Tegnap mutatták be a sajtónak a Belvárosi Sportközpont tervét, mely tulajdonképpen egy tanuszoda megfejelve több szintnyi ráadással: fitneszteremmel, wellnesszel, kosárlabdapályával, tetőteraszos bárral és más csudákkal. Korábban a Molnár utca 9-ben működött egy ifjúsági központ, ahol tanuszoda is volt. Miután azt 2000-ben be kellett zárni, mert elavult, a közösségi funkciók az Aranytízben kaptak helyet, az úszásoktatást azonban mostanáig nem oldották meg a kerületben. Ezért döntöttek az új sportközpont építése mellett a Vadász utca 30-ban.

Semmi kétség, szükség van egy ilyen létesítményre. Már csak az a kérdés, hogy hova és minek a helyére kerül az új épület, na meg, hogy milyen lesz.

Kortárs sportközpontot műemléki környezetbe

Belváros-Lipótváros finoman szólva megtelt, szóval ide már tényleg cipőkanállal sem lehet besuvasztani új házat, legfeljebb akkor, ha lebontunk egy régit. Viszont ha bontás jön szóba az V. kerületben, mindig görcsbe rándul a gyomrom.

Akár a Hercegprímás utcában lerombolt klasszicista lakóházra gondolunk, akár a tavaly elpusztított Medgyasszay-épületre, amit nem is olyan rég még múzeummal kombinált szállodaként állított volna helyre az önkormányzat. Ráadásul félő, hogy nem állt még meg a folyamat, például a Bécsi utca és a Harmincad utca sarkán álló szecessziós Fischer-ház vagy másfél évtizede üresen pusztul, és nem hiszem, hogy lenne neki még egyszer ennyi hátra.

A leendő Belvárosi Sportközpont helyén is áll egy régi ház, amit le kell bontani. Azonban meg lehet nyugodni: ez most nem egy műemlék, hanem egy átlagos,

Az utca már így is nagyon tarka képet mutat: a hagyományos historizáló városszövetből kimagaslik a Hold utcai piac tömbje, közvetlen szomszédja pedig (Vadász utca 28.) egy 2003-ban épült társasház. A másik oldalon zárványként megmaradt egy klasszicista sarokház, egy érdekes posztmodern izé a nyolcvanas évekből, és a tervezett uszodával szemben ott az utca legértékesebb műemléke, az Üvegház. (Ez a Kozma Lajos tervezte épület a háború előtti modern magyar építészet egyik leggyönyörűbb példája lehetne – nézzétek, milyen klassz volt –, bár mai állapotában egy átlag járókelő előbb bontatná le, mint bármi mást az utcában.)

Kétségtelen, hogy egy ilyen bontással megváltozik az utca képe. Az új épület magassága értelemszerűen a szomszédos kortárs társasházéhoz fog igazodni. És persze az emberben óhatatlanul felmerül, hogy ahogy néhány éve a 28-at lebontották, most meg a 30-at, úgy hamarosan talán a 32* és 34 is sorra kerülhet, hiszen csupa kétemeletes, rossz állapotban levő házról van szó. Egyik sem műemlék (nem is indokolja semmi a védelmüket), ugyanakkor kérdés, hogy ha minden ilyen ház eltűnik, akkor mitől lesz műemléki jelentőségű a terület – merthogy most hivatalosan az.

Ezzel együtt úgy gondolom, hogy ha valóban színvonalas új épületek kerülnek a helyükre, akkor ennyi házhelyen nem csak hogy el kell bírnia egy városnak a megújulást, de akár kívánatos is lehet a minőségi változás. Nem győzöm hangsúlyozni: feltéve, hogy a valódi értékeket közben nem hagyják pusztulni kerület szerte.

Mi lesz a közlekedéssel?

