„Nyolcadikos koromban elhatároztam, hogy végigjárom Debrecen templomait, de tisztességesen ám. Úgy is lett. Így jutottam az elsők között a belvárosi, akkor Dimitrov, ma Miklós utcai evangélikus templomba. Az ottani lelkész mesélt róla, hogy a főépülethez hozzátoldottak volna egy karcsú tornyot a harmincas években. 

»Tudod, kisfiam, Sajó tervezte volna. Aki a stadiont meg a Hatvan utca 6. számot is… Ismered? Igen, az a nagy, hússzínű ház a legelején. Ahol a 31-es busz megáll. Bejárta Amerikát, felhőkarcolókat tervezett New Yorkban. Mindene olyan szokatlan. Legalábbis a debreceni szemnek. Érthető, most nem is nagyon tartják számon. Téged érdekel? Él az özvegye, van két lánya. Nézd meg a telefonkönyvben.«”  (Térey János, költő)

Sajó István műépítész Debrecenben, 1896 február 18-án született, asszimiláns zsidó polgárcsaládba, eredeti neve Schwartz volt. A helyi elitiskolában, a mai Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett és ifjúsági vívóbajnok is volt. Az első világháborúban több kitüntetést szerzett, és fellépett a Tanácsköztársaság kommunista rendszere ellen is.

A József nádor Műegyetem 1920-as elvégzése után, Csonka-Magyarországon munkát nem találva Németországban ment, ahol a dortmundi Hugo Steinbach alkalmazottja volt 3 évig. Itt a városi bank tervezésében működött közre, ami most a városi múzeumként üzemel. Gyakorlati ideje után egy éven át szabadúszó volt, ekkor egy duisburgi mulató teljes art deco berendezését tervezte meg. A németországi karriernek köszönhető, hogy beleszeretett a helyi art decóba, a téglaexpresszionista építészetbe.

De ennél többet akart, így 1924-ben New York felé vette az irányt, ahol a Sloan & Robertson felhőkarcoló-tervező irodának lett a munkatársa. Ez jó referencia volt, hogy helyi diplomát kapjon, és nemsokára önálló irodát nyitott. 1925-ben két emigráns magyar építészkollégájával, a budapesti Wank Loránddal (ő később jelentős karriert futott be, mint New Deal építész) és a debreceni Berzőffy Loránddal közös irodát nyitott Miamiban „Sajo, Wank & Berz” néven, ahol 1927-ig rengeteg nyaralót terveztek spanyol mediterrán stílusban és ezzel alapozta meg Sajó a későbbi jelentős vagyonát.

Ezután Wankkal együtt New Yorkba mentek, ahol kelet-európai, bevándorló zsidó munkásoknak terveztek négy nagy épülettömböt, szakszervezeti beruházásként. Ezeken az épületeken hol neo-Tudor elemeket, hol spanyol mediterrán, hol téglaexpresszionista hatásokat kevert az amerikai bérházak arányaival.

Ám a sikeres amerikai karrier mellett honvágya támadt, így 1928-ban hazatért szülővárosába, ahol az izraelita hitközség bérházát tervezte meg, amely semmilyen magyarországi épületre nem emlékeztetően különleges atmoszférát áraszt Debrecen egyik fő útvonalán amerikai-német stílusával. Debrecen arisztokratikus, századfordulós villasorára, 1928–1929-ben tervezett két art deco villát, melyek kisebb-nagyobb átalakításokkal, de észlelhető egyedi karakterükkel mai napig megvannak.

1932-ben tervezte meg az Újlipótvárosra emlékeztető hangulatú Vásáry István utcában első nagyobb, saját bérházát. Itt már leszámolt a cikkcakk dekorációval és a vízszintességet erőteljesen kihangsúlyozó profilozott műkősávokat helyezett el az ablakok között – melyek sajnos később elpusztultak. Két évvel később egy másik bérházat is felépíttetett ettől jobbra, mely modernbe hajló art deco szellemben készült, és ahová családjával költözött.

A sport felértékelődésével Debrecen városa saját stadiont szeretett volna építtetni a Nagyerdőben. A világgazdasági válság következtében Sajó gazdaságos, ugyanakkor tetszetős tervet készített. A stadion alapterületéből ínségmunkával kihordott földdel emelt sáncokat aköré és ebből lett a lelátó. Emellé bevonuló és bejárati kapukat, iroda- és öltözőhelyiségeket tervezett. A stadion a 2000-es évekre használhatatlanságig lepusztult, az új, modernizált városi stadion építésekor a tervező iránti tiszteletből az egyik kapuépítményt beépítették az új műbe.

A horvátországi Rab szigetére, ahol nyaralni szeretett, tervezte a konzervatívabb homlokzatú, mai napig álló, ugyanazon a néven üzemelő Imperial szállót 1935-ben, ahol cserébe mindig ingyen nyaralhatott.

Ugyan az 1930-as években betért az evangélikus egyházba, de ez sem mentette meg a zsidótörvényektől és a bergen-belseni deportálástól, amit a tőle elszakított családjával együtt szerencsésen túlélt. A háború utáni újjáépítést a megsérült debreceni Nagytemplommal kezdte, majd 1948 után után szocreál és későmodern épületeket tervezett az UVATERV-nél és a Debreceni Tervező Vállalatnál, köztük a debreceni pályaudvar bravúros héjszerkezetét és a tiszalöki erőművet.

Ő maga amerikai munkásságát soha nem verte nagydobra, ezt talán a Rákosi- és Kádár-rendszerben nem is lehetett. 

Sohasem kezdődött addig futballmeccs, amíg a tervező el nem foglalta helyét. A következő találkozón néma felállással emlékeztek Sajóra a helyi szurkolók.

1961 után nem esett szó Sajó Magyarországon egyedülálló munkásságáról, az 1987-es Gellér Ferenc–Vadász György-féle műemléki kataszterben az izraelita bérház „expresszionista” épületként szerepel. Ferkai András 2003-as „Vidéki építészeti kalauz” c. könyvében azonban már „az egyik legszebb art deco épületünk”-ként szerepel. 

Ez keltette fel a figyelmemet 2012-ben, országos art deco építészeti kutatása közben, hogy az építész életútjával foglalkozzam. Budapesten véletlenül összetalálkoztam az építész unokájával, aki átadta nagyapja megmaradt építészeti portfólióját digitalizálásra, s ami alapján már be lehetett azonosítani a Streetview-n Sajó bronxi épületeit. Az így, újra felfedezett Sajó egyre nagyobb ismertségnek örvendett az online és offline publikációkban.

A debreceni Déri Múzeum munkatársa, Szoboszlai Lilla, és a debreceni születésű Térey János költő 2015-ben elhatározta, hogy alaposabb kutatásba kezd, és idén télen kiállítást rendeztek Sajó életéből a debreceni MODEM-ben. 

Ez az életmű-kiállítás érkezik Budapestre, egy igencsak jelentős kiállítótérbe, a Műcsarnokba, gazdag tárgyi és interaktív tartalommal, Sajó Istvánt a két világháború közötti magyar építészet egyik jelentős alakjává emelve. A tárlat április 6-án 17:00 órakor nyílik.

A borítóképen Sajó István legfontosabb magyarországi alkotása látható Bolla Zoltán fotóján, az  Izraelita Hitközség bérháza, 1928-ból (Debrecen, Hatvan utca 6.).  Szerzőnk grafikus, a Magyar art deco építészet című könyv szerzője.

Érdekelnek a magyar építészek történetei? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!