyugdíjazásáig csak hétvégeken és szabadságon, aztán már minden nap. Vagy három évtizeden keresztül.

Szerencsére Márffy István nem csak teológiát tanult, de grafikus is lett. Nem csak névrokona ugyanis a híres festőnek, Ödönnek! (És ha már Márffyak, a család régi fonyódi villájáról amúgy itt írtunk.) Jó szemmel, ízléssel nyúlt mindenhez a birtokon. Közben gyűltek az Ecseriről, meg innen-onnan összevásárolt antik tárgyak, amiket természetesen maga restaurált. Voltak persze bútorok, amiket újonnan faragtak, de ragaszkodva a hajdanvolt stílushoz.

Elképesztően izgalmas hely lehet, állítólag  a pincéből "rejtett csigalépcső vezet a felső lakószint falszekrénynek álcázott kis helyiségébe." Mint egy kalandregényben!

Szóval szépen lassan kastéllyá alakult az egész épület. Lettek benne szalonok, könyvtárszoba, parasztkonyha, de még lovagterem is. Merthogy itt gyűltek össze olykor a  Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagjai is, akiknek lovagtermük és kápolnájuk csak itt van egyedül Magyarországon. Vagyis lehet, hogy csak volt, hiszen most árulják az ingatlant.

Nem tudom miért, de tudom milyen nehéz egy megvalósult álmot továbbvinni, vagy akár csak megőriznie másnak (elég csak a Géró György elképesztő mesebirodalmára gondolni). Nagyon drukkolok, hogy valakinek sikerüljön. 

Még több információt és rengeteg képet a hirdetésben találtok. (A tippért köszönet Zoltánnak!)

Érdekelnek a különleges házak? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!