A helyszínválasztás kifejezetten klassz. Egyrészt nagyon jó a közlekedése (persze Belváros-Lipótvárosban tulajdonképpen mindennek jó a közlekedése). Másfél sarokra esik a hamarosan megújuló Podmaniczky tértől, ahol trolibusz- és metrómegálló is van, és ugyanilyen közel van a Szabadság tér, ahol ott mélygarázs. A környéken több felszíni parkolóhely is van, szóval kocsival is meg lehet közelíteni.

Nem, nem lesz mélygarázs hozzá, de ez így normális: miért áldoznák be mondjuk a fitneszterem vagy a kosárlabdapálya szintjét plusz 10-20 parkolóhelynek. El kell fogadni, hogy a gépkocsi ma már ugyanolyan közlekedési eszköz a belvárosokban, mint a metró vagy a troli, vagyis nem visz mindig a kapuig, időnként muszáj sétálni egy kicsit a „megállótól”.

Erre azért van szükség, mert nagyon szűk az utca. Ha végigsétál rajta az ember, az az érzése, mintha a Hold utca árnyékos párja lenne. Ez részint szó szerint is igaz, részint képletesen is: itt közel sincs akkora élet, mint azon. Egy ilyen közösségi funkciójú épület igazából tökéletes fókusza lehet a feltámasztásának.

A mindenféledíjas Finta József, aki ma Magyarországon gyakorlatilag a legismertebb építész, opponensként vett részt a sajtóeseményen. A házról nem sokat beszélt ugyan („nem tudom, minek kéne opponens egy ilyen jó házhoz”), de településfejlesztésről annál többet. Szerinte ha lenne tudatos városfejlesztésünk, még mindig „le lehetne darálni Bécset”, hiszen Budapestnek sokkal jobbak az adottságai. Csak „meg kell ússzuk a sci-fisedést”. Lehetnek ugyan jó házak, de az kevés: itt kell tartani a lakosokat, nem lehet hagyni, hogy irodanegyeddé váljon a Belváros. Éppen ezért fontos szerinte, hogy lesz egy ilyen létesítmény. Ahogy mondta:

Nem óriási sportközpontok kellenek Budapestnek, hanem kis méretű sportközpontok hálózata.

Hogy mit szólt ehhez a mellette ülő Skardelli György, mint az új Puskás Ferenc Stadion tervezője, azt nem tudom, de mint a Belvárosi Sportközpont tervezője biztos nagyon örült. Joggal, tényleg ígéretesek a tervei.

Fényudvar, rooftop bar, izomrost-merevítők

Egy uszodaépület kétféleképpen lehet pocsék: ha a tervező túl fukarul bánik a térrel, vagy ha túl pazarlóan. A medence fölé ugyan nem kell piaccsarnokot emelni, de rendkívül nyomasztó, ha pillangózás közben az ember azt lesi, nem fejeli-e le a mennyezetet. Ez egyébként leggyakrabban pont az ilyen városi sport- és wellnessközpontok esetében fordul elő.

A másik véglet, ami például nálunk Mátyásföldön van: bármennyire is nagy lokálpatrióta vagyok és közel áll a szívemhez az Erzsébetligeti uszoda, mindig sóhajtozom, ha meglátom mennyi kihasználatlan, elpocsékolt tér van benne, miközben annyi minden funkciónak örülnék, amit nem tudnak hova helyezni, holott rengeteg átjáró, előcsarnok, folyosó és funkciótlan járófelület van benne.

Az első ami megtetszett a Belvárosi Sportközpont terveiben, hogy 

Nincsenek benne holt terek, mégsem hiányzik belőle a nagyvonalúság. Sajnos a belső terekről nem kaptunk látványterveket, sőt az alaprajzokat is csak a helyszínen nézhettük meg, de a mellékelt videóban nagyjából látszik az egyes szintek elrendezése.

A pinceszinten van egy nagy medence, alatta a gépészet (ezért jó, hogy nincsenek mélygarázsok), felette pedig egy galéria lesz egy kis medencével. Ezzel a megoldással sikerült úgy növelni a hasznos teret ezen a szinten, hogy nem lesz zsúfolt vagy túl zárt. Ugyanezt a húzást eljátszották mégegyszer a sportpálya szintjén. Itt a kosárlabda- (vagy teremfoci-) pálya melletti öltözők tetején alakítottak ki edzésre alkalmas galériát, hiszen ezeknek nem kell akkora belmagasság, mint a labdajátékoknak.

Különösen izgalmas a fitneszszint, amelyben egy árkádos belső udvar lesz. Persze fel lehet menni a valódi tetőszintre is, vétek lett volna kihasználatlanul hagyni, hiszen a már említett Üvegház szemben igen alacsony. Lesznek még kistermek jógának, táncnak, akárminek, meg wellness is szaunával, jakuzzival. Belefértek a sportorvosi és a tanári szobák is: a létesítmény egyik fő funkciója az iskolák kiszolgálása lesz.

Az egész épület legizgalmasabb húzása az úgynevezett fényudvar lesz. A Vadász utca ugyanis elképesztően szűk, alig több mint kilenc méter. Ezért

Igen, ezzel látszólag értékes négyzetméterekről mond le a megbízó, de pont ez a nagyvonalúság tetszik benne, amely viszont logikusan indokolt. Cserébe ugyanis kap valami nagyon fontosat: fényt.

Minden szinten, hiszen egy szélesebb utcába több nap süt be. Ráadásul még az alagsorban kiépített medence is kaphat így természetes fényt, ugyanis odáig lemélyítik ezt a beljebb tolt homlokzatot.

Az utcafrontot sem törik meg, oda egy egyszerű üveghomlokzat kerül. Vagyis aki belép ezen az üvegfalon, az előbb egy kvázi hídon halad át, hiszen a már említett fényudvar le lesz mélyítve. A két üvegfal közti tér tulajdonképpen kirakatként funkcionál. Egyrészt a hátrébb tolt szintekre jobban rá lehet látni az utcáról, másrészt az így kialakult „terrárium” két oldalfalán mászófalakat alakítanak ki.

A homlokzaton végighullámzó csíkoknak fontos szerepe van: statikailag szükségesek. A szinteket nem nagyon lehetett megtörni tartófalakkal, oszlopokkal, a homlokzat pedig üveg. Persze meg lehetett volna oldani egyszerűbben is, ahogy Skardelli György fogalmazott, de ő szerette volna megidézni a Leonardo, Michelangelo, vagy akár Barcsay Jenő képein szereplő izmokat. Így aztán izomrostok tartják majd a házat, ami igazán szép egy sportkomplexum esetében.

Mikor és mennyiért?

Szóval engem megvettek a tervvel, már csak olyan apróságokat nem tudunk, hogy mennyiből és mikor lesz kész a komplexum.

ami azért elég szokatlan, hiába faggatták az újságírók. Ennek ellenére biztos benne, hogy megvalósul. Annál is inkább, mert a kormány kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a projektet.

Hasonlóan tereltek az időponttal kapcsolatban is, ugyanis az önkormányzat egyelőre még nem szerezte meg a házat (!), amit le akar bontani. Részben ugyan az övék, de hat lakás magántulajdonban van: három tulajjal már megegyeztek, hárommal még folynak a tárgyalások. Persze a kimenetelét illetően nem nagyon lehetnek kétségek, ha nagy az ellenállás, egyszerűen kisajátítják. Ha tippelni kellene, azt mondanám, a 2019-es önkormányzati választásokra biztos elkészülnek vele.

Egy biztos, ha kész lesz, megnézem, hogy tényleg olyan jó lett-e, mint ahogy terveken szerepel. Bízom benne, hogy igen.

*Kiegészítés: Mint azt egy kedves olvasó jelezte, a Vadász utca 32 csak kívülről tűnik rossz állapotúnak, belül gyönyörűen fel van újítva az ott lakóknak köszönhetően (erről több képet is küldött). Jelenleg arra gyűjtenek, hogy a homlokzatot is rendbe tudják tenni.

Érdekel, mi épül a városban? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!